A Sándor-palota erkélyén ma reggel nem a megszokott protokolláris szigor uralkodott, hanem az óvodai homokozók feszült, már-már drámai légköre. A miniszterelnök – akinek szemében még mindig ott csillogott a tegnapi, alvókájáért folytatott küzdelem emléke – megérkezett, hogy hivatalosan is bejelentse: a homokozó lapátja immár kizárólag az övé. Az igazságügyi miniszter mint egy gondosan kitömött, mozdulatlan biodíszlet, merev mosollyal állt mögötte. Valószínűleg arra várva, hogy valaki egy gombnyomással újraindítsa a megértő bólogatás üzemmódot.
A Sándor-palota erkélyén ma reggel nem a megszokott protokolláris szigor uralkodott, hanem az óvodai homokozók feszült, már-már drámai légköre. A miniszterelnök – akinek szemében még mindig ott csillogott a tegnapi, alvókájáért folytatott küzdelem emléke – megérkezett, hogy hivatalosan is bejelentse: a homokozó lapátja immár kizárólag az övé. Az igazságügyi miniszter mint egy gondosan kitömött, mozdulatlan biodíszlet, merev mosollyal állt mögötte. Valószínűleg arra várva, hogy valaki egy gombnyomással újraindítsa a megértő bólogatás üzemmódot.
A miniszterelnök azonban nem a jogállamiságról, hanem egy fájdalmas, tíz évvel ezelőtti élményről kezdett beszélni, amikor valaki elvette a kedvenc piros kisautóját. “És akkor ő…” – mutatott remegő kézzel az irányba, ahol vélhetően Sulyok Tamás tartózkodott volna, ha nem lett volna épp elfoglalt a szaktekintélyekkel való szakmai konzultációval. – “…ő nem engedte, hogy én legyek a szabályok őre a saját játszóteremen! Ez tűrhetetlen!” A panaszáradat csúcspontján a miniszterelnök arca hirtelen vörösre váltott, és a távolban, a kordonok mögött gyülekező, épp hangosan nemtetszésüket kifejező tüntető bácsikra mutatott. “Rendőr! Rendőr néni, rendőr bácsi!” – kiáltotta, miközben a lábával dühödten dobbantott egyet a márványpadlón. – “Csúnyákat mondtak a frizurámra, és azt merték állítani, hogy nem én vagyok a leggyorsabb futó a csoportban! Vigyétek el őket, mert különben nem engedem, hogy bárki is uzsonnát kapjon!”
Miközben a biztonságiak zavartan néztek egymásra, a miniszterelnök diadalszerűen kihúzta magát, és a biodíszletként szolgáló miniszter felé fordult, aki egy előre betanult, mechanikus mozdulattal bólogatni kezdett. A nap végére a rendőrség sikeresen igazoltatta a csúnya bácsikat, a homokozó lapátja pedig – immár törvényerőre emelve – visszakerült az egyetlen jogos tulajdonoshoz, aki a győzelem mámorában már azt tervezte, hogy holnap kit zár ki a saját kitalált szabályaival a játszótérről.
Varga Moncsi – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
