A katonaként és civilként egyaránt a magyar hazát és nemzetet szolgáló Kratochvil Károly, a Székely Hadosztály legendás parancsnoka életét és tevékenységét ismertette Fráter Olivér történész, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) munkatársa az elmúlt héten Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Béla-termében tartott előadásán. Honnan jött és ki volt Kratochvil, milyen tulajdonságok jellemezték, miért kötődött Erdélyhez és Székelyföldhöz? – íme néhány kérdés, amelyekre az est folyamán a hallgatóság választ kapott. A szép számban megjelenteket és az erdélyi gyökerekkel, valamint Fráter Zoltán személyében a Székely Hadosztályban hadnagyként harcoló felmenővel rendelkező vendéget Vargha Mihály intézményvezető köszöntötte.
Kratochvil Károly 1869. december 13-án Brünnben látta meg a napvilágot, ahol édesapja, Kratochwill József a császári és királyi debreceni 39. gyalogezred 17. századának parancsnokaként állomásozott. A családnév eltérő írásmódja szülő és gyermek között nem tévedés, hanem az utóbbi által idősebb korában használt változat következménye. A porosz–osztrák–olasz háborúban (1866) József kitűnt vitézségével, amelynek elismeréseként az uralkodó magyar nemesi címet és a szentkereszthegyi előnevet adományozta neki. Később Bécsben és Eszéken szolgált, majd 1875-től a Magyar Királyi Honvédség kötelékében találjuk Brassóban a 23. önálló zászlóalj parancsnokaként. Így a gyermek Károly tíz, számára meghatározónak bizonyuló esztendőt Erdélyben töltött.
A gondolkodásmódját és érzelemvilágát a hely szelleme határozta meg, amint sorsának alakulását és katonai pályafutását is. „Gyermekkoromat és ifjúságomat Kolozsvárt és Brassóban, a honvédlaktanyában és a székelyek szent földjén töltöttem. (…) A szívembe mélyen bevésődött legszebb emlékeim és felejthetetlen élményeim ezekből a boldog időkből származnak. Ezért Erdély az édes hazám, melyhez szívem minden porcikájával ragaszkodom, és érette, Erdélyért a román börtönök szenvedéseit büszkén és önérzetesen viseltem” – fogalmazott önéletírásában életének erről az időszakáról.
A brassói szász alreáliskola elvégzését követően a Morvaországban található katonai főreáliskolán, majd a bécsújhelyi Theresianum Katonai Akadémián folytatta tanulmányait. Az Ernő főherceg nevet viselő cs. és kir. 48. gyalogezredben avatták hadnaggyá 1890-ben. Rá négy évre felvették a Monarchia tisztikara elitképzőjének számító bécsi Hadiiskolába, melynek befejezése után főhadnaggyá léptették elő. Vezérkari tiszti kinevezését már századosi rangfokozatban vette át 1900-ban. „Szolgálattételének egész tartalma alatt körültekintő parancsnoknak, kötelességtudó, a szolgálatban fáradhatatlan és buzgó tisztnek bizonyult. Mint bajtárs a hadgyakorlat alatt a zászlóalj tisztikarának javát a legmesszemenőbb módon és áldozatos gondoskodással szívén viselte” – olvasható a róla ez alkalomból készített jellemzésben.
A katonai nyilvántartásokban „nyílt jellemű, víg kedélyű, nyugodt véralkatú, igen jó szellemi képességekkel, gyors felfogással bíró, buzgó szellemi és lelki alkatúként” szerepel. Fizikai tulajdonságai szerint pedig „alacsony termetű, karcsú testalkatú, kiváló jó modorú, igen jó társaságbeli” férfiként. A lovaglás és vívás mellett jól kerékpározott és átlagon felüli tornászképességgel rendelkezett. Édesanyjától örökölt művészi hajlamai okán Brassóban elsajátította a kerámiakészítés fortélyát, ifjúként a festészetben, valamint hegedülésben képezte magát, és bélyegszakértővé vált. A német mellett kitűnően beszélt angolul, oroszul, franciául, és később horvát nyelvből is sikeresen vizsgázott. Tanított a pécsi honvéd hadapródiskolában és a Ludovika Akadémián, bejárta Németországot, Franciaországot, Olaszországot, a helyszínen tanulmányozta Görögország, Törökország, Szerbia és Románia belső viszonyait.
Kratochvil Károly egy jó megjelenésű, sokoldalú, művelt, nyelveket beszélő, magas képzettséggel rendelkező, megbízható, egyenes tartású vezérkari tiszt volt tehát. Így nem véletlen, hogy a Habsburg-ház magyarországi ágának feje, Lotaringiai József Ágost királyi főherceg 1909-ben megbízta a gyermekei nevelésével és irányításával. A részben Schönbrunnban eltöltött évek alatt gyakorta kellett megjelennie Ferenc József osztrák császár és magyar király előtt, és közelről figyelhette a magyar és birodalmi politika folyamatait.
