Keresztény ember nem lehet antiszemita, ahogyan nem lehet filoszemita sem! A kereszténységet már besározta a 20. század az antiszemitizmussal a klerikálfasizmusok által, most a 21. században filoszemitizmussal keni össze a populista jobboldal. Előbbi a pogánysággal kötött paktumot, jelenkori a cionista zsidó-keresztény kultúra sohasem létezett legendájával.
Az Újszövetségben két csoporthoz szól Jézus és az apostolok: pogányokhoz és zsidókhoz. Mindkettőhöz az üzenet világos: térjenek meg! Egyik sem jobb a másiknál. Horizontálisan messze van ez a kettő egymástól de Krisztustól vertikálisan ugyanolyan messze. Aki krisztusi ember lesz felülemelkedik ezen “ kasztján”, ahogyan Pál apostol mondja: Krisztusban tehát nincs zsidó sem görög… ( Gal. 3:27)
A 19. század amerikai neoprotestáns mozgalmainak cionista-keresztény tévtanításából ered ez az egész “ zsidó-keresztény kultúra” mítosz mely megfertőzte a legtöbb egyházat és az egész nyugati jobboldalt. A korai őskeresztény egyháztól kezdve a 20. századig elfogadott volt keresztény berkekben, a szuperszeccionizmus, vagyis a helyettesítési teológia. Miszerint a zsidó nép kiválasztottságát felváltja a Krisztusban hívő emberek közössége, nemzettől, etnikumtól függetlenül. Az amerikai neoprotestánst cionista import ezt rúgta fel, s mára közelfogadottabbá vált, hogy a zsidók ugyanúgy kiválasztottak maradtak, és külön úton üdvözülnek, Izrael és Jeruzsálem pedig nem szimbólumok az egyházra, hanem valóban fizikailag egy jogilag összetákolt politikai egységre, országra utalnak. Ebben az értelemben Krisztus hiába és nem mindenkiért hallt meg. A Zsidókhoz írt levél az Újszövetségben úgy, ahogy van tévedés.
Zsidó-keresztény kultúra nincs. A judaizmus alapvetése, hogy a kereszténység megváltója egy kókler, hamis messiás. A judaizmus a kereszténység legszentebb és legfontosabb kijelentését tartja blaszfémiának, bolondságnak. A keresztény ember sohasem lehet antiszemita, de szükségszerűen antijudaista! Ez a két nézet a szellemi térben kibékíthetetlen egymással, közös Ószövetségi alapok ide, vagy oda.
Forrás:disszidensblog.blogspot.com
Tovább a cikkre »
