Rimaszombatban is bizonyságot nyert, hogy a színház képes élő párbeszédet teremteni, és valódi, személyes tapasztalattá válni a fiatalok számára. A Déryné Program nemcsak élményt adott, hanem kulturális kapcsolódási pontokat is, hiszen a város a bábművészethez is kötődik: itt született A. Tóth Sándor, aki jelentős alakja volt a magyar bábjátszásnak.
Mint ahogyan arról beszámoltunk, a Déryné Program Határtalan alprogramja keretében, a Rákóczi Szövetség közreműködésével megvalósult a „KultUp – Belenősz a kultúrába” című színházi témanap a Tompa Mihály Református Gimnázium falai között, Rimaszombat városában.
A program különlegessége abban rejlett, hogy a diákok nemcsak előadásokat láthattak, hanem közvetlen kapcsolatba is kerülhettek az alkotókkal, és aktív résztvevőivé válhattak a színházi élmény feldolgozásának.
A nap egyik fontos fellépője volt a Hoppá Hoppá Társulat, Kiss Dorina bábrendező fiatalokból álló színháza, akik számára a rimaszombati fellépés mérföldkőnek számított: ez volt az első alkalom, hogy Magyarország határain kívül mutatták be produkciójukat a program keretében.
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
A Színház- és Filmművészeti Egyetem és a Kaposvári Egyetem hallgatóiból álló csapat számára a közönség reakciói jelentik a legfontosabb visszajelzést. Mint elmondták, minden előadás célja, hogy valamilyen hatást gyakoroljon a nézőkre, és párbeszédet indítson el.
Népszerűsíteni szeretnék a felnőtteknek szóló bábszínházat. „Van bábszínház, ami nem csak a kicsiknek szól. Van bábszínház, ami igenis komoly tud lenni, és igenis mély üzenete tud lenni” – tette hozzá Kiss Dorina.
Elárulta: „Máté és én a Színház és Filmművészeti Egyetemre járunk, Máté most végez, én majd jövőre, Csenge a Kaposvári Egyetemre jár, ő is idén végez. Mindketten a Kolibri Színház társulati tagjai. Amikor bemutattuk ezt az előadást tavaly márciusban, akkor Russa Karina játszotta a női szerepet, nyáron adták át a szerepet egymásnak a lányok” – nyilatkozta a Felvidék.má-nak Kiss Dorina bábrendező.
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
Rendhagyó színházi beavatás
A témanap egyik kiemelt programpontja a Hoppá Hoppá Társulat előadása volt, amelyet követően a diákok egy közvetlen hangulatú, elemző beszélgetésen vehettek részt.
Kiss Dorina, a társulat vezetője betekintést adott a színházi működés kulisszatitkaiba, miközben a látottak értelmezésére ösztönözte a fiatalokat. A beszélgetés elején a színházi etikett fontosságát hangsúlyozta: a nézők reakciói – a nevetés vagy akár a meghatottság – fontos visszajelzések, ugyanakkor a nézőtéren folytatott beszélgetés megzavarhatja az előadás élményét. Mindezzel arra irányította rá a figyelmet, hogy a színház közös tér, ahol a nézők és az alkotók kölcsönhatásban vannak egymással.
A darabban, melyet Gyöngyössy Csenge és Lajhó Máté fiatal színművészek játszanak, Liselotte vágyik a szerelemre.
Miért is ne kaphatná meg? Hiszen egy szép, virágzásában lévő hölgy, kedves mosollyal, láthatóan rendezett körülmények között… De amikor közel kerülne egy-egy férfihoz, valahogy mindig szörnyűséges dolog történik. Vagy lehet, hogy eleve nem illettek egymáshoz? Mégis, furcsa, egyre közelibb, egyre ismerősebb az a titokzatos alak, aki mindig ott van vele. Talán ő volna az igazi?
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
Egy különleges bábszínházi kísérlet
Az előadás Pozsgai Zsolt Liselotte és a Május című művének adaptációja volt, amelyet a társulat kifejezetten bábszínpadra dolgozott át.
