A kutya sem látta Lakatos Krisztina2026. 02. 08., v – 13:39
Egyre erősebben mozgatta magát oldalirányba. Feltérdelni, ne adj isten felállni nem mert, mert valószínűleg azonnal kizuhant volna a nyugágyból. Az ölében pihenő sapkája is akadályozta a mozgásban, de nem akarta a fejére tenni, nehogy elsodorja az időnként feltámadó erős szél. Maradt hát az oldalirányú hintázás, elvégre a nyugágyat erre tervezték. Ez azonban bronzból készült, és mindkét végén jókora lakattal rögzítették a cirádás korláthoz. Ráadásul még egy lakatot csatolt valaki az amúgy is szűk bronzkarikába.
– Ördög és pokol! – morgott magában, persze németül, mert ez volt az anyanyelve.
Természetesen bírta birodalma népeinek nyelvét, és volt némi sejtése arról, hogy magyarul sokkal ízesebben lehet nemtetszést nyilvánítani, de mint mindig, most is tisztában volt vele, hogy az ő pozíciójában nem ragadtathatja el magát; különben is, mit szólna hozzá a Mama.
– A fene essen ebbe a bronzba! – szűrt át mégis egy alig hallható rosszalló megjegyzést a sokadik próbálkozás után tömött bajuszának őszülő, pontosabban bronzuló szőrszálai között. Bele sem mert gondolni, mi lett volna, ha nem egész alakos szobrot mintáz ez az ördöngös szobrász. Már egészen elfáradt a kitartó lovaglásokon edzett dereka, amikor belehasított a felismerés, hogy a hintázással nem megy semmire. Óvatosan megfordult a szűkös helyen, és négykézláb, sapkáját a hasa alá ügyeskedve megállt. Utoljára háromévesen merevedett ilyen uralkodóhoz méltatlan pózba, futott át az agyán, amikor a Hofburg ódon falai között néhány percre az egyik inas gondjaira bízták.
Napokkal ezelőtt villant át fürjtojásnyi méretben is impozáns bronzfejébe zárt bronzagyán, hogy tudja mozgatni a tagjait. Azóta tervezgette, hogy megszökik nyugágy-börtönéből. Hajtotta a kíváncsiság, hogy egy kicsit körülnézzen Pest-Budán. A hídon áthaladó ünneplő-hőbörgő emberek sokszor állatias üvöltéséből már tudta, hogy az Úr 2026. esztendejét írják, és Ő, az állandóság és pontosság élő – vagy éppen most fémbe öntött – szobra, csodával határos módon nem ütközött meg ezen.
Glasszékesztyűs bronzkezét kinyújtotta az előtte fityegő Agnese + Christian 29 08 2024 feliratú lakat felé. Sikerült alaposan megmarkolnia. Csúszós volt és hideg. Nem sokáig bírta tartani magát. A vaskorlátot mint jófajta hátaslovat a két combja közé szorítva leszánkázott a kör alakú hídelem alsó részére.
– Cézár, pfuj! – hallotta valahonnan fölülről, majd egy óriási rózsaszín és nedves valami oldalba taszította. Elvesztette az egyensúlyát, és a jeges Dunába zuhant.
Másnap a budapesti lapok bűnügyi hírrovatában a következő hír jelent meg:
Eltulajdonították a Szabadság hídról Kolodko Mihály gerillaszobrász Ferenc Józsefet ábrázoló miniszobrát. Az eset érdekessége, hogy csak az uralkodó kicsinyített mását lopták el. A nyomozás jelenlegi állapotában nem világos, hogy az elkövető vagy elkövetők mivel távolították el úgy, hogy az azzal egybeforrasztott bronz nyugágy sértetlen maradt. A rendőrség ismeretlen tettes után nyomoz.
Benyovszky Mánya Ágnes
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
