Végzetes hazatérés Koszovóból: a hejcei katasztrófa története Vrabec Mária2026. 02. 09., h – 19:56
A Koszovóban szolgáló szlovák katonák féléves kiküldetés után 2006. január 19-én indultak haza. Az Antonov AN–24-es délután öt órakor szállt fel a pristinai repülőtérről, este hét után a személyzet már látta a kassai repülőtér körvonalait. A kapitány közölte, hogy földi irányítási segítség nélkül hajtja végre a leszállást, majd a gép rázkódni kezdett és becsapódott.A roncsok között 34 katona és a nyolcfős személyzet vesztette életét, köztük három nő. 37 árva maradt az áldozatok után.
Gyanús süllyedés
A vizsgálatok során a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy a balesetet nagy valószínűséggel emberi tényező okozta.
Kumančík kapitány nem megfelelő megközelítési manővert választott: túl gyorsan és rossz irányban süllyedt, miközben nem érzékelte, hogy előtte egy kivilágítatlan domb, a 755 méter magas Borsó-hegy emelkedik.
Aznap két Antonov indult Pristinából. Kumančík gépe Magyarország felett mintegy 3000 méteres magasságban repült. A pilóta látta a Hernád völgyének fényeit, Kassa városát, az US Steel gyárat és a vasúti átrakót – ám a sötét domborzatot Hejce térségében nem. A diszpécser későbbi vallomása szerint minden rendben zajlott a kommunikációban egészen az utolsó pillanatokig. A kassai irányítástól jó időjárási jelentést kapott a kapitány és a város fényeire támaszkodva úgy döntött, vizuális alapon, kézi vezérléssel száll le. A földi diszpécsernek jelezte, hogy nincs szüksége további segítségre,majd egy ponton megszakadt a kapcsolat. A torony hívásaira, sőt a vészfrekvencián leadott jelzésekre sem érkezett válasz.
A fekete lyuk illúziója
A másik kulcstényező a túl gyors süllyedés volt. „Kényelmesen ereszkedhetett volna három-négy métert másodpercenként. Ehelyett tíz méterrel csökkentette a magasságot másodpercenként.” – áll a vizsgálat jegyzőkönyvében.
A nyomozók szerint a személyzet alábecsülte a terep magasságát. Felmerült az úgynevezett „fekete lyuk illúzió” jelensége is: amikor a pilóta csak távoli fényeket lát, a sötét terepet nem, és a fényforrásokat közelebbinek érzékeli a valóságnál, ami túlzott süllyedésre késztetheti.
A vizsgálat megállapította azt is, hogy a kapitány nem állította be a veszélyes magasságra figyelmeztető hangjelzést. Ennek oka az lehetett, hogy a jelzés folyamatosan szólt volna leszállásig, zavarva a személyzetet. A nyomozók szerint a pilóta attól tarthatott, hogy emiatt nem hall meg fontos rádióüzeneteket.
Szervezeti problémák és személyi hiány
A források szerint a balesetet megelőző években jelentős számú tapasztalt szállítógép-pilóta hagyta el a hadsereget.
A két Antonovot a föderáció felbomlása után Pöstyénbe telepítették, majd takarékossági okokból Malackába helyezték át. Közben 2001-ben megalakult a Sky Europe, amely vonzó fizetésekkel csábította a pilótákat.
Kumančík kapitány a fiatalabb generációhoz tartozott, 35 éves volt a baleset idején. Korábban kisebb L–410-eseken repült, majd tért át az Antonovokra. Bár hivatalosan több száz órája volt AN–24-esen, ebből nem mindet kapitányként repülte le, mivel egy ideig rádiósként szolgált a költségvetési megszorítások miatt.
Műszaki hiba nélkül
A légiforgalmi irányító szerint a végsőkig semmi rendellenes nem hangzott el a rádióban. Amikor újra próbált kapcsolatba lépni a géppel, már a vészfrekvencián sem kapott választ.
A katonai repülési kutatóintézet szakértői nem találtak motor- vagy műszerhibát, beleértve a magasságmérőket is. Megállapításuk szerint a fedélzeti rendszerek működőképesek voltak, és elegendő navigációs információt biztosítottak a személyzetnek.
A vizsgálat eredményeivel több védelmi miniszter is egyetértett. Juraj Liška, aki a baleset után lemondott, korábban rendszeresen repült az AN–24-eseken, és nem tapasztalt technikai problémákat.
Kétségbe vont zárójelentés
A baleset vizsgálatáról szóló első jelentést csak a 2006-os parlamenti választások után hozták nyilvánosságra. A védelmi minisztérium akkori vezetője, František Kašický kijelentette: a legvalószínűbb ok a leszállás közbeni pilótahiba volt. A boncolási és biokémiai vizsgálatok szerint a személyzet nem reagált semmilyen hirtelen vészhelyzetre, a gép egyenletesen süllyedt az ütközésig.
A hejcei katasztrófa fordulópontot jelentett a szlovák katonai repülésben. Módosították a leszállási eljárásokat, és megemelték a kapitányoktól megkövetelt minimális repült óraszámot.
A Borsó hegyen elhunyt 42 katona tiszteletére 2006. január 23-án 24 órás állami gyászt hirdetett ki a kormány, majd 2006. január 26-án Eperjesen katonai tiszteletadással vettek végső búcsút tőlük.
Ezt követően minden család eltemette a saját halottját. Az elhunytak hozzátartozóinak összesen 2,3 millió euró ( akkor 69 millió szlovák korona) kártérítést fizetett ki az állam. A teljes szakértői jelentést 2020. augusztusában Jaroslav Naď védelmi miniszter tette közzé, ennek következtetéseit a pilóta családtagjai azóta is kétségbe vonják.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
