Ígértem, leírom a lényeget. Mert az egyik legnehezebben felfogható filozófus. Nem a Lét és idő alapján, hanem az annak egyfajta rövidített verziójának tekinthető Bevezetés a metafizikába alapján.
A metafizika alapkérdése: „Miért van egyáltalán létező, nem pedig inkább a semmi?”.
A kérdés:
- a legátfogóbb: minden létezőt magában foglal, beleértve a múltbélieket és a jövőbelieket is,
- a legmélyebb: azt kérdezi, mi minden létező alapja, mi az ami a létezőt létezőként megalapozza,
- a legeredendőbb: a kérdés ki kell, hogy kerüljön minden konkrét létezőt.
Mivel a kérdés kikerül minden konkrét létezőt, így valami más, mint a konkrét létező: a kérdés nem a létezőt kérdezi, hanem magát a létezést.
A hagyomány nem segít a válaszadásban, lásd pl. a keresztény hagyomány nem kérdez rá erre, csak megállapítja, hogy Isten „van”.
A filozófia 2 félreértelmezése:
- határozza meg minden kultúra alapját,
- elrendezi a létezők rendszerét;
miközben a filozófia valami egészen más, nem mérhető a tudományt megítélő tudással.
A görög φύσις (természet) szó jelentése nem azonos a latin natura szóval, bár ez a fordítás rögzült. Valójában jelentésszűkülés állt be így, kimaradt belőle a „lét” fogalma, „létesülés, működés, fennmaradás” értelemben. Ezzel elterjedt a filozófiatörténetben „létből” „fizika” lett.
Innen az a tévképzet, hogy a korai görög filozófia „természetfilozófia”. Miközben az valójában sokkal szélesebben értelmezte a „természet” szót. Az ógörögök számára a „fizikai” ellentéte nem a „szellemi” – ez ugyanis része a fizikainak -, hanem a θέσις (tételezés, előírás) νόμος (szabály).
A metafizika tehát az ami túl van nem a fizikán, hanem a létezésen. Értelmezhető úgy is, hogy a létezőre mint olyanra kérdezünk rá, de ez belül marad, így az igazi értelmezés: a létezésre mint olyanra kérdezünk rá.
Nem kérdezni rá a létezésre mint olyanra = létfeledés. A metafizika számára ez nem kérdés, ezen a szinten a metafizika is létfeledésben van, míg nem kérdez rá magára a létezésre.
E könyv célja pontosan ez: feltárni a létfeledést, azt meghaladva feltenni az igazi kérdést.
Amikor kérdezünk, akkor nem egy konkrét okra vagy okozatra vagyunk kíváncsiak, hanem a létezés egészére kérdezünk rá.
A kérdés második fele („nem pedig inkább a semmi?”) nem csak egy szónoki fordulat. Itt a semmi az ami a kérdést fokozza: ha ugyanis nem tételeznénk fel a semmi, a nemlét lehetőségét, akkor a létezés magától értetődőnek tűnne, s nem lenne rajta mit kérdezni.
Egyáltalán nem tilalmas a semmiről beszélni, mert csak a tudományokban az. Viszont a filozófia inkább a költészettel rokon, a szellem műfaja, ahol a semmi megengedett téma.
Esetünkben a „nem pedig inkább a semmi?” résszel való kérdezés kizárja, hogy a konkrét létező mivoltára értelmezzük a kérdést.
Minden létező magában tartalmazza a lehetségest, a maga módján. Amennyiben egy létező ellenáll a nemlét szélsőséges lehetőségének, akkor a létben áll, de mégsem haladja meg a nemlét lehetőségét.
A létező és annak léte különböző dolog! A „létező” ugyanis lehet két dolog:
- τὰ ὅντα (entia) – ami mindig a létezőn van, azaz az milyen,
- τό εἶναι (esse) – ami valamit létezővé, azaz nem-nemlétezővé tesz. azaz az „van”;
a konkrét esetben a létező létezésére kérdezünk.
A megválaszolandó alapkérdés: mi az a létezés? A létezés része a létezőnek, de belsejében nincs meg sehol.
A létezőt érzékeljük, de a létet is? Nem, eleve mindenki másképp érzékeli azt, ami „van”.
Még inkább igaz ez az absztrakt dolgokra, lásd mi az állam létezése? Mi tehát a létező léte? Mintha a semmit akarnánk megmarkolni, miközben éppen a semmitől kellene elkülönülni.
Vajon miért fedi ilyen homály a létet?
Szükséges újragondolni mindent, visszatérni a létkérdés kezdetéhez, majd onnan más irányt venni.
Vajon a „lét” puszta szó vagy a Nyugat sorsa? Az utóbbi, mert a kérdés feltevése meghatározza sorsunkat, helyünket a világban. A helyes kérdés feltevés elvezethet a jelenleg tapasztalható elhomályosulás feloldásához.
Mi ez az elhomályosulás? A szellem eltűnése, megbomlása, hatalmának megszűnése. Ennek jelei:
- a szellem intelligenciává változása,
- az intelligencia puszta eszközzé válik,
- a szellemből puszta kultúra lesz, tudatos tervezés alanyává válik,
- a kultúrából dísz lesz.
A szerző Németországban látja azt az erőt, mely a szellem visszatérését képes elérni a két ellenség – a liberális Amerika és a marxista Oroszország között (ez a 30-as évek!).
Az első lépés a nyelv megtisztítása.
következő
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
