A Geopolitical Futures alapítója, George Friedman legújabb elemzésében az ukrajnai háború lezárásának kilátásairól és az európai erőviszonyok drasztikus átalakulásáról beszélt. A szakértő szerint a nyugat-európai fővárosok elveszítették stratégiai jelentőségüket a konfliktus rendezésében, miközben Lengyelország vált a térség megkerülhetetlen katonai és gazdasági hatalmává.
Friedman a Geopolitical Futures csatornáján közzétett interjúban kifejtette: a háború utáni geopolitikai térkép legfontosabb változása nem csupán Oroszország meggyengülése, hanem az európai hatalmi centrum eltolódása.
Varsó felértékelődése, a „régi Nyugat” súlytalansága
A stratégiai elemző határozott különbséget tesz az „európaiak” között, hangsúlyozva, hogy ma már nem lehet egységes európai fellépésről beszélni. Friedman meglátása szerint, amikor Moszkva a jövőbeli kockázatokat mérlegeli, a hagyományos nyugati nagyhatalmak – mint az Egyesült Királyság vagy Franciaország – már nem játszanak döntő szerepet a kalkulációikban.
„A kérdés, amit az oroszok feltesznek maguknak, nem az, hogy mit lépnek a britek vagy a franciák. Az a kérdés, hogy mit lépnek a lengyelek”
– fogalmazott Friedman.
Az elemző szerint Lengyelország mára a „keleti front” legmeghatározóbb erejévé vált. Ezt három tényezővel indokolja:
Ezzel szemben Párizs és London befolyása a térségben marginálissá vált. Friedman szerint, ha Oroszország a jövőben a Baltikum felé fordulna, nem a nyugat-európai hadseregek, hanem a lengyel haderő és az ott állomásozó amerikai egységek jelenteneék a valódi akadályt.
A béke ára és a „vietnámi forgatókönyv”
A béketárgyalások kapcsán Friedman pragmatikus, érzelemmentes hozzáállást sürget. Úgy véli, a háború lezárása csak kompromisszumokkal lehetséges, amelynek része lehet, hogy Oroszország megtarthat bizonyos területeket (például a Donbászt), akár demilitarizált övezetként.
A szakértő elutasítja azt a nyugaton elterjedt félelmet, miszerint bármilyen területi engedmény csak felbátorítaná Oroszországot egy újabb támadásra 2-3 éven belül. Párhuzamot vont a vietnámi háborúval: ahogy az Egyesült Államok sem indított újabb inváziót a kivonulás után, úgy Oroszország sem lesz képes erre.
„Oroszország elvesztette a háborút azzal, hogy nem nyerte meg”
– jelentette ki Friedman.
Az orosz haderő és gazdaság olyan mértékű veszteségeket szenvedett, amelyek pótlása egy egész generációt vehet igénybe. A félelem, hogy Moszkva rövid időn belül újra támad, az orosz képességek „hatalmas túlbecsülése”.
Putyin „kifutópályája”
Friedman kitért az Egyesült Államok és Donald Trump szerepére is a békefolyamatban. Szerinte a tárgyalások célja nem az igazságosság – „a geopolitika a hatalomról szól, nem az igazságosságról” –, hanem a stabilitás. Ahhoz, hogy Vlagyimir Putyin aláírhassa a békét, szüksége van egy „kifutópályára”: egy olyan megállapodásra, amely lehetővé teszi számára az arcvesztés elkerülését.
Ha a Nyugat megalázó kapitulációt követel, az orosz vezetés nem fog engedni. A jelenlegi amerikai stratégia célja Friedman szerint éppen az, hogy tiszteletteljes hangnem mellett, de a realitások talaján (Oroszország regionális hatalommá zsugorodása) zárják le a konfliktust.
Oroszország nem globális hatalom többé
Az elemzés végkövetkeztetése szerint a háború bebizonyította, hogy Oroszország a Szovjetunió felbomlása óta megszűnt globális tényező lenni. Nem rendelkezik érdemi befolyással a Csendes- vagy az Atlanti-óceán térségében, és képtelen volt legyőzni egy nála kisebb, regionális szomszédot. Bár Moszkva továbbra is veszélyes, a globális játszmában betöltött szerepe végérvényesen megváltozott.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: youtube/Geopolitical Futures
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
