Úgy hívják ezt, reménytelen szerelem…
Az igazán fontos dolgok néha nem a rivaldafényekkel megvilágított pódiumokon zajlanak, ahogy mondani szokás, a történelem színpadán, hanem csak az Isten tudja, hol: egy távoli étterem teraszán, egy sétányon valahol az adriai tengerparton, egy trombitafesztivál forgatagában, meg még sok helyütt. Ezeknek a különleges helyeknek, ahol tehát fontos dolgok történnek, az a közös jellemzőjük, hogy Orbán Viktor miniszterelnök (ez a titulus haláláig jár neki) vagy éppen ott tartózkodik, vagy nemrég járt ott.
Onnan tudható, hogy ezek igazán fontos dolgok (amikor tehát Orbán Viktor valahol van), hogy az ideiglenesen hazánk kormányában állomásozó médiahős, tudják, az az izgága fiatalember, aki bármire képes, hogy a közvélemény figyelmét magára terelje, szóval amikor valahogy nyilvánosságra kerül a Soros-féle titkosszolgálat egy-egy úgymond véletlen dokumentuma a szóban forgó „vanásokról” (c. Karinthy) és tartózkodásokról, akkor heves rikácsolásba kezd.
Ha Magyar Pétert valahogy át lehetne programozni arra, hogy nagy földrengések, árvizek és tornádók közeledtekor kezdjen el hevesen rikácsolni, valószínűleg imákba foglalná a hálás emberiség a nevét, de a jelek szerint úgy fest a helyzet, hogy emberünk kizárólag Orbán Viktor megjelenésére (és hiányára) reagál hevesen.
Azt mondják, ez a fajta túlzó figyelem valójában egy nagyfokú rajongás megnyilvánulása lehet, mert erősen hasonlít arra, amikor a szerelmes kamaszok szinte kizárólag csak rajongásuk tárgyára tudnak koncentrálni.
Értük és miattuk csinálnak mindent. Ha kell, feltűrt nadrágszárral térdig állnak az apadó Dunában, motorcsónakok orrán parádéznak és mindenféle trükköket mutatnak be, csak valahogy magukra tereljék sokak figyelmét abban a reményben, hogy talán Ő is a figyelők között lesz, talán mond végre valamit, vagy csak egy jelzést küzd, és akkor volt értelme a vergődésnek. Fontos dolog ez, az emberiség sorsát vonzások és taszítások alakították az őskezdet óta, és alakítják ma is.
Ezt a lankadatlan rajongást bizonyítja az index.hu hétfői bejegyzése, idézem: „Magyar Péter 545 bejegyzést tett közzé a Facebook-oldalán a kormányzása első száz napjában, átlagosan négyóránként egyet, és nem volt olyan nap, amikor hallgatott volna. Augusztus 11-én, a köztársaságielnök-választás napján Magyar Péter tizenegy bejegyzést tett közzé, és az egyiknek ez volt az utolsó mondata: „Ez az úgynevezett FB-kormányzás.” Végigszámoltuk a kormányzása első száz napjának összes posztját, hogy kiderüljön, mi van bennük. Konkrét kormányfői utasításról három szólt, a Fideszről kilencven. A közönség figyelme közben csaknem megfeleződött, miközben a posztolás üteme nem lassult, hanem gyorsult.”
Úgy hívják ezt, reménytelen szerelem.
És mert alapjában véve az ilyesmi magánügy, egy ember személyes tragédiája, hogy egyszerűen képtelen a vágyott személy figyelmét fölkelteni, a közvélemény – átérezvén, hogy itt nem közérdekű dologról van szó – fokozatosan elfordult hősünktől, mert hát mit kezdjen egy reménytelen szerelmes egyre unalmasabb handabandázásával. Mintha csak azt mondanák neki: „felejtsd el Jóska (vagyis Peti), és keress magadnak valaki mást!”
Mindeközben az Alkotmánybíróság lapzártakor éppen azon agyalt, hogy merjen-e férfihoz méltó döntést hozni, és nem lesz-e baja ebből, vagy inkább válassza a meglapulást ezekben a zivataros időkben. Ami azt illeti, az országban ekkor végre tényleg zivatarok is voltak.
Bencsik András – www.demokrata.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
