A trianoni évforduló mellett az abortusz legalizálásának 70. évfordulója okán a meg nem született magzatokról is megemlékeztek a Hősök terétől a tabáni 1956-os emlékműig vezető bűnbánati imasétán június 4-én.
A két főszervező, Albertné Görgey Zsuzsanna (Magyarok Európában Egyesület) és Hajdaniné Magdi (40 Nap az Életért) szerint vezekelni kell, mert „a keresztények nem tudták megvédeni Isten ajándékait”, és imádkozni, hogy a megfogant gyermekek megszülethessenek, a válsághelyzetbe került kismamák segítséget kapjanak és merjék az életet választani, a terhességmegszakításban érintettek pedig megbékülhessenek Istennel és meggyógyuljanak.
A séta tabáni végállomásánál Albertné Görgey Zsuzsa az abortusz hetven évvel ezelőtti legalizálásáról így beszélt: „Ez
Abban az évben nagyon sok feszültség kulminálódott az emberekben, ősszel kitört a forradalom, mert a magyarok azt mondták: elég volt!” Kifejtette: a szabadságharc emlékére emelt tabáni emlékművet az a 200 ezer magyar finanszírozta, akik elhagyták az országot, köztük nagyon sok orvos, nőgyógyász is; akik pedig itthon maradtak, pályát váltottak; ő maga is több olyan orvost ismer, aki röntgen- vagy kutatóorvos lett. Emlékeztetett arra is, hogy a rendszer addigra kitermelte azt a materialista orvosi gárdát, amely felesleges szövetcsomónak tekintette a nem kívánt magzatot. „Nagyszülők, szülők, gyerekek és unokák sokasága hiányzik emiatt a magyarságból. Ha ők élnének, továbbra is nagy és erős nemzet lennénk. 1920-ban az ország 70%-át fizikailag levágták, amibe majdnem belepusztult a népesség, akár elcsatolták, akár itt maradt; 1956-ban viszont szovjet megszállóink azt gondolták, még mindig túl erősek vagyunk, így az abortuszlegalizációval elindították azt az öngyilkos hullámot, amibe ismét majdnem belerokkantak a magyar családok. Ezért valljuk: 1956. június 4. második Trianon, a magyarok kettős gyásznapja.”
Azokra, akikre nem lehetett lelkileg hatni, anyagi módon hatottak; például olyan reklámokkal, mint „kicsi vagy kocsi”, így lett hamarosan népszerű az egygyermekes családmodell, amelynek hatására ma is egyre fogy a népességünk, egyre kevesebb baba születik, és sokuk életéért ma is küzdeni kell – folytatta Zsuzsa.
Viszont az ideivel lezárjuk az elmúlt hetven évet, és szeretnénk, ha most egy nagy feléledés-felébredés következne, ahogy a hetvenéves babiloni fogság után a bűnbánatot tartott nép is felszabadult.”
Az öt és fél kilométeres bűnbánati séta alatt a résztvevők végig imádkoztak, és közbenjártak azokért a családokért, akik magzatvesztést szenvedtek el és gyászolnak – hiszen, ahogy Zsuzsa kifejtette,
A pszichológusok által is kimutatott posztabortusz szindróma járványként lepi el a népet; ma Magyarországon mintegy kétmillióra tehető az abortuszon átesett nők száma; és van, akinek több is volt – magyarázta, majd hozzátette: minden babához és anyához tartozik egy apa is: a terhességmegszakítás a férfiakra is hatással van, kétszeresen rombolva a családok lelkiállapotát. Emlékeztetett: volt olyan év (1969), amikor az abortált gyermekek száma jóval meghaladta az élve születettekét; azóta a helyzet javult, az utóbbi másfél évtizedben pedig jelentősen csökkent az abortuszok száma, ami részben az életvédők munkájának is köszönhető: „Én már a Gyurcsány-kormány alatt is jártam az iskolákat, a Palánta Gyerekmisszió munkatársaként egészségnevelés felvilágosítási órákat tartottam. Nehéz körülmények között, de már akkor elkezdtünk dolgozni és hatással voltunk a fiatalokra:
Rengeteg baba köszönheti életét életvédőknek, akik áldást hoznak, hiszen ők is áldást kaptak; nem győzünk hálát adni azért, hogy oly sokan végül az élet mellett döntöttek – összegzett az alapító elnök.
