Két éve kezdték el hagyományteremtő jelleggel a domonkos nővérek, hogy Aquinói Szent Tamás halála napjához (március 7.) közel eső napon – a régi naptár szerint az Egyház ekkor ünnepelte – az angyali doktort egy teológiai előadással tisztelik meg budakeszi rendházukban. Idén Tóth Beáta, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola dogmatika tanszékének vezetője tartott előadást március 6-án.
Hasznosak-e az érzelmek? Hozzájárulnak-e a teljes emberi élethez? Voltak-e Krisztusnak érzelmei – úgy, ahogyan nekünk, vagy másképp? Egyáltalán, az érzelmek, a szív, mennyire tartoznak hozzá az emberi léthez? Ezekre a kérdésekre keresett válaszokat Tóth Beáta előadása – s amint ő maga is kiemelte, olyan témák ezek, melyeket a kortárs problémafelvetés különösen is aktuálissá tesz. Például a mesterséges intelligencia kapcsán, amelynek nincsenek érzelmei, jogos a kérdés, hogy az emberi intelligenciának mennyire részei az érzelmek. Az érzelem mennyire emberségünk ismertetőjegye?
Az előadás Szent Tamás gondolatainak ismertetése előtt alaposan áttekintette a filozófiai és teológiai előzményeket. Elsőre meglepőnek tűnhet, hogy nemcsak a görög filozófiai hagyomány, hanem az egyházatyák is bőségesen foglalkoztak az érzelmekkel. Platón és a sztoikusok után Arisztotelész az, akinek az antropológiai víziója a legnagyobb hatással volt Szent Tamásra: ezek szerint az érzelmek olyan általános emberi adottságok, amelyek szükségesek a jó emberi élethez a hiányuk pedig betegség jele.
Az egyházatyáknál azonban – akik a platóni filozófiát használták fel – még egyfajta bizonytalanság, tétovázás észlelhető abban, hogy mennyire értékeljék pozitívan az érzelmeket: Nüsszai Szent Gergely például a Szentírás alapján világosan látja, hogy a „szenvedélyek” hozzátartoznak emberi természetünkhöz és segítséget jelenthetnek az erények gyakorlásában, mégis úgy gondolja, hogy a paradicsomi, bűntelen állapotban az embernek még nem volt szüksége igazán érzelmekre.
Ha az ember jót és jól szeret, akkor az érzelmei is jók: „A Szentírás és az egészséges tudomány tanítása folytán szerintünk Isten szent városának Isten szerint élő polgárai a jelen életben való zarándoklás közben félnek, vágyódnak, szomorkodnak és örülnek. Mivel pedig helyes a szeretetük, ezért helyes minden szenvedélyük is” – írja Ágoston (Az Isten városáról, XIV.9.)
Ágoston nem szentelt külön traktátust az érzelmeknek, Szent Tamás tanítása azonban kifejezetten gazdag, és a kutatás az utóbbi évtizedekben kezdte ennek a jelentőségét kibontani. Máig leghíresebb művében, a Summa Theologiae második részének első felében összesen 26 kérdést szentel (qq 22–48) az érzelmek részletes vizsgálatának. De ír a szeretet teológiai erényéről, valamint az Istenben lévő szeretetről is, továbbá megvizsgálja azt a kérdést is, hogy Krisztusban voltak-e érzelmek.
Szent Tamás arra épít, hogy az ember test és lélek egysége: az érzelmek a lélek ún. „törekvőképességéhez” tartoznak, vagyis az érzelmek azok a képességek, amelyek által valamiféle jóra vagy rosszra reagálunk.
A legalapvetőbb érzelem szerinte is a szeretet: amikor az ember törekvőképessége egy jóra irányul, mert az kívánatos a számára, hozzá illő, akkor először szeretetről beszélünk; ebből a vágy jön, amely ezt a jót szeretné megszerezni, és ha megszereztük, akkor ebből öröm lesz. A bűnbeesés miatt azonban az érzelmek nincsenek teljesen az értelem uralma alatt, azt megelőzik és akadályozzák olykor; képesek vagyunk rosszul megválasztott jóra is vágyni.
Tamás ezt a dinamikát fedezi fel emberi cselekvésünkben. Az ember akkor erényes, ha értelme és akarata, valamint érzelmei között harmónia van: ez valósult meg tökéletesen az ember Jézusban.
Az előadás utolsó részében az előadó Ferenc pápa Dilexit nos kezdetű (Jézus Krisztus szívének emberi és isteni szeretetéről) szóló, 2024-es enciklikájára hívta fel a figyelmet, amely a Jézus Szíve-tisztelet megújítását célozta és a szív antropológiáját helyezte középpontba.
„Ebben a cseppfolyós világban újra a szívről kell beszélni (…) ahol minden rendű és rangú ember megalkotja a maga szintézisét: ahol a konkrét ember valamennyi erőfeszítésének, szenvedélyének és döntésének a forrása és gyökere van. (…) A meglehetősen elterjedt viselkedési modellek sajnos eltúlozzák az ember racionális-technológiai dimenzióját, vagy épp ellenkezőleg, az ösztönös dimenzióját. A szív hiányzik.” (Dilexit nos 9.)
Az előadást az érdeklődő hallgatóság számos kérdése és agapé zárta.
Az előadás hamarosan megtekinthető lesz a domonkos nővérek YouTube-csatornáján.
Forrás és fotó: Domonkos Nővérek
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
