Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Júniusban Kálmán Peregrin OFM, a pesti ferences templom igazgatója ad útravalót.
Ne féljetek! Amikor Isten belép a történelembe, így szólítja meg az embert: az angyali üdvözletkor Máriát, a feltámadáskor a tanítványokat és az asszonyokat. Isten titka ugyanis meghaladja értelmünket, nem tudjuk, átfogni az utat, amelyen vezet minket, emiatt félelmetes számunkra. Ne féljetek az emberektől – hangzik Egyháza felé ma is a jézusi szó –, amikor oda kell lépni hozzájuk mindazzal, amit rátok bíztam, amit át kell adnotok nekik.
Ez a kettős félelem oly gyakran tesz mozdulatlanná minket, s az ilyesfajta lelki halál az, ami igazán gátat szab az evangélium terjedésének. Hiszen mi e félelem következménye? A szigorúan kiszámítható szabályrendszerként vagy éppen puszta humanizmusként felkínált „evangélium”, mindkettő a kényelmesebb krisztuskövetés kecsegtetése. De mielőtt másokat vádolnánk ezzel, nézzünk magunkba, közösségeinkre, s ott próbáljuk meglátni, hogy az említett berendezkedés miként van jelen.
Amikor Máté evangéliumát olvassuk e liturgikus évben, vasárnapról vasárnapra kibontakozik előttünk az Egyház belső természete, aminek forrása és mintája a Szentháromság élete, mert az Egyház maga is ennek az isteni életnek a közöltetője. A Fiú ugyanis elmondta nekünk egészében azt, amit Atyámnál hallottam, engedi, hogy testét megöljék, és eközben Lelkét adja, feltétel nélkül bízik az Atyában, annak pedig, aki megvallja őt az emberek előtt: Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján – mondja az első vértanú –, megadja, hogy velem üljön trónomon, amint én is győztem, és Atyámmal ülök trónján. Isten nem fél az embertől, nyitott ránk, közli önmagát, maga mellé vesz bennünket.
Ne féljetek az emberektől, mint ahogy én sem félek tőletek! Krisztus után 70 környékén a zsidókeresztény közösség krízisbe került. A zsidóság lezárta a Szentírás könyveinek rendszerét, és kizárta a zsinagógákból a keresztényeket, akik ezzel válaszút elé kerültek: vagy megtagadják Jézust és visszatérnek a választott nép közösségébe, de elszigetelődnek, vagy pedig Péter Egyházával tartanak, és nyitnak a pogány világ közege felé. Ebben a közösségben visszhangzik az Úr igéje: Ne féljetek az emberektől, s e közösség – első nagy lelkesedése utáni krízise közepette – elkezd formálódni annak képére és hasonlatosságára, aki teremtette őt: a Szentháromság belső természetére. Éppen ezért Szent Máté evangélista a passiótörténetben Jézus elvetése után már nem választott népről, hanem zsidókról beszél, az új választott nép ugyanis azokból áll, akik elfogadták az új szövetséget, s így nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.
Amikor talán mi magunk is krízisben érezzük az Egyház életét, ne ijedjünk meg ettől, mert alapítása óta krízis kíséri az Egyház létének minden pillanatát, ez az állapot a minket felülmúló misztérium következménye. Egytől óvakodjunk, hogy félelmünkben csupán szokásmóddá vagy éppen életmód-kiszolgálóvá szelídítsük az evangéliumi életet. Ehelyett fogadjuk el, hogy Isten mindig fölülmúlja elképzeléseinket, s ha nem rettenünk meg attól, hogy azt adjuk át minden embernek, amit ránk bízott, és akarjuk is átadni azt, akkor a krízis idején is új nép formálódik, miként ez történt Krisztus megváltó áldozata közepette.
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
