A Kaposvári Egyházmegyében 2018 óta minden évben megemlékeznek Isten végtelen irgalmáról a húsvétot követő vasárnapon. Április 12-én a zalakarosi Isteni Irgalmasság plébániatemplomban többek között búcsúi szentmisével, szentségimádással és dicsőítő imádsággal ünnepelték az Irgalmas Istent.
Szent II. János Pál pápa 2000. április 30-án hirdette ki az isteni irgalmasság vasárnapját Jézus kérésének eleget téve, melyet Szent Fausztina nővérnek fejezett ki egy látomás során.
Az ünnepen Feketéné Szabó Márta, a Kaposvári Karitász vezetője köszöntötte a jelenlévőket, majd elmondta: irgalmasság vasárnapjára szerte a világon milliók készülnek az Isteni Irgalmasság kilenceddel, mely nagypénteken veszi kezdetét.
„Azt kívánom, hogy e kilenc napon keresztül vezesd irgalmam forrásához a lelkeket, hogy erőt, enyhülést és mindenféle kegyelmet merítsenek belőle, amire szükségük van az élet küzdelmeihez, főleg pedig a halál óráján. Mindennap a lelkek más-más csoportját vezeted majd a szívemhez, hogy irgalmam tengerébe merítsd őket. S én bevezetem őket Atyám házába” – idézte Jézus szavait Szent Fausztina naplójából, majd arra buzdította a jelenlévőket, hogy éljenek az ünnep nyújtotta kegyelmekkel.
A köszöntő után tanúságtételek, valamint dicsőítés következett a Meghívtál zenekarral, majd az irgalmasság rózsafüzér imádsága után Varga László megyéspüspök tartott előadást.
„Nagyon boldog vagyok, hogy van egy nap az egyházi évben, amikor Isten irgalmasságát ünnepli az Egyház” – fogalmazott a főpásztor előadása elején, majd arról beszélt, hogy nem mindegy, milyen istenkép él bennünk.
„Ki vagy te, Isten, és ki vagyok én?” – imádkozta Assisi Szent Ferenc. Minden ezen múlik. Mindent meghatároz a válasz arra a kérdésre, hogy van-e Isten, s ha van, akkor ki az Isten – hangsúlyozta a megyéspüspök, majd elmondta: hosszú volt az út, míg felismerte személyes életében, hogy Isten maga az irgalom, s rá merte bízni magát az irgalmas Istenre. Ekkor minden megváltozott.
A teljes tanúságtétel az alábbi videóra kattintva meghallgatható:
Az előadást követően páros beszélgetés formájában osztották meg egymással gondolataikat a jelenlévők a főpásztor szavaihoz kapcsolódóan, majd szentségimádás következett.
Az esti szentmisét a megyéspüspök az egyházmegye több papjának – köztük Háda László zalakarosi plébános – koncelebrálásával mutatta be. Prédikációjában igazságról, megbocsátásról és megtöretésről beszélt a főpásztor.
„Eucharisztia és irgalom. Szentmiseáldozat és irgalom. Isten, aki maga az irgalom, és aki Fiában, Jézus Krisztusban testté lett közöttünk, a legkoncentráltabban a szentmiseáldozatban ragyogtatja fel az ő irgalmasságát” – mondta szentbeszéde elején a megyéspüspök, majd hozzátette: minden szentmise bűnbánattal kezdődik, melyben bocsánatot kérünk Istentől.
Isten irgalmassága szeretne átragyogni az életünkön, de ahhoz szükség van arra, hogy kimondjuk az igazságot saját magunkról is, melyet rendkívül gyorsan megfogalmazunk másokról, de ahhoz, hogy Isten irgalma átragyogjon a szívünkön, ki kell mondanunk saját magunkról is.
Mi is felelősek vagyunk, mert vétkeztünk, ha mással nem is, mulasztással, mert nem árad át rajtunk Isten irgalma és kegyelme olyan mértékben, ahogyan megtörténhetett volna, ha a gőgünk, hiúságunk, önteltségünk nem áll útjába a kegyelemnek. Ezért minden szentmise azzal kezdődik, hogy megvizsgáljuk a lelkiismeretünket, s megvalljuk, hogy bűnösök vagyunk, majd bocsánatot kérünk Istentől, hogy az irgalom szabadon áramolhasson az életünkben, s rajtunk keresztül mások felé is.
Amikor megvalljuk, hogy bűnösök vagyunk, és bocsánatot kérünk Istentől, akkor felujjongunk a glóriában, mert az igazságban álltunk meg.
Jézus a szentmisében nemcsak azt kéri, hogy mondjuk ki az igazságot magunkról, hanem azt is, hogy bocsássunk meg. Mit jelent a megbocsátás? Jézus úgy beszél erről Péternek és társainak, mint az adósságok elengedéséről, melyet hetvenszer hétszer, vagyis mindig meg kell tenni. Annyiszor, ahány alkalommal megbántott bennünket valaki azzal, hogy adósunk maradt a szeretetben, mert nem azt mondta, vagy tette, amire nekünk a szeretetben szükségünk lett volna.
Ha összegyűjtjük ezeket az adósságokat, akkor az olyan, mint a sósav. Szétmarja az edényt, amelyben tárolják. Az összegyűjtött harag gyűl, öl és ölet. Gyűlölet lesz belőle. Ezért azt kéri Jézus, hogy bocsássunk meg hetvenszer hétszer. A Miatyánkban ki is mondjuk, hogy „bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vetkezőknek.” Mindezt azért, hogy szabaddá váljunk az irgalom befogadására.
Minden a megbocsátás által nyílik meg. S ilyenkor is az igazságban állunk Isten színe előtt. Ahogyan nekünk szükségünk van arra, hogy Isten megbocsásson nekünk, hogy be tudjuk fogadni irgalmát, úgy szükségünk van arra is, hogy mi magunk meg tudjunk bocsátani – fogalmazott a megyéspüspök, majd a szentmiseáldozatban megjelenő irgalomról beszélt.
„Minden szentmisében kezembe veszem Krisztus testét, s azt teszem vele, amit ő tett az utolsó vacsorán. Kezébe vette a kenyeret, megtörte és kiosztotta. Mély jelentése és üzenete van számomra ennek a mozdulatnak.
Ez azt jelenti számomra, hogy ahhoz, hogy kioszthatóvá váljon a szeretetünk, meg kell töretnünk. Össze kell törnie a keményszívűségünknek, különben nem tudjuk odaajándékozni másoknak Isten szeretetét. Ezért, bár a megtöretés mindig fájdalmas a mások, vagy saját bűneink miatt, mégis kegyelmi pillanat. Lehetővé tesszük Istennek, hogy átformáljon bennünket szereteteledellé a körülöttünk élők számára.
Adjunk hálát, hogy ez ma is megtörténik ebben a szentmisében. Kezembe veszem az Eucharisztiát és megtöröm, kioszthatóvá teszem Krisztus testét számotokra. Engedjük meg, hogy Isten ugyanezt tegye velünk akkor is, amikor minden rendben van, s nem töretünk meg.
– zárta prédikációját a megyéspüspök.
A szentmise után az egyházközség tagjai agapéra, szeretetvendégségre hívták a zarándokokat.
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotó: Kling Márk
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