Hajdaniné Magdi így vallott:
Ez az életvédelem egyik fő területe, de az életvédők foglalkoznak felvilágosítással és a terhességmegszakításon átesett nők és hozzátartozóik gyászának feldolgozásával is – ugyanis nagy szükség van (lenne) az el nem gyászolt, gyakran a közeli hozzátartozók elől is eltitkolt veszteség feldolgozására és a lelki tehertől való felszabadulásra egy védett környezetben.” Mint mondta, a nőknél az utóhatás többnyire depresszió, kideríthetetlen okú betegségek, a férfiaknál különféle függőségek, mindkettőnél megjelenik az önvád, illetve hasonló lelki hatások ismerhetők fel azon egészségügyi dolgozóknál is, akiknek törvényi kötelezettség folytán el kellett végezniük a terhességmegszakításokat.
A koordinátor szerint
„Szomorú szívvel emlékezünk meg a hetven éve legalizált terhességmegszakítás áldozatairól, és imádkozunk azért, hogy az ebben érintettek – beleértve a szülészorvosokat – hallgassanak szívük szavára, hiszen pontosan tudják: tudományos alapokon nyugvó tény, hogy az élet a fogantatástól kezdődik az anyaméhben, és nem helyes azt kioltani. Kívánjuk, hogy együttműködjenek velünk, hogy a már megfogant magzatok végül megszülethessenek és biztonságban felnőjenek.” Mint mondta,
a megfogant életeket örömmel fogadják, szülői feladataikat elvégezzék, és a magyar nép megmaradását is szolgálhassák.
Albertné Görgey Zsuzsa elmesélte: 2019-es életvédő konferenciájukon részt vett Amy Beth Sinclair, az iowai szenátus elnöke, aki az ottani példaértékű szívhangtörvény kapcsán elmondta: elérték, hogy az orvos kimondja: „dobog a szíve, egy élő ember”, így a legtöbben az életet választották – szerinte ebben rejlik sikere. Nálunk 2022 óta meg kell hallgatni a magzat szívhangját, de nincs következménye, mondta. Hozzátette: a cél itt is az, hogy a nő szembesüljön azzal, hogy a magzat, akinek az életéről dönt, egy emberi személy, viszont szerinte még egy lépést meg kellett volna tennie a jogalkotónak: arra kötelezni az orvost, hogy ezt kimondja és segítséget is felajánljon.
Az eseményen részt vevő Kéry János zongoraművész így fogalmazott: a számok alapján gyakorlatilag kijelenthetjük: nemzetünket elfeleztük. A saját gyerekeiket hamis istenek oltárán feláldozó pogány népekre utalva kifejtette:
„Ilyen mértékű önpusztítás még nem történt; ha ezen az úton akarunk haladni tovább, teljesen ki fogjuk magunkat irtani.” Bibliai példával folytatta: ha Ábrahám értünk is elkezdene alkudozni Istennel, akkor találna még tíz hívő embert, tehát szerinte van reményünk. A Szűzanyába és a Jóistenbe kell kapaszkodni, hogy ezt a szomorú folyamatot megállíthassuk. Meggyőződése, hogy azért akarják eltörölni a rendeletet, nehogy felébredjen tőle a nők lelkiismerete, viszont az életvédőknek minden újabb akadály ellenére folytatni kell a küzdelmet a védtelen magzatok szívének hangjáért.
„Amikor kommentekre válaszolva be tudom láttatni velük, hogy a nő nem veszíti el döntési jogát azzal, hogy tájékozódik vagy segítséget kér, sokan megértik: ők is kaphattak volna segítséget, ha kérnek. Azok ágálnak leginkább a szívhangtörvény ellen, akik érintettség okán nem akarnak döntésükkel szembesülni. Belátom, ez valóban nehéz” – fejtette ki Magdi. Zsuzsa hozzátette: akik a szívhang meghallgatásának veszélyére figyelmeztetnek, elfelejtik: az abortusz okozta lelki teher összehasonlíthatatlanul nagyobb. Tapasztalata szerint
„A rendelet Iowában felelősebb szexuális magatartást eredményezett; ezt szeretnénk elérni itthon is; nem sebeket okozni, hanem a magzatról szóló felelős döntéshez minden létező segítséget és fontos információt átadni; többek között ilyen a szívhang is.”
Szöveg és fotó: Antal-Ferencz Ildikó
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
