Harangok és lelkek találkozásáról, de még inkább a pillanat megragadásáról, a mostban való jelenlétről vall Reményik Sándor e néhány soros remeke. Fénytelen fény, örökzöld a télben, csönd és harangzúgás… ellentétpárokból bontakozik ki a száz évvel ezelőtti, rég elillant, de a vers által mégis megőrzött varázsos hangulat.
HARANGOK TALÁLKOZÁSA
Dél volt.
Fénytelenül is fényes téli dél.
Romok, emlékek közt egy-egy
Örökké zöld levél.
Hallgattuk, ahogy a harangszó
Elindul Pestről és Budáról
S a Sziget szent csöndjében összeér.
Dél volt. Csodás
Harangtalálkozás.
Fénytelenül is fényes téli dél.
Hírdetés
(1926. február 9.)
Kép: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
