A krízisekkel egyre inkább átszőtt világban a katasztrófák nemcsak fizikai, hanem mély pszichológiai következményekkel is járnak. E gyakran háttérbe szoruló szempontra hívta fel a figyelmet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán március 27-én tartott katasztrófapszichológiai konferencia, mely a szakmai felelősség és a felkészültség kérdéseit állította fókuszba.
A Magyar Pszichológiai Társaság a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara Pszichológiai Intézetének társszervezésében rendezte meg a Katasztrófa-, Trauma- és Krízispszichológiai Szekció IV. tudományos konferenciáját. A Fókuszban a katasztrófapszichológia címet viselő, a szekció fennállásának 15. évfordulóját is ünneplő esemény iránt kiemelkedő érdeklődés mutatkozott: több mint száz résztvevő regisztrált, ami jól jelzi a téma növekvő társadalmi és szakmai jelentőségét.
A konferenciát Birher Nándor, a PPKE BTK dékánja nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta, hogy a 21. századot a krízisek és bizonytalanságok kora jellemzi, amelyben különösen fontossá válik az emberi helytállás és a szakmai felkészültség. Kiemelte: a katasztrófapszichológia középpontjában nem maga a katasztrófa áll, hanem az ember, aki benne él. Mint mondta, a szeretet nem pusztán érzelem, hanem cselekvő viszony: annak segítünk, akinek szüksége van ránk, és ez a hozzáállás a katasztrófapszichológia alapja is, amely az értelmetlenség közepette is az értelem megtalálására törekszik nem elméleti, hanem gyakorlati módon. Leszögezte: „a katasztrófák korában is van remény”, amennyiben az ember képes a másik felé fordulni és felelősen cselekedni.
A köszöntő után rangos hazai és nemzetközi előadók osztották meg kutatási eredményeiket és gyakorlati tapasztalataikat. A konferencia előadásai átfogó képet adtak a katasztrófapszichológia elméleti alapjairól és gyakorlati alkalmazásairól egyaránt. Kiemelt figyelmet kapott a közösségi reziliencia és a társadalmi felkészültség kérdése, valamint az, hogy a múlt tapasztalataiból hogyan lehet hatékonyabb válaszokat kialakítani a jelen és a jövő krízishelyzeteire. Szó esett az egyéni krízisekről – különösen a serdülőkori mentális problémákról és az öngyilkosság megelőzéséről –, valamint a humanitárius helyzetekben végzett pszichológiai segítségnyújtás sajátosságairól is.
A gyakorlati megközelítések között megjelentek a krízisintervenció különböző formái, a pszichológiai elsősegélynyújtás módszerei, valamint olyan alternatív eszközök, mint a meseterápia vagy a terepmunkán alapuló tapasztalatok feldolgozása. A konferencia zárószakaszában az innováció és a kutatás került a középpontba: olyan új megközelítések, amelyek a traumák mérhetőségére, a halmozott krízisek hatásaira és a hatékonyabb beavatkozási lehetőségekre fókuszálnak.
Ezek a témák azért bírnak kiemelt jelentőséggel, mert a modern társadalmakat egyre gyakrabban érő komplex válsághelyzetek – a háborús konfliktusoktól a migráción át a klímaváltozásig – csak olyan pszichológiai eszköztárral kezelhetők, amely egyszerre épít tudományos alapokra és gyakorlati tapasztalatokra.
A rendezvény egyik fontos üzenete az volt, hogy a pszichológiai segítségnyújtás nem csupán reakció a traumára, hanem a megelőzés és a felkészítés kulcsfontosságú eszköze. Emellett hangsúlyosan megjelent az a szemlélet, hogy a krízisek – megfelelő szakmai támogatás mellett – nemcsak veszteséget, hanem a megértés és a fejlődés lehetőségét is magukban hordozzák.
Forrás és fotó: Pázmány BTK
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
