Nagyböjt 1. vasárnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 4,1–11)
A nagyböjt különleges idő. Évről évre visszatér, és felteszi nekünk a kérdést: miért van szükségünk erre? Mire készülünk tulajdonképpen? Hiszen a világ nem áll meg, az élet nem lesz egyszerűbb, a kísértések nem szűnnek meg csak azért, mert beléptünk a nagyböjtbe. Mégis
A teremtéstörténet és az ősbűn elbeszélése megmutatja, hogyan működik a kísértés. A gonosz nem ijesztő, nem taszító, nem patás és csúf. Épp ellenkezőleg: okos, vonzó és meggyőző. Úgy beszél, mintha az ember javát akarná. Mintha Isten nem adna oda mindent, mintha az élet lehetne még teljesebb, még élvezetesebb, még szebb. Szavai nem teljesen hamisak: a fa valóban szép, gyümölcse kívánatos, a tudás csábító. A veszély nem a nyílt hazugságban rejlik, hanem a féligazságban. Abban, hogy a gonosz soha nem az egész valóságot mutatja meg, csak azt a részét, amely elszakít Istentől.
A pusztában, a gyengeség és az éhség idején. Nem bűnre hívja, hanem látszólag jóra. Egyen, hiszen éhes. Élhetne isteni erejével. Bízhatna abban, hogy Isten majd megmenti. A kísértések észszerűek, sőt vallásos köntösbe bújtatottak.
Jézus válasza azonban világos: nem tárgyal, nem alkudozik, hanem az Atyába kapaszkodik. A kapcsolatból él, az engedelmességből merít erőt, és ezzel mutatja meg számunkra is a győzelem útját. A nagyböjt ezért nem elsősorban lemondás, hanem irányváltás, napról napra való finomodás. Annak felismerése, hogy mit akar nekünk adni Isten: azt, ami a bűn által elveszett – az élő, bizalmon alapuló kapcsolatot vele.
Ebben segít az imádság, a böjt és az alamizsna. Nem önmagukban értékek, nem teljesítmények, hanem finom iránytűk.
A nagyböjt tehát nem szomorú idő, hanem készület, mely telve van reménnyel, ami nem csal meg (vö. Róm 5,5)! Van fegyverünk a kísértéssel szemben, és tudjuk, kihez tartozunk. Ez az időszak legyen a felismerésünk ideje! Nem a gonosszal tárgyalunk, hanem azzal az Istennel járunk együtt, aki az életét adta értünk, és aki már most a győzelem örömét kínálja nekünk.
Szerző: Törő András
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
