Május 27-én, szerdán az általános kihallgatást a Szent Péter téren tartották, ahol a Szentatya az Olaszországból és a világ minden tájáról érkezett hívőkkel és zarándokcsoportokkal találkozott. Ennek keretében folytatta a II. vatikáni zsinat dokumentumairól szóló katekézissorozatát.
Mai beszédének témája: A Sacrosanctum Concilium konstitúció. A liturgia reformja: hagyomány és fejlődés (vö. Róm 15,4–6).
Ezt követően felhívást intézett az ukrajnai helyzet kapcsán, majd több nyelven is összefoglalta katekézisét, majd üdvözölte a jelen lévő hívőket. Az általános kihallgatás a Miatyánk elimádkozásával és az apostoli áldással zárult.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok! Isten hozott benneteket!
Tiszteletreméltó XII. Piusz pápa a Mediator Dei kezdetű enciklikájában azt írja, hogy „az egyház kétségkívül tagjainak élő szervezete, s éppen ezért a szent liturgia terén is fejlődik, növekszik, változik, alkalmazkodik az idők szükségleteihez és körülményeihez, de mindig úgy, hogy tanításának épségét sértetlenül megőrzi” (I. rész, V).
Ezzel az alapelvvel teljes összhangban a II. vatikáni zsinat a Sacrosanctum Concilium konstitúció előszavában elismeri, hogy „különleges feladatának tartja, hogy a liturgia megújításával és előmozdításával is foglalkozzon” (1. pont). A zsinat ugyanis azzal a céllal gyűlt egybe, hogy „a keresztény életet a hívőkben napról napra gyarapítsa, a változásnak alávetett intézményeket korunk szükségleteihez jobban alkalmazza, mindazt, ami a Krisztusban hívők egységét előmozdíthatja, támogassa; és mindazt, ami mindenkinek az egyház ölébe való meghívására szolgál, megerősítse” (uo.).
Abban a történelmi korszakban erősen érzékelhető volt annak szükségessége, hogy megújuljanak azok a liturgikus formák, amelyek révén az egyház évszázadokon át megvalósította Isten dicsőítését és a keresztény nép megszentelését. A liturgikus mozgalomnak köszönhetően kialakult az a meggyőződés, amelyet később Szent II. János Pál így fogalmazott meg:
Annak elősegítése érdekében, hogy a hívők részesülhessenek a szent liturgia által közvetített gazdag kegyelmi ajándékokból, a Sacrosanctum Concilium konstitúció igen találó megfogalmazással jelöli meg a követendő irányt: „megőrizni az egészséges hagyományt, és utat nyitni a jogos fejlődésnek” (SC 23).
XVI. Benedek pápa ebben a szándéknyilatkozatban a zsinati atyák „reformprogramját” ismerte fel, amely „egyensúlyban tartja a múlt nagy liturgikus hagyományát és a jövőt”, és megjegyezte, hogy „nem ritkán szerencsétlen módon szembeállítják egymással a hagyományt és a fejlődést”, pedig „a két fogalom valójában kiegészíti egymást: a hagyomány bizonyos módon magában foglalja a fejlődést. Azt is mondhatnánk, hogy a hagyomány folyója magában hordozza forrását, miközben a torkolat felé halad” (Beszéd a Szent Anzelm Pápai Liturgikus Intézet alapításának ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett konferencia résztvevőihez, 2011. május 6.).
A zsinat megerősíti ennek a hiteles hagyományban gyökerező fejlődésnek a jogosságát, amikor a liturgián belül megkülönbözteti az „isteni alapítás folytán változhatatlan részt” azoktól a „változásnak alávetett részektől, melyek az idők folyamán változhatnak, s változniuk is kell, ha netalán olyan elemek épültek be, melyek a liturgia benső természetének kevésbé felelnek meg, vagy alkalmatlanokká váltak” (SC 21). Ilyesféle változások évszázadokon át folyamatosan végbementek annak érdekében, hogy a hívők a liturgikus cselekmények által gyümölcsözően részesedhessenek Krisztus húsvéti misztériumában, mely a keresztény hit alapja.
Ma ezt az erőt kell megújítani a hiteles és élő katolikus hagyománnyal való folytonosságban, vagyis olyan dinamika szerint, amely a hívőket az igazság teljességére vezeti.
Így érthető, hogy a zsinati atyák miért ajánlották: a szertartások felülvizsgálatát – amikor az „valóban és biztosan az egyház hasznára van” – mindig úgy kell végrehajtani, „hogy az új formák valamiképpen szervesen nőjenek ki a már meglévőkből” (SC 23). Az egész egyház javára minden reformot mindig „alapos teológiai, történeti és lelkipásztori kutatásnak” kell megelőznie (uo.). A zsinat tanítóhivatala ily módon arra figyelmeztet, hogy kerüljük a hívek megzavarását, és óv attól, hogy bárki a liturgia terén saját kezdeményezésből bármit hozzáadjon, elvegyen vagy megváltoztasson (vö. SC 22).
Ezért arra buzdítok mindenkit, akinek feladata az isteni misztériumok ünneplésének előkészítése, különösen a szertartás vezetésének szolgálatát ellátó papokat, hogy mindig őrizzék meg azt a liturgia szövegei és rendelkezései iránti tiszteletet, amely az Isten számára való rendelkezésre állás és az Istenre hagyatkozás belső magatartásából fakad, ily módon tanúsítva alázatot az ő nagysága előtt és őszinte hűséget az egyházi közösséghez.
A Szentatya felhívása az általános kihallgatás végén:
Aggodalommal követem az Ukrajnában zajló háborút, mely ezekben a napokban különösen hevessé vált. Szeretném kifejezni közelségemet mindazok felé, akik a közelmúlt civileket is sújtó támadásai miatt szenvednek.
A háború nem megoldja a problémákat, hanem súlyosbítja azokat; nem járul hozzá a biztonság létrejöttéhez, hanem megsokszorozza a szenvedést és a gyűlöletet. Ahol rakéták és drónok csapódnak be, ott szertefoszlik a remény, otthonok és imahelyek semmisülnek meg, ártatlan életek törnek derékba.
A háború által megsebzett valamennyi népet Szűz Máriának, a béke királynőjének oltalmába ajánlom.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó:Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
