De vegyük sorban. A miniszterelnök, Ilie Bolojan azt mondta: „Amikor a kormány éléskamrájába benéztem, patkányokat találtam ott, akik a tartalékokat rágják; lelepleztem, és ez zavarta őket.” Erre Sorin Grindeanu azt mondta Bolojanról, hogy nem valósította meg a beígért reformokat, mert ha embereket rúgnak ki, az nem reform. „Ez patkányság. Nyereséges vállalatokat eladni gazdasági válságban – ez az igazi patkányság.”
Azt tudom, hogy egy sereg veszteséges állami vállalat van, amelyeket eladni nem is volna rossz, bár ha eladják, nem tudni, hogy azok vezetésével kiket (és mennyiért) bíznának meg az új tulajdonosok. Lehet, hogy nem a szociáldemokratákhoz köthetőket, és talán ettől fél Grindeanu úr.
Az első ijedség után, hogy tudniillik süllyedünk, utánanéztem a patkányoknak, és rájöttem, hogy tulajdonképpen nem is becsmérelték olyan nagyon egymást ezzel a patkányozással a politikusaink, mert sok jót lehet olvasni erről a rágcsálóról, melynek nálunk több alfaja is lehet, amelyek egymás ellenségei. A patkányok nemcsak a világ minden részén találhatók meg, hanem – Bolojan és Grindeanu urak szerint – nálunk a politikában, a parlamentben és a kormányban is megtalálható ez az állatfajta. (Van, aki házi kedvencként tart patkányt, és lehet, ezért szavaz rájuk.)
A patkányok – olvasom – rendkívül intelligens állatok, tanulási és emlékezési képességük igen fejlett, képesek megjegyezni útvonalakat, és villámgyorsan alkalmazkodnak az új helyzetekhez. Mindez segíti őket az életben maradásban és a sikeres adaptációban. Meg tudnak oldani logikai feladatokat, és alkalmazzák a tanult ismereteket. No, hát ez az. A szociáldemokraták is megjegyezték az útvonalakat a hatalom felé, és láthatóan jól alkalmazkodnak az új helyzetekhez is, hiszen harmincöt éve valahogy mindig hatalomban vagy annak közelében maradtak.
Kísérletek támasztják alá, hogy a patkányok képesek tárgyakat, eszközöket használni például élelemszerzés vagy akadályok leküzdése céljából. Valószínű, hogy ebből a kutatók kifelejtették a pénz, illetve egyéb javak megszerzésének tehetségét. Továbbá olvastam, hogy társas lények, tanulnak egymástól, és megfigyelik egymás viselkedését, ami segíti a csoportban való együttműködést. A kapott információkat egymással megosztják. Ez tökéletesen látszott a héten lezajlott szociáldemokrata szavazáson is, amikor a PSD képviselőinek 97,7 százaléka arra szavazott, hogy a miniszterelnök, Bolojan távozzon.
A liberálisok viszont egyhangúlag támogatták tanácskozásukon Ilie Bolojant. Elnökünket, Nicușor Dant megkérdezték, hogy még bízik-e Bolojanban. Az elnök egy kicsit mosta kezeit, aztán szokás szerint ekelt-mekelt egyet, majd végül azt mondta: „Személyében igen, csak nem arról van szó, hogy bízom-e benne vagy sem, az a kérdés, hogy össze tud-e gyűjteni egy többséget.” Egy dolog biztos, ahogy Kelemen Hunor is mondta: az RMDSZ-nek „semmi oka nincs” kilépni a kormányból. Csak az a kérdés, hogy ki fog az RMDSZ-szel együtt kormányt alakítani. Az AUR-t kivéve persze. Pedig milyen szép lenne, ha az RMDSZ azzal az egy párttal is összeborulna, amelyikkel még nem kormányzott…
Nicușor Dan összehívta a pártokat, és megállapította, amit mindenki lát, hogy krízishelyzet van, és felkérte a koalíciós erőket, hogy csökkentsék a feszültséget. A feszültség oka az lehet, hogy a patkányoknak rendszeresen rágniuk kell, mivel állandóan nőnek a fogaik, így a PSD-s és PNL-s egyedek néha meg-megrágják egymást, mert állítólag a rágás egyfajta stresszoldó.
Ami történik, az a többi állatfajtának – különösen nekünk, marháknak – lesz elsősorban rossz. A liberálisok azt mondják, hogy a szociáldemokraták nélkül is működőképes a kormány, mégis sokan előrehozott választásokat emlegetnek, pedig a korábbi két évben egyebet sem csináltunk, csak szavaztunk. Aztán, ha ez se sikerül jól, és meg kell semmisíteni az eredményt, kezdhetjük megint elölről, míg a végén már nem lesz egy vasárnapunk se szabad.
Az április 2-ai kormányülés, amikor még a PSD is ott volt. Fotó: gov.ro
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
