Trump Davosban Mészáros Richárd2026. 01. 27., k – 18:03
Donald Trump visszatérése Davosba sokakban idézett fel politikai groteszket, de érdemes félretenni az érzelmeket és a stílust: nem biztos, hogy a lényeget illetően Trump és csapata téved. A kérdés nem az, hogy a diagnózis helyes-e, hanem hogy az amerikai politika képes-e egyáltalán végrehajtani azt, amit ő követel. A jelenlegi helyzet alapján inkább nem.
A davosi háttéralkuk jól mutatják a lényegi mozgást. Grönland ügyében Washington olyan megoldást keres, amely – bár formailag nem változtat – gyakorlatilag kiterjeszti az amerikai katonai hozzáférést. Nem a bázisok vagy a katonák száma számít, hanem az, ki a „főnök” az adott területen. A korábbi megállapodások két lényeges korlátot tartalmaztak: új amerikai létesítésekhez dán–grönlandi beleegyezés kellett, és a házigazda különleges körülményekre hivatkozva bármikor távozásra szólíthatta fel az amerikaiakat. Ha ez megszűnik, az USA stratégiai előnyhöz jut, Európa pedig veszít – Grönland és Dánia szuverenitása pedig sérül. A precedens ismert: a kubaiak pontosan tudják, mit jelent egy bázis, amelyet nem lehet eltávolítani.
A fórumon azonban volt egy ennél is fontosabb üzenet. Nem a sokat idézett kanadai miniszterelnök, Carney beszéde volt az – még ha ő is pontos diagnózist adott a nemzetközi jog szereptévesztéséről, csak éppen Trumppal szemben (Biden alatt ez nem volt probléma) –, hanem Howard Lutnick kereskedelmi miniszter megszólalása, aki kíméletlenül mondta ki, amit Washingtonban egyre többen gondolnak: „A globalizáció megbukott.” A Davos-modell – kiszervezett termelés, olcsó munkaerő keresése, „win-win” idealizmus – az amerikai munkás szemszögéből nem volt win-win. Trump üzenete világos: Amerika az első, és más országok is jobban járhatnak, ha saját munkásaikat helyezik előtérbe. A kérdés csak az, hogy Washington képes-e ezt intézményes renddé formálni. Egyelőre nem.
Ezt erősíti meg az új amerikai Nemzeti Védelmi Stratégia is. Oroszország „tartós, de kezelhető fenyegetés”, Európának pedig végre saját védelméért kell fizetnie. Az USA támogatása Ukrajnának fennmarad, de feltételekkel és arányos tehermegosztással. Moszkva eközben – minden szerkezeti baj ellenére – továbbra is profitál a külső környezetből: az aranybevételek nagyrészt ellensúlyozzák a befagyasztott tartalékok veszteségét. Washingtonnak tehát úgy kellene végrehajtania új stratégiáját, hogy Kijev, az európaiak és az oroszok is – mindannyian más okból – ellenállnak.
Ennek a pudingnak a próbája Ukrajna. Az amerikai stratégiai „újraelrendezés” csak akkor működhet, ha sikerül politikai rendezést elérni – vagyis egyszerre Moszkvával és az európaiakkal kiegyezni. Ha ez nem történik meg, minden nagyszabású terv a levegőben marad. Trumpnak lehet igaza abban, hogy új világ jön, és az Egyesült Államoknak új helyet kell benne elfoglalnia. De amíg a végrehajtás nem tart lépést az ambícióval, Davosból nem stratégiai fordulat, csak zaj szűrődik ki.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