Bár a császári udvarban szerzett ismeretsége révén távol maradhatott volna a harcoktól, az első világháború kitörésekor (1914) azonnal csapatszolgálatra jelentkezett. A nagyváradi 4. honvéd gyalogezred 1. zászlóaljának parancsnoka lett, és augusztus 20-án ezredével az orosz frontra indult. Innen 1915. június 1-jén immár ezredparancsnokként az olasz hadszíntérre vezényelték, majd vissza Lemberg mellé és újra az olasz frontra, ahol a Doberdó-fennsíkon részt vett a második isonzói csatában. 1916 novemberétől ezredével együtt ismét az orosz fronton találjuk Volhíniában, 1917 szeptemberétől viszont már megint az olasz harctéren küzd, immár a 39. dandár parancsnokaként.
A harctéri jelentésekből és jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy Kratochvil Károly a katonáit nem fogyóeszközként kezelte, hanem az embert látta bennük. Családi és szociális hátterük, illetve személyes gondjaik ismeretében megpróbált segíteni rajtuk, és mindenkihez volt egy jó szava, aminek a háború poklában felbecsülhetetlen értéke volt. Éppen ezért a keze alatt szolgáló tisztek és közkatonák lelkesedtek érte. Példamutató helytállását és bátorságát számos kitüntetéssel ismerték el.
Trianon előzményeiről szólva a budapesti szakember megjegyezte, hogy 1918. november 3-án, az első világháborút lezáró páduai fegyverszünet aláírásakor a történelmi Magyarország területén egyetlen idegen katona sem állomásozott. Ráadásul harcedzett és még mindig ütőképes honvédséggel rendelkezett. Ennek ellenére 1918. november 13-án a gyengén felszerelt, 1916-ban a németek és magyarok által megtizedelt és legyőzött román csapatok átlépték a határt, és 1919. augusztus 3-án Budapestet is elfoglalták. Mindezért pedig azokat terheli a felelősség, akiket a történelem akkor helyzetbe hozott ugyan, de az ölükbe hullott hatalmat nem fordították a haza és nemzet javára.
Az országcsonkítás fő felelőse az őszirózsás forradalom nyomán megalakult Károlyi-kormány (1918. október 31.) hadügyminisztere, Linder Béla egykori vezérkari ezredes volt. Ő ugyanis november 13-án Belgrádba utazott, és aláírta azt a katonai egyezményt, amely a páduaitól eltérően demarkációs vonalat jelölt ki Erdélyben, ezzel megteremtve a magyar területekre történő behatolás lehetőségét, amit a románok azonnal ki is használtak. Ellenállásba nem ütköztek, mert ezt megelőzően a Károlyi-kormány a frontról hazatérő csapatok leszerelését és szétzüllesztését tekintette a legfontosabb tennivalójának.
Ilyen előzmények után és események közepette született meg a gondolat néhány székely tiszt fejében, hogy a románok által már részben birtokba vett Székelyföldről a haza megvédésére és a közrend megőrzésére képes haderőt kellene toborozni. Az elképzelést tettek követték, amelyek eredményeként 1918. december 1-jén az ágostonfalvi vasútállomásról kigördült az első, erdővidéki önkéntesekkel tömött katonai szerelvény Kolozsvárra, ahol az Erdélyi Katonai Kerületi Parancsnokság élére november 26-án kinevezett Kratochvil Károly ezredes várta őket. Kezdetben 1700 főt számláló székely zászlóalj alakult belőlük a Fellegvárban, mely a létszám növekedésével 1919. január 20-ig 15 ezer fős hadosztállyá duzzadt. Mivel a katonák zömét székelyek alkották, a 38. hadosztály elnevezése Székely Hadosztályra változott. Ez alkotta az egyetlen magyar haderőt, amely Kratochvil parancsnoksága alatt ellenszegült az előrenyomuló román csapatoknak és megmentette a magyar katonabecsületet.
A Budapesten hatalmon lévő Károlyi, majd az őt váltó (1919. március 21.) kommunista Kun (szül. Kohn) Béla kormánya azonban nem támogatta sem hadi felszereléssel, sem ellátmánnyal, sőt, ellenségnek tekintette és ekképpen viszonyult hozzá. Az utánpótlás nélkül hagyott, szemből román, hátul bolsevik szorításban lévő Kratochvil a fölösleges véráldozat elkerülése érdekében 1919. április 26-án Demecserben fegyverszüneti megállapodást írt alá a románokkal, és katonái jelentős részével együtt letette a fegyvert.
(folytatjuk)
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
