2010 óta hagyomány, hogy a nagyböjtben találkozóra gyűlnek össze a római és görögkatolikus egyházmegyei szemináriumok kispapjai. Idén a szegedi Szent Gellért Szeminárium fogadta a növendékeket és elöljáróikat. Március 13–14-én közös programon, imádságon és szakmai találkozón erősítették egymást hivatásukban, megosztva tapasztalataikat és közösségi élményeiket.
A másfél napos találkozó csúcspontjára, a szegedi dómban ünnepelt szentmisére gyülekeztek a Dóm téren a kispapok. Csoportokra verődve beszélgettek, megosztották a délelőtti fakultatív programon szerzett élményeket. Jókedv, lelkesedés hallatszott ki beszámolóikból.
A szentmise főcelebránsa és szónoka a vendéglátó Kiss-Rigó László püspök volt, koncelebrált Marton Zsolt püspök, valamint a szemináriumok elöljárói. A Szeged-Csanádi Egyházmegye főpásztora a napi evangéliumhoz kapcsolódott, és Jézus nyomán a farizeus és a vámos imáját párhuzamba állító példabeszéden keresztül tanított. Rámutatott, Jézus vitapartnerei általában nem ellenségei, nem a pogányok, nem a bűnösnek tartott emberek voltak. Sokkal inkább azokkal vitázott, akik magukat „nagyon vallásosnak” tartották, és rámutatott álszentségükre. Mi is hajlamosak vagyunk úgy felosztani az embereket, hogy vannak a hívők, s vannak a nem hívők. Utóbbiakkal szemben kellene kritikát megfogalmazni, mert mi vagyunk a hívők. „Csak az a baj, hogy talán túlságosan is tudatában vagyunk ennek” – mutatott rá, hogy az, amit Jézus mond, nekünk is szól. „Bennünk is – vezetőkben, nagy és kisközösségi tagokban – megvan a farizeusi lelkület, az álszentség.”
Nagyböjtben vagyunk, rendszeresen hallunk a böjt szükségességéről, kiemelten a fizikai önmegtartóztatásról. Ez önmagában kevés: a lelkületet kell megváltoztatni. Az evangéliumban több példabeszédet hallunk, mely ebben mutat nekünk utat. A tékozló fiú hazatérése, a különböző időtartamot ledolgozó napszámosok bérezése, a talentumokkal gazdálkodókról szóló tanítás mutatják, mit tart Jézus követendő lelkületnek, és miben figyelmeztet. Őszintén magunkba nézve kivel azonosulunk ezekben a történetekben? Együttérzésünk kinek szól: az otthon minden munkát elvégző fivérnek, az egész napot végigrobotoló napszámosnak, a talentumot őrző, ámde azt nem gyarapító vesztesnek? Elismerjük Jézus igazát, de mit gondolunk magunkban? Nem reklamálunk-e magunkban az igazságtalanság miatt? A püspök az evangéliumot idézte: „Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják” – és arra figyelmeztetett, hogy a nagyböjt liturgiáiban az Ige, Isten szava segítsen, hogy ne csak a helyes böjtölés fizikai részére, lelki programokra gondoljunk, hanem a lelkünket próbáljuk megtisztítani minden álszentségtől, farizeusi lelkülettől, Jézusért. Ez legyen az igazi készületünk – fogalmazott.
A papnövendékek és elöljáróik programjáról Kovács József, a Szent Gellért Szeminárium rektora számolt be. A találkozó péntek délután kezdődött. A határon túlról a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye papnevelő intézetéből, minden évfolyamot képviselő küldöttség érkezett, elöljáróik kíséretében jelen voltak a nyíregyházi görögkatolikus, a budapesti központi, az esztergomi, az egri érseki és a Redemptoris Mater szeminárium növendékei. Péntek este a kispapok és elöljáróik keresztúti imádságon járták végig a várost. A kereszt, melyet a kispapok vittek, az alsóvárosi ferences templomtól indulva haladt végig a városrészen. Kanyargott a menet az utcákon, stációs elmélkedésekkel, imával, Krisztus szenvedését megénekelve egészen a dómig. Az este a kötetlen együttlété volt. A szombati laudest követően fakultatív programok közül választhattak. Az egyik csoport a dómmal és látogatóközponttal ismerkedett, a másik a szemináriummal, a harmadik a felsővárosi Szent Miklós-plébánia nagyböjti lelkiútját végigjárva élhette át a szent három nap eseményeit. A szemináriumok elöljárói számára a program fontos része a szakmai tapasztalatcsere. Ez helyzetfelmérés, megosztás örömökről, küzdelmekről, a kispapok közti hangulatról, futó programokról, eseményekről.
