Sokak által sejtett, külsőségeiben tapasztalt, ám valódi összetettségében, mélységében a többség számára ismeretlen világot tár fel a Ablonczy Bálint történész-újságírónak a Válasz Online Kiadó gondozásában múlt év végén megjelent Nemzet a hátizsákban című munkája. A kiadvány a Kádár-rendszerben kiépült titkos, az erdélyi magyarokat segítő, spontán szolidaritási mozgalomról, annak elitjéről szól, rávilágít egy konspiratív hálózat megszervezőire és fenntartóira, több szögből is felderítve a magyar egység e kivételes időszakát, képet nyújtva ugyanakkor a Kádár-korszak nemzetiségpolitikájáról és a román–magyar államközi viszonyokról is.
Rendkívül izgalmas, anekdotákon keresztül a személyes élményeket is felvonultató egyórás beszélgetés során ismerkedhetett meg a SepsiBook közönsége Ablonczy Bálint újságíró, történész hatéves doktori kutatómunkájának eredményével, a Kádár-rendszer talán legérdekesebb, eddig el nem mesélt történetével az erdélyieket segítő titkos akciókról. A lapunk főszerkesztője, Farkas Réka által moderált, a szerző, valamint Novák Csaba Zoltán történész részvételével zajló bemutató megmutatta, mekkora érdeklődés övezi ezt a kérdéskört, továbbá azt is, hogy a tudomány képes úgy egyszerűsíteni a témákat, hogy a szakmai igényeknek megfelelő, ám mégis közérthető, könnyedebb, fogyaszthatóbb legyen. A könyv és a magazin közötti átmenetet képező kiadványtípus – a bookazine – pedig tökéletes e célra.
A magyar egység különleges pillanatai
Esetenként elképesztően bonyolult, a konspiratív szervezkedés arzenálját felvonultató, helyenként kémregényekbe illő helyzetektől sem mentes világot tár fel Ablonczy Bálint könyve. Egy alulról szerveződő spontán szolidaritási mozgalmat, mely noha külsőségeiben ismert volt – ahogyan Farkas Réka fogalmazott: hozzátartozott az élethez, hogy időről időre magyarországi turisták érkeznek hátizsákokkal, gyógyszereket, tartós élelmiszert hoznak, vagy dobozok jönnek a nagykövetségre magyar könyvekkel, folyóiratokkal – ám szinte semmit nem lehetett tudni ennek a segítségnyújtásnak a részleteiről, rétegeiről, a közvélemény számára láthatatlan csoportokról. A szerző – amint a beszélgetés során többször is elhangzott – ezen mozgalom elitjére koncentrált a kutatómunkája során, egyfajta emléket állítva azoknak, akik megszervezték, működtették azt, vállalva (nem utolsósorban) ezen tevékenység kockázatait. Tette mindezt anélkül, hogy egyfajta szentképet festene az illetőkről, hiszen a visszaélések, visszásságok, furcsaságok is helyet kaptak a kötetben. Górcső alá három ilyen csoport került – a budapesti Erdélyieket Támogató Egylet, a szegediek, valamint a holland reformátusok – ám a teljes jelenség megértéséhez elengedhetetlen volt magának a korszaknak a vizsgálata, a Kádár János nevével fémjelezte magyarországi rendszer, valamint Nicolae Ceaușescu Romániájának bemutatása, a határon túli magyarság megítélésének, valamint a magyar–román államközi kapcsolatok szakaszainak áttekintése. Ezek kapcsán Ablonczy Bálint és Novák Csaba Zoltán is több érdekes adalékkal is szolgált.
Fény derült többek között arra, hogy a közvélekedéssel ellentétben a magyarországi társadalom meghatározó részét kiemelten érdekelte a határon túliak sorsa, széles rétegeket foglalkoztatott ez a kérdés. Még az állampárt – a Magyar Szocialista Munkáspárt, MSZMP – berkeiben is, annak dacára, hogy maga Kádár János ambivalens módon viszonyult a határon túli magyarsághoz. Talán ennek tudható be, hogy össznemzeti kiállásról lehet beszélni, amelyért református és katolikus hívek, szakkollégista diákok, vidéki egyetemisták, szakmunkások, később az MDF-ben, az SZDSZ-ben vagy a Fideszben politizáló értelmiségiek, tanárok, kutatók dolgoztak együtt a pártapparátus embereivel és diplomatákkal. Vállalva a kockázatot, hiszen a kutatás során az is egyértelművé vált, hogy mind a magyar, mind a román állambiztonsági szervek élénk figyelemmel kísérték a segítési, támogatási folyamatokat, annak lebonyolítóit, megszervezőit. Ablonczy Bálint meglátása szerint az általa feltárt szolidaritási mozgalom, valamint később a romániai falurombolás elleni anyaországi fellépés, civil kiállás is azt igazolja, hogy voltak a magyar társadalomban olyan hajszálgyökerek, melyek akkor is éltették a nemzeti szolidaritást, amikor a nagypolitika nem akart erről a kérdésről tudomást venni.
Túl a politikán
Külön figyelmet érdemelnek a beszélgetés zárszavai, köztük, hogy a nagy közös ügy melletti, ideológiáktól független akkori felsorakozás aranytartaléknak bizonyult. Mindkét meghívott megfogalmazta: hisznek abban – és ezt a kiadványban megfogalmazott történetek is jól mutatják –, hogy jóval mélyebbek a kapcsok a két társadalom között, mintsem hogy választások, politikai megnyilvánulások azt tönkretegyék. A beszélgetésnek ereje van, az ilyen történetek, folyamatok bemutatása is képes elérni annak felismerését, hogy egyik közösség sem rossz vagy jó, csak éppen más az útja a két társadalom közötti viszony újjáépítésének.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
