Elszigetelődés vagy szuverenitás? Mészáros Richárd2026. 01. 25., v – 19:26
Robert Fico politikai öröksége leginkább a hasonló kaliberű autokratához, Orbán Viktoréhoz lesz majd mérhető – mindketten érzik a történelmi/politikai momentumot, de saját egójuk rabjává váltak.
Fico egyértelműen Vladimír Mečiar „terméke”, a legújabb kori önállósuló Szlovákia politikusának attitűdjét meghatározó „rablószellem” benne is továbböröklődött, csak épp tanult a nagy előd hibáiból, s felismerte: ha valakire ráég a keresztapaszerep, az előbb-utóbb meghazudtolja magát. Ennek ellenére képtelen volt megálljt parancsolni tettestársainak, és a politikai nyerészkedők a „tátrai kistigrisből” egy girhes, fogatlan oroszlánt csináltak. A gazdaságpolitikai inkompetencia lett a folyamatosan visszatérő Fico-kabinetek védjegye.
A Kuciak-gyilkosság ugyan megrengette a kisstílű útonálló lelkivilágát idéző Fico-féle „rendszert”: a miniszterelnök lemondott, átadva a hatalmat egy másik politikai opportunistának. De mivel Fico nem az a fajta, aki csak úgy otthagyja a pénzcsapot, a nem is olyan új hullámos összeesküvés-hívő, oltástagadó réteg felé tárta ki karjait, és az SNS-nek köszönhetően részben velük is töltötte fel a parlamenti székeket. Az elmúlt évek pedig bebizonyították: az egyre paranoidabb elnököt már csak a puszta hatalom érdekli.
Elkezdte másolni Orbánt, akiben közben vetélytársat is lát. Megtervezte a közmédia lerohanását, miközben, bár az eddigi rendszert lerombolta, szemmel láthatóan képtelen bármit is kezdeni az eredménnyel. Elkezdte átírogatni a Büntető törvénykönyvet, ami mostanra egy szinte haszontalan ronggyá vált, amire bárki bármilyen fecnit feltűzhet, miközben a várt politikai befolyás továbbra is csak részben valósult meg.
Kijátszotta az ellenzéket, aki mégis képes volt rendezni sorait, és most a be nem váltott politikai háttéralkuk szépen lassan a körmére égnek, és egyre inkább összeterelik csalódott partnereit. Elkezdte simogatni a szélsőségeseket, akik viszont könnyen kellemetlen politikai útitárssá válhatnak. Most pedig energetikai szakértővé vált, és energiaimportőr nagyhatalommá készül változtatni az országot, miközben egyre több hang jelzi: ezzel csak még jobban eladósítja a konszolidációnak csúfolt megszorításoktól szenvedő országot. Trumphoz dörgölőzik, miközben az uniós partnereit bírálja olyan magabiztossággal, mintha a fene nagy szuverenitásában nem függne Moszkvától.
Sokan úgy vélik: elérkezett Fico politikai kiöregedése, s ez alatt nem az SNS elnökének hasonló kijelentéseire gondolok – Danko kapitányból csak a sértődött és mellőzött „politikai szerető” siránkozása szól –, hanem azokra a hangokra, amelyek egyre gyakrabban mutatnak rá, hogy az ország mellett önmagát is kezdi politikailag elszigetelni a valóságtól, és nem tud vagy nem akar reagálni a külvilág manapság igen hangos történéseire. Fico kezd azokra a szovjet vezetőkre hasonlítani, akik Brezsnyev halála után próbálták életben tartani a Szovjetuniót. De milyen jövő vár egy olyan országra, amelyiknek a „vezetője” híján van a realitásérzéknek? Nos, elég csak a tengerentúlra tekinteni.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
