Ember, kapcsolat, környezet címmel jelent meg a Máltai Tanulmányok 2025/4-es lapszáma. Január 21-én beszélgettek a kötet értekezéseinek témájáról a szerzők a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Batthyány téri országos központjában.
Mit tehet egy jó mentor egy halmozottan hátrányos helyzetű roma gyerekért, és hogyan képezhet hidat egymástól távolodóban lévő társadalmi csoportok között? Mi a megoldás, ha a „kütyüzés” miatt csatatérré válik a családi fészek? Hogyan él velünk ma is az egészségügyi rendszerben a Kádár-kor öröksége? – többek között ezeket a témákat vizsgálták a beszélgetés során.
A rendezvényen Dupcsik Csaba, az ELTE TK Szociológiai Intézetének tudományos főmunkatársa; Hüse Lajos humánbiológus, szociológus, egyetemi docens és Pilinszki Attila, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet docense osztotta meg gondolatait a beszélgetés moderátorával, Pataky Enikő egészségügyi kommunikációs tanácsadóval.
Mi, emberek nagyon jól tudunk adaptálódni ahhoz, ami körbevesz minket, és megtanulunk benne élni, de ehhez alapvető fontosságú, hogy kapcsolódjunk a környezetünkhöz – hangsúlyozta a kerekasztal-beszélgetés elején Hüse Lajos. Az adaptáció folyamata konfliktusokkal jár, ami nem feltétlenül akadály, nehézség, sokkal inkább figyelmeztető jel, hogy valamivel foglalkozni kell.
A mediátorként is dolgozó Pilinszki Attila elmondása szerint egyre gyakrabban találkozik a munkája során a digitáliseszköz-használat körül kialakult komoly családi konfliktusokkal. A szülőknek nincsenek mintáik a korábbi generációktól az ilyen helyzetek kezelésére, így úttörőként saját maguknak kell megtalálniuk a megfelelő választ. Ezekben az esetekben
Pilinszki Attila és munkatársa, Princz Katalin a Máltai Tanulmányok 2025/4-es lapszámában megjelent cikkében valós eseteken keresztül mutatja be, hogyan lehet erről a témáról partnerként beszélgetni, elkerülve a család békéjét feldúló ellenségeskedést.
Amíg egy mediátor munkájának eredménye gyorsan láthatóvá válik a család életében, a mentorok hosszú évekig, akár évtizedekig is kísérik mentoráltjaik életét. Hüse Lajos kulcsfontosságúnak tartja az ő szerepüket a mélyszegénységben élő, hátrányos helyzetű roma fiatalok társadalmi felemelkedésében. Azok a felnőttek, akik motiválják, segítik és támogatják a hátrányos helyzetű tanulók pályafutását, egyfajta hidat képeznek olyan társadalmi csoportok között, amelyek egyébként egyre jobban távolodnak egymástól. „Általános iskolás koromban Balog Józsi osztálytársam anyukájának volt kapcsolata a többi gyári munkással, a tanító nénivel és a tanácselnökkel is. Ma Balog Józsi anyukája a saját utcáján kívül szinte senkihez sem tud kapcsolódni, és ez nem az ő hibája, hanem a rendszer sajátossága” – adott szemléletes példát a hallgatóságnak Hüse Lajos.
Márpedig a társadalmi rendszerek rendkívül lassan és egyenetlenül változnak – ez a konklúziója Dupcsik Csaba recenziójának Losonczi Ágnes Ártó-védő társadalom című, 1989-ben kiadott munkájáról, amelyben sokkoló tényeket adott közre az akkori Magyarország egészségügyi állapotáról. A saját korában politikai állásfoglalásnak is beillő, nagy visszhangot kiváltó tanulmány ma elsősorban abból a szempontból lehet érdekes a számunkra, hogy rávilágít a hazai egészségügyi rendszer kétarcúságának gyökerére, a Kádár-korszak ma is velünk élő örökségére – mondta el Dupcsik Csaba.
Mindez azonban nem kérdőjelezi meg az egyéni felelősség jelentőségét – fejtette ki véleményét Pilinszki Attila. Személyes tapasztalata, hogy
„Az egyén, az intézmény és a rendszer szintjei szorosan össze vannak kötve. Erősen hiszek abban, hogy az alsó szinten lévő egyensúlyok pozitívan hatnak felfele. Ha egyéni szinten jól vagyunk, az jó hatással van a szűkebb, és a tágabb környezetünkre is” – zárta gondolatait a szakember.
A kerekasztal-beszélgetés felvétele elérhető a Máltai Tanulmányok Youtube-csatornáján, a lapszámban megjelent cikkek pedig ingyenes regisztráció után elolvashatóak a máltaitanulmányok.hu oldalon.
Forrás és fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
