Bármennyire is sokat nézegette volna valaki Kovászna megye térképét, aligha tűnt fel neki, hogy Erdővidéken található a megye két olyan települése, melyeket fekvésük révén a legek kategóriájában említenek a helyi statisztikák. Erdőfüle és Felsőrákos ugyanis a megye legészakibb és legnyugatibb fekvésű települései.
Apró földrajzi érdekességen túl ez persze semmit nem jelent, még nem hallottunk olyasvalakiről, aki csupán emiatt felkereste volna valamelyik települést. De Erdővidék központját, Barótot még ennyire sem lehet turisztikailag meghatározni, annak ellenére, hogy az egyre csak pergő évtizedek során időről időre előhozakodik valaki a turisztikai fejlesztés szükségességével, a gazdaság turisztikai vágányra való terelésével – ezek az elgondolások rendre beszélnek arról is, hogy egy ilyen irányú fejlődés a fiatalokat helyben maradásra ösztönözné azzal, hogy megélhetést biztosít számukra.
A statisztika azonban nem hazudik – hacsak nem hamisították meg –, és ellenkező irányt mutat: Barót lakosságának száma jelenleg az 1930-as évek szintjére, vagyis nagyjából 7500 lakosra esett vissza. A várost legtöbben a rendszerváltás után, 1992-ben lakták, akkor 10 500 lelket számláltak a településen és a hozzá tartozó falvakban. A népességfogyás okai nyilvánvalóan szerteágazóak, az infrastruktúra fogyatékosságaitól kezdve egészen a kulturális hiányosságokig, a munkahely- és lakáshiányig terjednek, de talán még az is ott lapul az okok közt, hogy egy 2013-ban befejezett beruházást, a több százezer euróból felújított városi strandot azóta sem sikerült elindítani.
Elgondolkodtatóak Fazakas Szabolcsnak, a Székelyföldi Legendárium és a szejkefürdői Mini Erdély Park megálmodójának nem olyan régen Baróton elhangzott szavai, amelyeket éppen a helyi vállalkozóknak mondott: azt hangoztatta, hogy nem tudja, miből élnek itt Baróton az emberek, miért nem kapnak a lehetőségeken és használják ki azokat, amiket kínál (mint mindenhol egyébként) a természet, a táj, a kultúra, a történelem. Hiányolta, hogy Barótnak nincs egy szimbóluma, egy védjegye, aminek alapján reklámozhatná magát. Elmondta, hogy az lehetne például egy ólomkatona, utalva arra, hogy Erdővidék Múzeumában van egy állandó, csatajelenetet megörökítő ólomkatona-kiállítás, de lehetne akár a masztodon is, amelynek világszenzáció-számba menő ép csontvázát épp a megye legnyugatibb településén, Felsőrákoson találták meg 2008-ban. A masztodon maradványai jelenleg Erdővidék Múzeumában pihennek, szakszerű kiállítására helyszűke miatt nincs lehetőség. Pedig (akár ennek okán is) Erdővidék Múzeuma fontos turisztikai objektum lehetne.
Nemrég egy találkozón szóba került a múzeum fejlesztésének lehetősége, amikor is Demeter László múzeumigazgató azt hangoztatta, hogy egy, a város szélén, zöldmezős beruházásként felépülő új múzeumépület lehetőségét is fontolgatják egyebek mellett, csakhogy az elképzelések megvalósításához elég sok pénz is kellene. Amiből, mint tudjuk, Barótnak szokott jutni a legkevesebb. Másik gond, hogy azok a helybéli geológusok, akik szakszerűen segíteni tudtak volna egy szintén évekkel korábbi terv, egy helyi természetrajzi-geológiai-paleontológiai jellegű múzeumi gyűjtemény összeállításában, már nincsenek az élők sorában, így Erdővidék hírnevének gazdagítása helyett az évek során itt talált, rendkívül értékes ősállatmaradványok, kőzet- és ásványdarabok ma más múzeumok látogatóit örvendeztetik. A barótiak meg maradtak a kérdésekkel: miért?
Nyilván, a felvázoltak csak egy szűk rétegét képezik az erdővidéki turisztikai-gazdasági fejlesztések lehetséges széles spektrumának, aminek hasznosításához Erdővidék központjában mindenekelőtt tudásra, érdeklődésre, kreativitásra is szükség lenne a pénz mellett. De maradunk a kérdésekkel és a csodálkozással, hogy a svájciaknak bezzeg mindig minden sikerül: nemrég adták hírül, hogy a turisták attrakcióként most már nemcsak az égig érő hegyeket, de a legelésző teheneket is megfigyelhetik Svájcban, a békés jószágok ugyanis nyugalmat sugallnak és pihentetőleg hatnak a rohanásba belefáradt városi emberre, turistára. És mindennek ára van, minden eladható, még a nyugalom is. Háromszéken, a földrajzi legek vidékén azonban értékeink értékesítése, a turizmusfejlesztés még várat magára.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
