Időről időre letöröljük a táblát. Ami volt, nincs többé. Ahogy az Ákos-nóta első sora mondja: „minden most kezdődik el”. Itt a Felvidéken, köztünk, magyarok között – nyolcvan éve ismétlődően. És minél kevesebben vagyunk, minél megfáradtabban, fásultabban, annál gyakrabban jön a mi belterjes tabula rasánk. Beneš-ügyekben elsősorban. Minél többedszer indulunk új nulla pontról, annál kilátástalanabbul szembesülünk a – mondjuk így – származtatott következményekkel vagy folyományokkal.
Hírdetés
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
