Évközi 12. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 10, 26–33)
„Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt” (Mt 10,32). Jézus nem pusztán azt kéri tőlünk, hogy beszéljünk róla, hanem hogy életet adjunk a szavainknak.
Ebben a folyamatban fontos mérce, hogy ha a hitem nem ütközik meg semmivel az életemben, akkor valószínűleg nem Jézust követem, hanem önmagamat. A mi tanúságtételünk, hogy igyekszünk példát mutatni a világnak abban, ahogy az életünket integritással bíró egészként éljük, ügyelve testi, pszichés és szellemi egészségünkre, jóllétünkre egyaránt. Mert hisszük, hogy Isten boldog életre hívott minket, már itt a földön is. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindig „repülünk” az öröm érzésétől; inkább egy olyan stabil állapot, amely nehézségek idején is megmarad, mert a célunk felé haladunk. Ám ez csak akkor sikerül, ha törekszünk arra, hogy egész(séges)ek legyünk.
„Ne féljetek az emberektől…” (Mt 10,26). A félelem az egyik legnagyobb kísértésünk: Vajon mit fognak gondolni rólam?! A valódi kérdés, hogy kihez tartozom igazán. Az evangélium nem cukormázzal leöntött szavak halmaza, hanem az identitásunkat helyre igazító, kijózanító valóság:
A gondviselés nem azt jelenti, hogy nem lesz semmi nehézséged, hanem hogy soha nem leszel egyedül. A hitünk nem azt ígéri, hogy nem lesznek „viharok”, azt ígéri, hogy a vihar közepén sem szűnünk meg Isten tenyerén lenni. A Krisztusban való élet nem azt jelenti, hogy hibátlan vagyok, hanem hogy nem hazudok magamról és magamnak. A hívő ember nem tökéletes, hanem „áttetsző”. A legmegindítóbb tanúságtétel általában nem egy sikertörténet, hanem az, amikor valaki meg meri mutatni a sebeiben működő kegyelmet.
Felelős vagy az életedért – de nem vagy egyedül benne. A szabadságod és Isten gondviselése nem egymás ellenfelei, hanem egymás szövetségesei.
Jézus ma nem csupán azt kérdezi: Mit érzel irántam? Hanem hogy hajlandó vagy-e az életedet egységes egészként élni, amelynek része Isten, vagy talán inkább amely része Isten életének és valóságának. Életed mely területén kell ma kilépned a félelemből, a kettősségből, a halogatásból? Hol kell ma megvallanod, hogy hozzá tartozol, nemcsak szóval, hanem döntéssel és tettel is?
Szerző: Kisiván Csaba
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
