Abban egészen biztosak lehetünk, hogy április 12-én az fog nyerni, aki jobban akarta a győzelmet.
Minden Békemenet után napokig megy a számháború, idén ugyanakkor új dolog, hogy a balliberális megmondóemberek nem tudják elfogadni már azt sem, ha pontos, lekövethető adatokkal támasztják alá a mozgósítási vereséget. Magyar Péter félmillió emberről beszélt a saját háborús menete kapcsán, de ez még akkor sem jön ki, ha az összes madarat és fát beleszámítjuk, a cellainformációk pedig végképp nem hazudnak. Nem lettünk sokkal okosabbak az áprilisi választást illetően, de két nagyon fontos dolgot mindenképp levonhatunk a márciusi ünnepi hétvégéből. Először is, a mozgósítási verseny első menetét megnyerte a nemzeti oldal. Ez egy tényszerű dolog, amiből az következik, hogy Magyar Péter és zsebkutyái állításaival ellentétben egyáltalán nincs rendszerváltó hangulat.
Ugyanazokat az arcokat lehetett látni, mint akik korábban Márki-Zay Péter vagy Karácsony Gergely, esetleg Gyurcsányék mögött sorakoztak fel, csak most már más neve van a hamis megváltójuknak. Akik melléjük verődtek budapesti fiatalok, azok vagy kiskorúak még, vagy fogalmuk sem volt, hogy mit kerestek ott, csak a kezükbe nyomtak egy táblát, hadd menjenek kántálni. A második fontos meglátás, hogy még csak véletlenül sem szabad lebecsülni az ellenzéki tábort, mert ha kicsit is elkényelmesedik a nemzeti oldal, könnyen ránőhetnek a fejére a balliberálisok. A munka oroszlánrésze tehát csak most kezdődik igazán, a valódi startpisztoly vasárnap dördült el. A voksolást ugyanis az fogja eldönteni, hogy ki tud meggyőzni több olyan embert, aki eddig vagy nem élt a választójogával, vagy bizonytalan abban, hogy hova is kellene adni a szavazatát.
A Tisza Párt mögött pedig azok állnak, akiket a hóbort és a divat összefújt, vagy akiket egyáltalán nem zavar, ha külföldről mondják meg, mikor és mit csináljanak. Magyar Péterék tábora hirtelen alakult, indulatokkal teli, és stabil lábak nélkül lóg a levegőben. Amint rosszra fordulnak a dolgok, az első dolguk lesz szétszéledni, ahogy azt láthattuk már az összes ellenzéki formáció esetében. Ott az önzés, az önös érdekek uralkodnak, nem az egységé. Ők nem is titkolják, hogy kiknek az érdekeit szolgálják, jól láthattuk ezt a háborús menetükön is, amikor egy hatalmas ukrán zászlót feszítettek ki a magyarok nemzeti ünnepén. Szép kis társaságot hordott össze a tavaszi szél, mondhatom.
Orbán Viktor mögött ugyanakkor egy évtizedes időszak alatt gondosan felépített és stabil tábor áll, akik pontosan tudják, milyen volt az, amikor a baloldal minden külföldi érdekeltségnek kiárusította az országot, csak hogy megtömje a saját zsebét. A múltbéli veszteségek, traumák és fájdalmak összekovácsolták a nemzeti oldalt, és 2010 óta minden választást egységgel, erővel tudott megnyerni. Ez a közösség nem egy nap alatt épült fel, így a tavaszi szelek és az időszakos áradások sem tudták soha kibillenteni a fókuszból. Huszonhat évnyi aktív versenysport után magam is azt tapasztaltam, hogy a győzelmek, a sikerek nem jönnek maguktól, minden egyes megméretés előtt el kell végezni a feladatot, nincs más módja ennek. A csúcsra csak az érhet fel, aki beleáll, vállalja a meredek emelkedőket, a sziklás terepet. Azok, akik a könnyebb utat keresik, egyetlen pillanat alatt zuhannak a mélybe. Abban egészen biztosak lehetünk, hogy április 12-én az fog nyerni, aki jobban akarta a győzelmet. A feladat nem is olyan bonyolult, mint amilyennek tűnik: meg kell őrizni azokat az eredményeket, amiket eddig a közösség felépített. Ha mindenki elvégzi a saját munkáját, akkor a béke és a további fejlődés garantált Magyarországon.
Odrobina Kristóf – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
