Hosszas tapasztalatom a releváns nemzeti jellegekről. A kólcenterek világának szemszögéből.
Azaz a kólcenterben dolgozó embernek milyen nemzetiségekkel a legnehezebb célt elérnie. Itt kizárólag a szolgáltató típusú kólcenterekre utalok, azaz nem a valamit eladni akaró kólcenterekre – az utóbbiak hívogatják, zaklatják az embereket, míg az előbbieket az ügyfelek hívják elintézendő ügyük miatt.
Nos, van 2 ország, mely a kólcenterek réme, ezek: Izrael és Kanada.
Az izraeli ügyfél okos, de ravasz, s folyamatosan engedményeket akar, erőszakosan igyekszik elérni céljait. Azt hiszi, egy halivúdi filmben van éppen, ahol „az ügyfélnek mindig igaza van”, így komolyan gondolja, hogy minden kívánsága teljesítve lesz, hiszen ő a „szent ügyfél”. Őt nem érdekli, hogy mit írt alá, s hogy mi van a jogszabályban! Szerinte neki mint ügyfélnek mindenhez joga van, csak úgy, mert ő „fizetett”.
Tipikus eset: mivel a garancia a termékre „csak” pár napja járt le, így neki jár garanciális javítás.
A másik a kanadai ügyfél. Legendásan rosszul tájékozottak, s ha új információt kapnak, azt nem hajlandók elfogadni, ragaszkodnak saját korábbi, téves elképzeléseikhez.
Kedves esetem: a kanadai ember képtelen volt elfogadni, hogy léteznek a világon országkódok – mint Magyarország esetében a +36 -, s sokszori magyarázás után is ragaszkodott, hogy ilyen Kanadában nincs, ott csak 3-jegyű körzetkód van! (A valóságban Kanada országkódja a +1 – ez közös országkódja több észak- és közép-amerikai országnak.)
Izrael esetében egykor egyik munkahelyemen a közelemben ült a teljes héber nyelvi részleg, s a kollégák folyamatosan meséltek az abszurdnál abszurdabb követelésekről. A kanadaiak meg legendásak voltak, néha mintha vicceltek volna, pedig nem, ők komolyan gondolták.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
