Egy magyar fiú, akiből brit filmcézár lett Juhász Katalin2026. 01. 23., p – 10:16
Hetven éve hunyt el Korda Sándor, az a filmes mágus, aki az alföldi tanyavilágból indulva egészen a világhírnévig jutott. A brit filmgyártás megteremtőjeként tartják számon, ő volt az első filmrendező, akit lovaggá ütöttek – a világ Sir Alexander Kordaként ismeri.
Kellner Sándor László néven született a Túrkeve melletti Pusztatúrpásztón. Nem volt egyedül tehetségével a családban: öccse, Zoltán filmrendező lett, Vince pedig díszlettervezőként futott be nemzetközi karriert. Apjuk halála után Budapestre költöztek, Sándor már ott fejezte be középiskolai tanulmányait. Írónak készült, meg sem fordulhatott a fejében a filmezés, hiszen azt még épphogy feltalálták. Mondhatjuk, hogy Korda egyidős a filmmel: ő 1893-ban született, a Lumier fivérek pedig 1895-ben vetítettek először.
Később kitűnő fogalmazókészségét kihasználva újságíró-gyakornokként dolgozott, majd filmkritikákat írt. Mivel diákoknak tiltották az újságírást, szerzői álnevet kellett választania – így lett belőle Korda. A név egy kedvenc mottójából származott, a katolikus liturgia sorából: Sursum corda, azaz Emeljük fel szívünket.
Rajongott az irodalomért
Huszonkét évesen már az első magyar filmes szaklap alapítója volt. Ekkor még regényeket olvasott, nem forgatókönyveket – de filmes pályája elején rögtön irodalmi alapanyagokhoz nyúlt. Némafilmként vitte vászonra Jókai Mór Az aranyember című regényét és Babits Mihály ultramodernnek számító Gólyakalifáját. Ambíciói világosak voltak: amerikai mintára, világszínvonalú dramaturgiával és technikával akart filmeket gyártani Magyarországon, lehetőleg irodalmi alapanyagból.
Mire betöltötte a 27-et, már 25 némafilm állt mögötte, köztük a Bródy Sándor művéből készült Nagymama, Blaha Lujzával a főszerepben. 1919-ben azonban el kellett hagynia az országot: a Tanácsköztársaság idején részt vett a filmgyártás átszervezésében, így a kommün bukása után letartóztatták. Felesége, a filmsztár Korda Mária közbenjárására szabadult, és a házaspár azonnal Bécsbe menekült.
Külföldön kellett boldogulnia
Korda ott folytatta filmes karrierjét, majd Berlin következett, 1927-ben pedig már Hollywoodban rendezett. Felesége minden filmjében játszott – egészen addig, amíg be nem köszöntött a hangosfilm korszaka. Mária erős magyar akcentusa miatt egyre kevesebben akartak vele dolgozni, végül már a saját férje sem. 1930-ban elváltak, a színésznő élete végéig nem bocsátott meg Kordának, pereskedtek, és közös gyermeküket is ellene nevelte.
Hollywoodban Korda nem érezte otthon magát, visszavágyott Európába, 1931-ben Londonban telepedett le fivéreivel, ahol megalapították a London Films stúdiót. A brit kormány akkoriban tudatosan támogatta a hazai filmgyártást az amerikai dömpinggel szemben, Korda pedig kiváló érzékkel használta ki a helyzetet. Az általa rendezett VIII. Henrik magánélete azonnal világsiker lett. Pazar díszletekre még nem futotta, ezért a történelmi anyagot ironikus magánéleti vígjátékká formálta. A zsarnok király és balsorsú feleségei finom humorral keltek életre, a mozik előtt világszerte sorok kígyóztak, a filmet Oscar-díjra jelölték. Korda egy csapásra a brit filmgyártás élvonalába került.
A három fivér sikerei
Hatalmas, a legmodernebb technikával felszerelt műtermeket üzemeltetett, ahol évente átlagosan 250 film készült. Legfontosabb alkotótársai öccsei voltak. Saját filmjeiben – Don Juan magánélete, Rembrandt, Lady Hamilton – a történelem és a művészet nagy alakjait hozta emberközelbe. Hasonló népszerűségnek örvendtek Korda Zoltán egzotikus és mesefilmjei is, amelyeket Sándor producerként jegyzett. A bagdadi tolvaj három Oscar-díjat nyert, köztük a látványért járót Vince kapta. A dzsungel könyvét négy kategóriában jelölték, Vince mellett a zeneszerző Rózsa Miklóst is. A négy toll az angol gyarmati háborúkról szólt, az Edgar Wallace-művek alapján készült Bosambo címszerepét pedig az amerikai énekes-színész Paul Robeson játszotta.
Korda Sándor számos sztár pályáját indította el: Laurence Olivierét és Vivien Leigh-ét is, akik együtt szerepeltek a Lady Hamiltonban. Ő fedezte fel Steiner Lászlót is, akit a világ Leslie Howardként ismert meg (Elfújta a szél). Baráti köréhez tartozott Winston Churchill – a későbbi miniszterelnök forgatókönyveket is írt a cégének –, valamint Graham Greene, Robert Graves és Orson Welles.
Sir Alexander Korda
A mindig elegáns, legendásan jól öltözött Korda szellemes társalgó és hírhedt pénzügyi hazardőr volt. Vagyonokat nyert és vesztett el, de újra és újra talpra állt. Azt beszélték róla, hogy az üres páncélszekrényből is képes volt pénzt kivenni. Több nyelven beszélt, de mindegyiken erős magyar akcentussal – amit nemhogy szégyellt volna, olykor még rá is játszott. Veszekedni azonban haláláig csak magyarul szeretett.
1936-ban kapott brit állampolgárságot, 1942-ben pedig Churchill javaslatára VI. György király lovaggá ütötte. A második világháború alatt ismét Hollywoodban dolgozott, immár ünnepelt rendezőként. A háború után visszatért Angliába, ahol korán felismerte a televíziózás jelentőségét: filmjei jogait nagy tévétársaságoknak is értékesítette. Utolsó munkája a Laurence Olivier-rel forgatott Shakespeare-adaptáció, a III. Richárd volt 1955-ben. Egy évvel később szívroham végzett vele. Hatvankét éves volt.
A filmtörténet leleményes, újító szellemű, kockázatvállaló producerként tartja számon. 1947 és 1967 között az ő nevét viselte a BAFTA legjobb brit filmnek járó díja. Nevét őrzi a Corvin Budapest Filmpalota legnagyobb terme és az etyeki Korda Sándor Filmstúdió is, ahol ma nemzetközi produkciók készülnek.
Örökségéről Korda Vince fia, Michael Korda könyvben emlékezett meg (A szerencse fiai), 2018-ban pedig Másutt címmel magyar dokumentumfilm is készült a három Korda fivér kalandos életéről.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
