Gérecz Imre OSB liturgikus jegyzetét olvashatják.
569. november 19-én, amikor a Szent Kereszt ereklyéje II. Jusztinosz császártól megérkezett Szent Radegunda Poitiers mellett alapított monostorába, a város későbbi püspöke, Venantius Fortunatus (530–609 körül) az ünnepélyes körmenetre veretes latin himnuszt alkotott.
Megtaláljuk a katolikus Hozsannában (82.), az evangélikus (189.) és a református (484.) énekeskönyvben is. A zsolozsmában a vesperás himnuszaként imádkozzuk a nagyhéten, és opcionálisan már a megelőző hét köznapjain is, továbbá a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén, a nagypénteki szertartáson és a nagyböjti keresztutak alkalmával. Századokon át énekelték a Szent Kereszt megtalálásának ünnepén (május 3.) is.
A himnusz eredetileg nyolc négysoros, szabályos jambikus versszakból állt. A 17. században VIII. Orbán pápa utasítására szövegét javították, hogy prozódiája „kifinomultabb és elegánsabb” legyen. Ennek nyomaként ma is hat versszakot éneklünk a késő ókori szövegből, megtoldva a később keletkezett doxológiával. A latin szövegre komponált első modusú melizmatikus gregorián dallam megilletődött ünnepélyességet sugall, mégis életteli ritmust kölcsönöz a szövegnek. A bevett magyar zenei kíséret lényegesen egyszerűbb íve, alaphangon záruló statikus dallamvezetése megkönnyíti a gyülekezet bekapcsolódását az éneklésbe.
Egy királyzsoltárra (Zsolt 96,10) utal és a János-evangélium szimbolikáját alkalmazza, amikor Jézust a fán trónoló uralkodóként festi meg. Kereszthalálának bűneinket eltörlő, engesztelő és megváltó értelmezést ad. Az eredeti szöveg zárósorai húsvét örömhírét elővételezik. Ezt a szójátékba foglalt isteni titkot ma az első versszakba dolgozva hirdetjük: „Melyen az élet halni szállt, s megtörte holta a halált.”
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
