Az ELTE Régészettudományi Intézet Népvándorlás kori és Középkori Régészeti Tanszékének kutatócsoportja sikeres feltárást végzett a Heves vármegyei Nagykökényesen idén tavasszal – adta hírül az ELTE BTK Régészettudományi Intézet Facebook-oldala június 2-án. A kutatás célja a Kökényes–Radnót nemzetség által a 12. század végén alapított premontrei prépostság helyének azonosítása volt.
A prépostság létezése régóta ismert volt, helyét azonban korábban a ma is álló, Árpád-kori eredetű Havas Boldogasszony-templomhoz kötötték. Az utóbbi évek kutatásai kimutatták, hogy ez valójában a középkori plébániatemplom volt, ezért a rendházat máshol kellett keresni.
A premontrei rend a 12. század elején Franciaországból indult, és gyorsan elterjedt Magyarországon. A nagykökényesi prépostság jelentőségét mutatja, hogy innen küldtek szerzeteseket a később alapított sági és jánoshidai rendházakba.
Történeti források, terepbejárások és műszeres vizsgálatok alapján a kutatócsoport 2026 áprilisában a mai templomtól nyugatra fekvő temető és gyümölcsös területén nyitott kutatóárkokat. A feltárás igazolta feltevésüket: előkerültek a közel 900 éves épület falai, valamint a 16. századi bontás nyomai.
A vastag törmelékréteg alatt számos kváderkő, 12. századi faragvány, bronz könyvveret, 12–17. századi érme és kerámialelet került elő. Bár a teljes alaprajz még nem ismert, valószínű, hogy a középkori településen egymás közelében állt a ma is meglévő plébániatemplom és a premontrei templom a hozzá tartozó rendházzal.
A plébániatemplom tatárjárás előtti eredetű, egyhajós kőépület volt, amelyet a 16., majd a 18–19. században bővítettek. A premontrei templom legkorábbi részei a 12. századra keltezhetők. Monumentális andezitkövekből épült, faragványainak szalagfonatos és bimbós fejezetű díszítései Eger és Esztergom korabeli emlékeivel mutatnak párhuzamot, és francia építészeti kapcsolatokat jeleznek.
A rendház az alapító család szakrális központja lehetett, ugyanakkor a helyi lakosság vallási életében is szerepet játszhatott. Erre utalnak a korai és gótikus bronz könyvveretek. Az épületegyüttes valószínűleg az egész középkor folyamán használatban maradt.
A török háborúk idején a rendház elnéptelenedett, épületeit fokozatosan elbontották. Ennek nyomait ledőlt falak, visszahullott kövek és bontási rétegek jelezték. A pusztulás után ideiglenes megtelepedésre utaló kültéri tűzhelyek és elszenesedett növényi maradványok kerültek elő.
Később a terület temetőként működött tovább. Felnőtt- és gyermeksírok, női temetkezések, valamint ruhadíszek, pártamaradványok, rózsafüzérek és cipővasalások kerültek elő. A sírok különösen egy ponton sűrűsödtek, ami az egykori templomszentély helyére utalhat. A 19. századtól alakult ki a ma is használatban lévő temető.
A feltárás legfontosabb eredménye a régóta keresett nagykökényesi premontrei prépostság helyének azonosítása. A kutatás ugyanakkor csak a kezdet: további ásatások szükségesek a templom és a kolostor teljes alaprajzának, építészeti részleteinek és mindennapi életének jobb megismeréséhez.
A feltárás szakmai csapatát Mészáros Orsolya (ásatásvezető), Simon Bence, Nagy László, az ELTE régészhallgatói és frissen végzett régészei alkották. Önkéntes segítőként csatlakozott hozzájuk Laczik Csaba szobrász, a Hatvani Múzeum önkéntesei és fémkeresős múzeumbarátai.
A kutatást az NKA, a Gödöllői Premontrei Apátság és a Nagykökényes Község Önkormányzata támogatta, további partnereik a hatvani Hatvany Lajos Múzeum és az egri Dobó István Vármúzeum voltak.
Forrás és fotó: ELTE BTK Régészettudományi Intézet Facebook-oldala
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