Marton Zsolt váci megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Papság és a Megszentelt Élet Bizottságának tagja elmondta, a találkozón Balogh Attila, az esztergomi szeminárium rektora tartott előadást, melyben XIV. Leó pápa decemberben a papképzésről írt apostoli levelét vetette össze a II. Vatikáni Zsinat papnevelésről szóló dokumentumával. Arra nézett rá, mik voltak a 60 évvel ezelőtt írt Optatam Totius hangsúlyai, és mik azok Leó pápánál. Marton Zsolt a Váci Egyházmegye gyakorlatára rámutatva örömét fejezte ki, hogy aminek szükségességét Leó pápa kiemeli, mégpedig testvériség a papokkal, püspökkel, világiakkal, erre próbáljuk a szemináriumi tanulmányokat megelőző előkészítő évben ráhangolni a papnövendékeket. „Örömmel vagyok itt. Én is papnevelőnek tartom magam püspökként is. Jó találkozni, jó látni egy másik püspökség életét. Egymás megismerése, a találkozás nagyon fontos, egymással és a kispapokkal is” – mondta.
Csepregi Róbert esztergomi prefektus is értékesnek tartja az elöljárók eszmecseréjét. „Egyrészt fontos egymást kérdezni, kinek milyen sikerei, örömei vagy küzdelmei vannak a szemináriumi képzésben. Másrészt mi is keressük az utat, a mai fiatalok hogyan tudnak olyan pappá formálódni, ami gazdagítani tudja az Egyház közösségét. A szeminárium az érzelmek iskolája. Az érzelmekhez való viszony a mai ember életében nagyon kettős. Egyrészt rossz, negatív dologként éli meg, mondván fejben dől el minden, és az érzelmekre nem kell annyira odafigyelni. Másrészt a fájó, nyomasztó érzéseket el akarja fojtani. Ezzel szemben Leó pápa arra hív, hogy nem elfojtani kell, hanem ajándékként kell tekinteni az érzelmeinkre, az Úr szolgálatába állítani őket, s ezáltal átalakítani, hogy gazdagítsa az embereket, és mi magunk is embereknek tudjuk maradni.
Csepregi Róbert kiemelte a találkozókon kötött papi ismeretségek jelentőségét. „Amire pappá szentelik, az ország sokféle tájáról rendelkezik olyan ismeretséggel, bármerre utazik, otthon lehet. A másfél nap kevésnek tűnik, de nagyon gazdag. A közös imádságra épít. Tanulunk egymástól. Egymás küzdelmeiből, sikereiből, örömeiből mi is gazdagodunk.
Lóczi Tamás, az egri Érseki Papnevelő Intézet spirituálisa elmondta, a két egri szemináriumból tizenkilenc kispap, és három szemináriumi elöljáró érkezett. A spirituális azt emelte ki az elöljárói megosztásról, hogy „mi mint emberek, mint személyes résztvevők hogyan érezzük magunkat, hiszen egy fontos küldetés, hogy mi egymást is erősítsük”. Az előadásból megszólították azok a meglátások, mire kell felkészíteniük a kispapokat a jövőben. „Sokkal kollegiálisabb vezetésre, viszonyra van szükség egy plébánia életében, a presbitérium tagjai között. „Fontos hallani ezt nekünk elöljáróként, mert segít, hogy a cél letisztuljon, ehhez képest lássuk a nevelésünket, akár a punkták témáiban, akár a pasztorális tantágy mindennapjaiban, akár a lelkipásztori gyakorlatokban, amikre kiküldjük a kispapokat. Fontos, hogy ezekbe olyan problémát emeljünk be, ami ahhoz a papképhez közelít, amit Leó pápa megcélzott ebben a dokumentumban” – mondta.
Lázár Hunor Imre a Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye diakónusa. Hetedmagával képviseli a 30 fős szemináriumot. Hangsúlyozta, megerősíti, hogy ennyi vele közös hivatásban levő emberrel lehet együtt, amikor állandóan arról beszélünk, milyen kevés a hivatás. „Nekem ez reményre ad okot.” Szemináriumi életükről elmondta, „sok segítséget kapnak, hogy lelkileg fejlődni tudjanak. Elöljáróik a legújabb dokumentumokat beépítve alakítják élhetővé és érthetővé, és még inkább lelkileg fejlődővé tenni a szemináriumi képzést. Sok az új program, több lehetőségünk van kimenni a hívek közé, az emberekkel találkozni. Több nyílt hétvégénk van. Egyre fontosabb a közösség hangsúlyozása. A mottónkban is szerepel: Ki másra számíthatnánk, ha nem egymásra? Talán ennek is köszönhető, hogy a hivatások száma nő, ezt mutatja az utóbbi évek tendenciája. Tavaly hét, idén kilenc jelentkező volt, szemben a korábbi 3–4 fővel.
Lakatos András friss papnövendék, néhány hónapja a Redemptoris Mater szeminárium hallgatója. Családja a Neokatekumenális Út közösségéhez tartozik. Rendkívüli, hogy a 13 gyerekből három papnövendék Egerben. „Nagyon fontos azt szem előtt tartani, hogy ugyan a papságra készülök, de azt lássam, az adott napon Isten mire hív. Tanított engem a mai nap, ahogy szemináriumi társaim is. A másik szemében észreveszem a szálkát, a magaméban meglátom-e a gerendát? Egy bátorítást kaptunk, hogy lássuk, milyenek vagyunk, de itt van Krisztus, aki segít minket, aki képes saját magát adni.
Fotó: Thaler Tamás; Trauttwein Éva
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
