A 36 fős osztályok és a heti 60 órás leterheltség mellett nem működik a rutinpedagógia: fenntartóktól függetlenül gyűltek össze pedagógusok és szülők október 2-án a Szegedi Piarista Iskolában, hogy az autizmussal és ADHD-val élő diákok megbélyegzése helyett megértsék a viselkedésük mögötti okokat.
A tanári kávézások sóhajaiból és „bárcsak” kezdetű mondataiból indult ki, végül telt házas szakmai nappá nőtte ki magát a Szegedi Piarista Iskola rendezvénye: „Az idők jeleire figyelve” – Atipikus fejlődésű gyerekek(kel) a mindennapokban címmel tartottak konferenciát. A találkozó nem elméleti deklarációkra, hanem a hétköznapi osztálytermi realitásra fókuszált: hogyan ismerhetők fel a gyermekek viselkedése mögött meghúzódó idegrendszeri és érzelmi szükségletek, és milyen konkrét pedagógiai válaszok segíthetik őket a tanulásban, a szorongás enyhítésében, valamint a kirekesztődés megelőzésében.
Nem a fiatalok hibája: tudásátadási krízis és partneri viszony
A konferenciát megnyitó Zsódi Viktor piarista tartományfőnök a nevelési kihívások kapcsán felidézte XVI. Benedek pápa meglátását a „tudásátadási válságról”:
– fogalmazott, hozzátéve, hogy a pedagógiának nem merev szabályrendszereket kell erőltetnie, hanem az idők szavát megértve kell módszertant váltania. Példaként Assisi Szent Ferencet idézte, aki nyolcszáz évvel ezelőtt a szelídség pedagógiai innovációját hozta el: a gubbiói farkassal szót értő szent mintája rávilágít, hogy a biztatás, a törődés és a pozitív megerősítés messze hatékonyabb eszköz, mint az öncélú fegyelmezés.
Zsódi Viktor beszédében hangsúlyozta: a teremben jelen lévő egyházi, állami és alapítványi fenntartású iskolák pedagógusainak közös munkája mintaszerű, egyúttal időszerű is, amint arra a minisztériumi egyeztetések során Kókayné Lányi Marietta államtitkár is rámutatott, arra hívva a különféle intézményfenntartókat, hogy közösen, párbeszédben keressék a pedagógiai kérdések és az oktatási rendszer jövőjét. A tartományfőnök szerint a piarista iskola mindig is a „város iskolája” volt, nyitott mindenki felé.
Kisdoboskori traumák és a 60 órás hetek valósága
Jusztinné Nedelkovics Aliz, a Szegedi Piarista Iskola főigazgatója személyes és önreflexív felütéssel fordult a hallgatósághoz. Egy gyermekkori élményét felidézve – amikor a kisdobosavatáson hátulról próbálták a földbe nyomni, hogy „ne ficorogjon már” – arra a kérdésre kereste a választ: minek a mértékegysége a klasszikus értelemben vett „jólneveltség”? A gyerek érettségéé, a szülői alkalmasságé vagy az iskola sikeréé?
„A jól nevelt gyerek nem ficorog, nem lóbálja a lábát, bír magával. Valljuk be: a hétköznapokban, heti 60 órás leterheltség és 36 fős osztálylétszámok mellett egy ilyen gyerekkel sokkal könnyebb lenne az életünk” – fogalmazott a főigazgató. Kulcsfontosságúnak nevezte a szemléletváltást: a pedagógusnak és a szülőnek fel kell tennie a kérdést, hogy egy adott megnyilvánulás valóban neveletlenség-e, vagy pedig tünet.
„A nagy oktatási rendszerek lomhák, a változásuk lassú. Viszont az, hogy mi történik a tanterem falain belül, rajtunk múlik” – hangsúlyozta, kiemelve, hogy
Erősségalapú szemlélet és a peremre szorulás veszélye
A délelőtti plenáris blokkban Nagy Péter gyermek- és ifjúságpszichiáter főorvos a digitális világ gyermekekre és családokra gyakorolt hatásait vázolta fel, míg Szigethi Zsófia gyógypedagógus a mindennapi tantermi gyakorlat szintjére hozta az autizmus és az ADHD kérdéskörét.
Az előadásaikban elhangzott: az autizmus esetében spektrumszemléletben kell gondolkodni, hiszen a társas kommunikáció, a viselkedésszervezés és a szenzoros érzékenység szintje egyénenként gyökeresen eltérő lehet, ám a támogatásra minden érintettnek szüksége van. Külön kitért arra, hogy az ADHD tünetei fiúknál és lányoknál sokszor eltérő formát öltenek – utóbbiaknál a belső figyelemzavar miatt gyakran rejtve marad a nehézség. A szakember az „erősségalapú szemlélet” fontosságát sürgette:
Súlyos probléma a társas peremre szorulás: az ADHD-s tanulók kedveltségi indexe a kortárscsoporton belül gyakran kirívóan alacsony. Mivel a felnőtt referenciaszemélyek – különösen a tanítók – mintája alapvető, a nyílt pellengérre állítás helyett előre egyeztetett, diszkrét jelzőrendszereket vagy négyszemközti egyeztetéseket javasolnak. Az autizmussal élőknél a mentalizáció (a másik ember szándékainak, érzelmeinek megértése) nehézsége nehezíti a társas eligazodást. Az inklúzió kulcsa a kiszámíthatóság: a büntetés helyett a jutalmazásra épülő, egyértelmű szabályok, valamint a tananyag és számonkérés előre látható keretei. Mivel a neurodivergens fiatalok önértékelése gyakran kritikus szinten van, elengedhetetlen a teljesítménytől független, emberi megerősítés.
„Most írjuk a történetet, mi lesz velük tíz év múlva?”
Gyimesi Nóra gyógypedagógus előadása a hosszú távú kilátásokra irányította a figyelmet. Rámutatott: a nem megfelelően támogatott autista személyek körében riasztóan magas a másodlagos mentális problémák, a szorongás, a depresszió, sőt az öngyilkossági kísérletek aránya.
Játékos kódolástól a szülői erőforrástérképig
A délutáni program során két műhelyblokkban összesen tíz, többnyire gyógypedagógusok által tartott workshop adta lehetőségekből merítve dolgozhattak a résztvevők a gyakorlati eszközök elsajátításán:
Aknai Dóra Orsolya a játékos kódolási feladatok fejlesztő erejét mutatta be, míg Benedek Sarolta a tanulói szükségletek feltérképezéséhez adott támpontokat.
Az érzelemszabályozás támogatásáról Csáky-Pallavicini Zsófia klinikai szakpszichológus tartott foglalkozást, Füstös Móni érzékenyítő műhelye pedig a megfigyelhető viselkedések hátterében zajló belső idegrendszeri folyamatok megértését célozta.
Kapcsáné Németi Júlia a fizikai tanulási tér és a módszertan kapcsolatát elemezte, míg Vörösné Miklós Mariann az elfogadó támogatás osztálytermi eszköztárát ismertette.
Balogh Bence az egyéni tanulási utak kialakításáról és a hatékony differenciálásról beszélt, Süvegesné Rudan Margit pedig a végrehajtó funkciók (munkamemória, tervezés, gátlás) iskolai fejlesztési lehetőségeit járta körül.
A szegedi szakmai nap világos üzenettel zárult: az atipikus diákok jelenléte nem elszigetelt probléma, hanem a pedagógiai kultúra megújulásának katalizátora, amelyben a felelősség közös – az iskola, a szülő és a tágabb közösség szövetségén múlik a következő generáció mentális jólléte.
Forrás és fotó: Piarista Rend Magyar Tartománya
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
