A Szentháromság vasárnapja a pünkösd utáni első vasárnap, amely a keresztény hit középpontjában a háromszemélyű egy Istent, az Atyát, a Fiút és a Szentlelket ünnepli. Az ünnep latin neve Festum Trinitatis, mely összefoglalja a húsvéti és a pünkösdi ünnepkört, kiemelve a mindhárom személyben létező egyetlen Isten misztériumát.
Mivel az ünnepet mindig a pünkösd utáni vasárnapon tartják, ezért egyes tájegységeken kicsinypünkösd néven is illetik. Eredete a 13–14. században vált elterjedtté nyugaton, és 1334-ben rendelték el az egész egyház számára. A Szentháromság-tisztelet Magyarországon a barokk korban vált népszerűvé.
A Kárpát-medencében alig van barokk templom, amelynek homlokzatán, szószékén, oltárain a sugárzó nappal ábrázolt Szentháromság-szimbólum ne tűnnék szemünkbe, de gyakorta ábrázolták egy háromszögbe foglalt istenszemmel is, mely a Gondviselést jelképezi, sugarakkal körülölelve, mely folyamatosan őrködik a világ felett. A háromszög csúcsai a Szentháromságot jelölik.
Szentháromság, üvegmozaik (Fotó: szalezi.hu)
A Szentháromság titkának felfoghatatlanságán Szent Ágoston is sokat elmélkedett, melyet egy legenda így ír le:
„Történt egyszer, mikor a tudós Ágoston Észak-Afrikában tartózkodott, a tengerparton sétálva azon töprengett, hogyan tudná megragadni a Szentháromság lényegét.
Séta közben meglátott egy kisgyermeket, aki kagylóhéjjal merte a tenger vizét egy gödörbe, amelyet a tengerpart homokjába ásott.
– Hát, te mit csinálsz? – kérdezte Ágoston a gyermeket.
– Áttöltöm a tengert a gödrömbe – válaszolta teljes komolysággal a gyermek, és folytatta tovább a meregetést.
– Gondolod, sikerülni fog? – kérdezte nevetve a szent. – Nézd meg, milyen óriási a tenger, a kagylóhéj és a gödör pedig milyen pici.
– Előbb kész leszek, minthogy Te megfejted, amin gondolkodsz – felelte a gyermek, majd eltűnt.”
Barokk-szakrális ábrázolás a szőgyéni templomban (Fotó: Berényi Kornélia)
Az egy, élő és igaz Isten titka: az Atya, aki a teremtő, a Fiú, aki a megváltó, és a Szentlélek, a megszentelő, akik egy lényegben osztoznak.
A Liturgikus Népénektár a Szentháromságra vonatkozó legfontosabb hitigazságokról így tanít: „Egy Istenben három személy van: az Atya, a Fiú, a Szentlélek. Mindhárom Isten, de egy az istenségük. Mindhárom mindenható, de közös a mindenhatóságuk. Mindhárom egyenlően örök, de egy és ugyanaz az örökkévalóságuk.”
A Szentháromság a legnagyobb hittitok, melyet Krisztus nyilatkoztatott ki számunkra: „Most már barátaimnak hívlak titeket, mert mindazt, amit az Atyától hallottam, tudtul adtam nektek” – olvashatjuk a János 15.15. versben.
Sőt azután sem értjük meg emberi ésszel, mert titka a mi tapasztalatainkat felülhaladja. Ennek ellenére helyes az emberi értelem igyekezete, mellyel behatol e titokba, mert így egyrészt belátja, hogy a hitigazságban nincsen belső ellentmondás, hiszen a mélyebb istenismeret nagyobb istenszeretetre indít.
A magyar koronaékszerek felajánlása a Szentháromságnak, freskó a szőgyéni templomban (Fotó: Berényi Kornélia)
„A Szentháromság titka által felismerjük, hogy Isten nemcsak végtelen hatalom, hanem lényege a Szeretet – nemcsak teremtményei iránt, hanem mindenekelőtt belső, egyáltalán nem magányos életében. Ez mibennünk is sokszorosra növeli a szeretetet. A szentháromsági személyek megismerése mindig új és új indítást ad szeretetünkhöz. Istennel nem csak mint Egy-gyel léphetünk kapcsolatba, hanem az isteni Személyekhez külön-külön is fohászkodhatunk” – olvasható a Liturgikus Népénektár „Elmélkedés Szentháromság ünnepére” című fejezetében.
A katolikus imádságok befejezéseként minden esetben a Szentháromság dicsőítése hangzik el: „Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.”
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon, Magyar Kurír
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