Mint a rendezőtől megtudtuk, a produkció tudatos formai kísérletként jött létre.
„Az a célunk, hogy egyetlen előadáson belül több különböző bábtípust jelenítsünk meg” – tudtuk meg Kiss Dorinától.
Kifejtette, a koncepció lényege éppen az eltérésekben rejlik. Különböző formák nem egységes stílust alkotnak, hanem az egymásnak feszülő megoldások teremtenek sajátos színpadi feszültséget, s működnek együtt.
A karakterek kialakításakor a férfi szereplők szolgáltak kiindulópontként, akik erősen leegyszerűsített, karakteres tulajdonságokat hordoznak. A különböző bábtípusok – a maszk, a tárgyanimáció, a kesztyűs báb vagy a bunraku jellegű figura – mind ezt az egy-egy tulajdonságot erősítik fel vizuálisan és mozgásban – magyarázta Kiss Dorina.
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
A bábok mint kifejezőeszközök
A diákok a beszélgetés során részletes betekintést kaptak a bábtechnikák világába is. A bábokat és a díszletet a rendezővel együttműködésben Horváth Márk tervezte.
Megismerhették, hogyan válhat egy hétköznapi tárgy – például egy zakó – színpadi szereplővé, hogyan hordozhat új jelentéseket. Szó esett arról is, hogy egyes bábok mozgásának korlátozottsága, míg mások túlzó gesztusai válnak kifejezőeszközzé.
Kiss Dorina hangsúlyozta, hogy a bábok nem pusztán eszközök: különböző típusaik eltérő kifejezőerővel bírnak, és éppen ezek a különbségek adják az előadás jelentésének egyik alapját.
A bemutató végén a tanulók közelről is megtekinthették, sőt kipróbálhatták a bábokat, ami tovább erősítette az élményszerű tanulást.
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
Közös gondolkodás a történetről
A beszélgetés egyik legfontosabb eleme az volt, hogy a diákok nem kész válaszokat kaptak, hanem kérdéseket. A társulat vezetője arra ösztönözte őket, hogy saját értelmezéseiket fogalmazzák meg a történettel kapcsolatban.
A válaszok között megjelent a gyász feldolgozása, az emlékezés és az azonosulás kérdése is, ami jól mutatta, hogy az előadás többféle olvasatot kínál.
A zárójelenet értelmezése kapcsán az is elhangzott, hogy a megjelenő alak akár a halált is jelképezheti, ugyanakkor az alkotók tudatosan hagyták nyitva a jelentést, teret adva a személyes értelmezésnek.
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
A színház mint egyszeri és megismételhetetlen élmény
A program során szó esett arról is, hogy a színház minden alkalommal megismételhetetlen élmény. Bár a társulat már számos alkalommal játszotta az előadást, minden egyes fellépés más, hiszen a közönség reakciói és az adott pillanat hangulata folyamatosan alakítja a játékot. Ez a közvetlenség és egyszeriség adja a színház egyik legfontosabb értékét.
A Kiss Dorina által rendezett Liselotte és a Május című bábelőadás bemutatója Budapesten, a Kettőspont Színházban volt, azóta több fővárosi játszóhelyen is műsorra tűzték, valamint nemzetközi fesztiválon, Prágában is bemutatkozott a Liszt Intézet meghívására. Az egyetemi produkció nem klasszikus kőszínházi repertoárként, hanem projektszerűen, meghívásokkal mozog. Felvételt nyert a Déryné Programba, így határon túli helyszínekre is eljut, mint legutóbb Rimaszombatba.
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
Kiss Dorina fiatal bábrendező elárulta, a Liselotte az első igazi nagy munkája, úgyhogy nagyon a szívéhez nőtt, ahogyan a bábok is. Ezért is volt különleges pillanat, amikor az interjút követően értesült A. Tóth Sándor bábművész helyi emléktáblájáról, s felkereste azt.
HE/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
