A dél-szudáni Aweil városában, mintegy 370 kilométernyire Rumbektől a loretói nővérek a Cesar Alapítvány támogatásával építik az országban a második lányiskolájukat, amely az oktatáson túl az együttélésre és a békére neveli a fiatalokat.
Ez a szomorú valóság Dél-Szudánban, ahol a lányok oktatáshoz való hozzáférése továbbra is csak kevesek kiváltsága. Mégis vannak reményt adó kivételek – ezek közé tartozik a rumbeki Loreto Girls Secondary School, amely hosszú éveken át az ország első és egyetlen lányközépiskolája volt.
Most azonban új fejezet kezdődik: 2025 tavaszán a Cesar Alapítvány támogatásával a loretói nővérek (a Boldogságos Szűz Mária Intézete, vagyis az angolkisasszonyok ír ága) kezdeményezésére egy új lányközépiskola épül Aweil városában, mintegy 370 kilométerrel északabbra. A rossz útviszonyok miatt az út autóval Rumbektől akár egy teljes napig is eltarthat. Az iskola létrejötte új lehetőséget jelent a térségben élő lányok számára, és fontos lépés az oktatás kiterjesztésében Dél-Szudánban.
Volt rumbeki diáklányok és szerzetesnővérek kezdeményezése
Az iskola lelke Orla Treacy ír szerzetesnővér, aki szerint az oktatás igazi értéke a megváltozott életekben mérhető. A kezdeményezést a Brescia melletti Concesióban működő Cesar Alapítvány támogatja, folytatva Cesare Mazzolari komboniánus misszionárius püspök örökségét. A püspök egyik legfontosabb célja a lányok oktatásának előmozdítása volt, hogy csökkenjen az iskolai lemorzsolódás és a kényszerházasságok száma.
Dél-Szudánban a felnőttek mintegy 65 százaléka analfabéta, a nők körében ez az arány még magasabb. A lányoknak csupán kis része fejezi be az általános iskolát, és még kevesebben tanulnak tovább. Ennek ellenére egyre több fiatal nő ismeri fel, hogy az oktatás a személyes és a nemzeti fejlődés kulcsa. Az új aweili iskola megnyitását öt egykori rumbeki Loreto-iskolába járó diák kezdeményezte, akik az elsők között szereztek egyetemi diplomát.
A Loreto-iskola nemcsak tudást ad át, hanem a békére és az egymás iránti tiszteletre is nevel.
Az oktatás célja
„Idővel – magyarázta a szerzetesnővér – rájöttünk, hogy a hagyományos tanterv önmagában nem elegendő: a békére és a kölcsönös tiszteletre is nevelnünk kellett a diákokat. Ezért elkezdtük értékként kezelni minden egyes lány kulturális örökségét, és egy új együttélési formát építettünk fel.” Dél-Szudánt ma is erősen meghatározzák az etnikai megosztottságok. Ebben szerepe van annak is, hogy számos politikai vezető saját hatalmának megőrzése érdekében előítéleteket, megosztottságot és rivalizálást szított a különböző közösségek között, ami újra és újra belső konfliktusokhoz vezetett. A Loreto-iskolába érkező lányok is gyakran bizalmatlanságot és félreértéseket hoztak magukkal, amelyek feszültségeket okoztak az iskolában és a bentlakásos kollégiumban egyaránt.
A szerzetesnővérek ezért egy újfajta kapcsolati modellt kezdtek kialakítani: úgynevezett „iskolai családokat” hoztak létre, amelyekben minden diáklánynak van egy nála egy évvel idősebb „iskolai anyukája”, aki segíti és irányítja őt. A családokat véletlenszerűen alakítják ki, nem az etnikai hovatartozás alapján. Ily módon
„Így vált a Loreto-iskola – hangsúlyozza Orla nővér – olyan hellyé, ahol a különbségekből kapcsolatok születnek, és ahol olyan etnikai csoportokhoz tartozó lányok, amelyek egykor egymás ellen harcoltak, ma együtt élnek, együtt tanulnak és együtt álmodnak a jövőről.”
Épületekre és szakképzett tanárokra van szükség
Az új aweili iskola mintegy 400 diáknak adhat majd helyet. Nemcsak tantermek, hanem kollégium, étkező, a szerzetesnővérek háza, kutak és alapvető infrastruktúra is épül. „Egy olyan országban, ahol a függetlenség kikiáltása idején mindössze 16 szakképzett tanár volt, ma is rendkívül nehéz képzett oktatókat találni. Ezért alapítványunk továbbra is támogatja a Mazzolari püspök által létrehozott tanárképző központot, és arra törekszünk, hogy – ahogyan a rumbeki Loreto-iskolában is – a teljes tantestület kizárólag megfelelő képesítéssel rendelkező tanárokból álljon. Ugyanezt a színvonalat szeretnénk biztosítani Aweilben is” – mondta a Cesar Alapítvány elnöke, Mariangela Rossini.
Milliók éheznek
A César Alapítvány által támogatott iskolák teljes ellátást és bentlakást biztosítanak, hogy a legszegényebb vagy a távol élő családok is iskolába küldhessék lányaikat. Dél-Szudán súlyos humanitárius válságot él át, amelyet a fegyveres konfliktusok, a klímaválság, valamint a Szudánból érkező menekültek és a belső menekültek millióinak jelenléte továbbsúlyosbít.
Több mint hétmillióan szenvednek akut alultápláltságban, közülük 1,3 millió ember állapota rendkívül súlyos.
Ebben a helyzetben az iskola nemcsak oktatási, hanem táplálkozási szempontból is védelmet nyújt, különösen a serdülőkorú lányok számára, akiknek fejlődésükhöz kiemelten fontos a rendszeres és kiegyensúlyozott étkezés.
Dél-Szudán jövője a fiatalokon múlik
A Loreto-iskolák egyenruhát, írószereket és taneszközöket, tankönyveket is biztosítanak a diákoknak, ami Dél-Szudánban szinte egyedülállónak számít. Emellett egészségügyi ismereteket, nyilvános szereplést, vezetői készségeket és informatikát oktató programokat szerveznek, valamint támogatják a béke előmozdítását és a lelki sebek gyógyulását segítő kezdeményezéseket is.
– vallja Orla nővér.
Bár tisztában van azzal, hogy az ország helyzete továbbra is rendkívül törékeny, és sok a feszültség, valamint a konfliktus, mégis reménnyel tekint előre: „Az emberek rendkívül kitartóvá váltak. Fiataljaink pedig egyre nyitottabban gondolkodnak. Nap mint nap látom, hogy tanulnak, álmodnak és építenek egy másfajta országot. A legnagyobb reményünk az, hogy Dél-Szudán fiataljai valóban a béke építőivé váljanak.”
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás: Mondoemissione.it
Fotó: Loretosouthsudan.org
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
