Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicint „bűnéért” (Sztálint bandavezérnek minősíti egyik levelében) 1945-ben letartóztatják és nyolc év kényszermunkára ítélik. Miután 1956-ban rehabilitálják, sorra jelennek meg bíráló hangú regényei, visszaemlékezései. Ezek a részletekben is hiteles írások inkább naplószerű visszaemlékezések.
1962-ben megjelenik az Ivan Gyenyiszovics egy napja című könyve a szovjet lágerek benső életéről, 1964 után pedig már nem közlik regényeit a Szovjetunióban, ezért kénytelen azokat Párizsban kiadni. 1968-ban jelenik meg a Rákosztály és A pokol tornáca. Ezek után 1969-ben kizárják a szovjet írószövetségből. 1970-ben az irodalmi Nobel-díjat neki ítélik oda, ám ezt csak négy évvel később veheti át, amikor 1974-ben hazaárulás vádjával elítélik és kiutasítják az országból. De Párizsban már 1973-ban napvilágot lát fő – önéletrajzinak is tekinthető – műve, A Gulag szigetvilág első kötete. A második kötet már az Amerikai Egyesült Államokban jelenik meg.
Az 1980-as években, a gorbacsovi nyitás és enyhülés (glasznoszty) idején lehetőség nyílik A Gulag szigetvilág szovjetunióbeli kiadására is. A méltatlanul száműzött Szolzsenyicin 1990-ben visszakapja szovjet állampolgárságát, majd 1994-ben hazatér és a Tudományos Akadémia tagja lesz. Az orosz élet megújulásában jelentős momentum 1991-ben a Hogyan mentsük meg Oroszországot? címmel megjelent röpirata.
Említsük meg – mivel írói életének beteljesülésében jelentős segítség volt – felesége, Natalia Szvetlova nevét is, aki házasságkötésüktől (1969) kezdve mindvégig jelentős szerepet tölt be művei megjelenésében, előbb titkárnői minőségben.
Szolzsenyicin 2008. augusztus 3-án szívelégtelenségben meghal. Ivan Gyenyiszovics egy napja című könyve alapján születésének századik évfordulójára (2018) opera készül, amelynek bemutatóját a fia vezényli.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
