Április 22-én délután a Szentatya az egyenlítői-guineai Bata börtönébe látogatott. Érkezésekor az igazságügyi miniszter, Reginaldo Biyogo Mba Ndong Anguesomo úr, a börtön igazgatója, a börtönlelkész, valamint a személyzet képviselői köszöntötték. Ezután a börtön belső udvarába vezették, ahol a fogvatartottak, a személyzet és a börtönpasztoráció képviselői gyűltek össze.
A találkozó sajnos borús időben, szakadó esőben zajlott. A Szentatya az igazgató köszöntő szavai és egy fogvatartott tanúságtétele után üdvözölte a jelenlévőket, majd a börtönlelkész mondott neki köszönetet. A találkozó végén a fogvatartottak egy általuk készített fakereszttel ajándékozták meg a pápát.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédét közreadjuk.
Kedves testvéreim!
Egyes helyeken úgy tartják, hogy az eső Isten áldásának a jele. Kérjük, hogy valóban így legyen! Éljük meg ezt a helyzetet Isten közelségének jeleként is – annak az Istennek a közelségeként, aki soha nem hagy el bennünket!
Figyelmesen hallgattam szavaitokat. Köszönöm szavaitok világosságát, és azt, hogy rámutattatok: a nehézségek között sem vész el soha az emberi méltóság és a remény.
Ma azért vagyok itt, hogy valami nagyon egyszerű dolgot mondjak nektek: Isten szeretetéből senki sincs kizárva! Mindannyian, saját élettörténetünkkel, hibáinkkal és szenvedéseinkkel együtt, továbbra is értékesek vagyunk az Úr szemében. Ezt bizonyossággal mondhatjuk, mert Jézus minden találkozásában, minden gesztusában és minden szavában ezt nyilatkoztatta ki.
Még letartóztatva, elítélve és minden bűn nélkül halálra adva is mindvégig szeretett bennünket, ezzel pedig megmutatta: hisz abban, hogy a szeretet a leginkább megkövesedett szívet is képes megváltoztatni.
E látogatás során azt tapasztalom, hogy Egyenlítői-Guinea egy kultúrákban, nyelvekben és hagyományokban gazdag föld. Családjaitok, közösségeitek és hitetek nagy erő ennek a nemzetnek. Ti is ehhez az országhoz tartoztok. Az igazságszolgáltatás célja a társadalom védelme, de ahhoz, hogy hatékony legyen, mindig be kell fektetnie minden ember méltóságába és a benne rejlő lehetőségekbe. Az igazi igazságszolgáltatás nem annyira büntetésre törekszik, hanem mindenekelőtt arra, hogy segítsen újjáépíteni az életet – mind az áldozatokét, mind az elkövetőkét, mind a rossz által megsebzett közösségekét. Nincs igazságosság kiengesztelődés nélkül. Ez hatalmas munka, melynek egy része a börtön falain belül valósulhat meg, a másik, még nagyobb részének pedig az egész nemzeti közösséget be kell vonnia, hogy megelőzze és orvosolja az igazságtalanság okozta sebeket.
Elsősorban ugyanis a reményről és a változásról szeretnék beszélni nektek. Még ha a börtön a magány és az elhagyatottság helyének tűnik is, ez az idő – amint elhangzott – a reflexió, a kiengesztelődés és a személyes növekedés idejévé válhat. Például meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy a börtönben lehetőséget kapjatok a tanulásra és arra, hogy méltósággal dolgozzatok. Az életet nem kizárólag az elkövetett hibák határozzák meg – melyek többnyire nehéz és összetett körülmények következményei –, mindig van lehetőség a felállásra, a tanulásra és az új emberré válásra.
Testvéreim, nem vagytok egyedül! Családjaitok szeretnek benneteket és várnak rátok! Sokan, e falakon kívül, imádkoznak értetek! És ha valaki attól tartana, hogy mindenki elhagyta, tudnotok kell: Isten sosem hagy el benneteket, és az Egyház mellettetek áll! Gondoljatok országotokra is, Egyenlítői-Guinea fiataljaira, akiknek szükségük van a kitartás, a felelősségvállalás és a hit példáira! Minden kiengesztelődésre irányuló erőfeszítés, minden jóságos gesztus a remény kis lángjává válhat mások számára.
Szeretnék köszönetet mondani azoknak is, akik ebben a büntetés-végrehajtási intézetben dolgoznak: az igazgatónak, az őröknek és a börtönlelkésznek. Szolgálatuk alapvető jelentőségű, amikor a biztonságot a tisztelettel és az emberséggel ötvözik, biztosítva azt a rendet, amely szükséges ahhoz, hogy a fogvatartottakat a társadalomba való visszailleszkedésnek és életük újjáépítésének útján kísérjék.
Kedves testvéreim, Isten sosem fárad bele a megbocsátásba! Ő mindig új kaput nyit annak, aki beismeri hibáit és változni akar. Ne engedjétek, hogy a múlt elrabolja tőletek a jövő reményét! Minden nap új kezdet lehet.
Bízzuk ezt az utat a Boldogságos Szűz Máriára, az irgalmasság anyjára! Ő kísérje életeteket, vigasztalja szíveteket és oltalmazza családjaitokat! Ma szeretnélek biztosítani benneteket arról, hogy közel vagyok hozzátok, és imádkozom értetek és Egyenlítői-Guinea egész népéért. És mindig emlékezzetek: az az ember, aki elesése után feláll, erősebb, mint korábban. Adjon nektek az Úr békét, reményt és az újrakezdéshez erőt!
Testvéreim, ebben az esőben – mely legyen Isten áldása – imádkozzuk el együtt azt az imádságot, amelyet Krisztus tanított nekünk: Mi Atyánk…
[Áldás]
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
