A pasaréti ferences kolostor házfőnöke, Szoliva Gábriel OFM amellett, hogy lelkipásztor, előadóművész is – ha ideje engedi orgonál, zongorázik és csembalón játszik. Szent Ferenc „boldog halálának” jubileumi évében kettős hivatásáról, az Isten szépségét visszatükröző zenéről, kutatási területeiről és a hagyományos januári ferences jótékonysági koncertről beszélgettünk.
– Melyik volt a korábbi hívás, a zenei vagy a rendi elköteleződés?
– Nem meglepő módon a zene előbb volt, mint a szerzetesség. Édesanyám gyerekként szeretett volna zenét tanulni, de nem volt rá módja, és ezt többször hallottam tőle. Én – nyilván ennek hatására is – spontán módon kerestem, milyen hangszer illene hozzám, mit lenne jó elsajátítani. A billentyűs hangszerek különösen vonzottak, kíváncsi lettem, hogyan kell ezen játszani. Először jött a zongora, később az orgona, mostanában pedig az orgona mellett – a nem liturgikus zenét illetően – legszívesebben csembalón játszom. Az életben minden olyan mozzanat, amelyben szépséget tapasztalhatunk meg, valamiképpen Istenről beszél; Istenről, aki nem relatíve vagy szubjektíve szép, hanem abszolút módon. Én ezt a fajta szépséget éreztem meg a zenében már kicsi gyerekként. Ez a tapasztalásom azóta sem változott; annyi a különbség, hogy ma már talán árnyaltabban tudok beszélni róla. Gyerekként nem sok fogalmam volt Istenről. Azóta tudom, hogy a zenei szépségen keresztül ő maga jön közel. A hivatásom is innen eredeztethető:
– Milyen zenék ragadták meg annak idején?
– A zongorairodalmat nézve, zenét tanulva már kisgyerekként találkozhat az ember Johann Sebastian Bach műveivel – előbb a könnyebben elsajátítható, majd egyre komolyabb darabjaival. Az ő billentyűs muzsikájának különleges tisztasága érintett meg legelőször. Később, gimnazistakoromban Bartók zongoradarabjai szólítottak meg. Talán benne volt ebben a kamaszkor lázadása is. Bartók zenéje máig határfeszegető. A sajátos bartóki hang nagyon modern; ő az emberi tapasztalat nem harmonikus mivoltát is ihletetten tudta megfogalmazni. Ez sokat jelentett nekem akkoriban, az újdonság erejével hatott, formált. Szerettem és ma is szeretem azokat a zongoraműveit, amelyekben megnyilvánul ez a fajta szilaj életérzés, akár népi stílusban, akár az ő saját hangján.
– Már szerzetesként kezdett tanulni a Zeneakadémia Egyházzenei Tanszékén. Milyen vargabetűkkel jutott el odáig?
– A zene lényegében megszakítás nélkül része volt az életemnek, de érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetemre felvételiztem, ahol villamosmérnökként végeztem. Akkortájt – valamelyest szintén a zenével foglalkozva – hangmérnök szerettem volna lenni; az orgonasípok akusztikája volt a diplomatémám. Érettségi után azért nem a zenei pályát választottam, mert nem éreztem, hogy koncertezésből szeretnék megélni; a műszaki pálya ellenben biztos egzisztenciát kínált. Akkoriban még nem szerzetesi hivatásra, hanem a családos életre készültem. Aztán egyetemista időszakomban tisztázódott bennem, hogy nem villamosmérnökként fogom leélni az életemet… Éreztem az Úristen hívását;
A gimnáziumi éveim végétől rendszeresen orgonáltam, később két nyáron át kántorképzős voltam. Az egyetem elvégzése után jelentkeztem a rendbe; a noviciátus végén magiszterem, Varga Kapisztrán atya – aki egyébként maga is kiváló muzsikus – javasolta nekem a Zeneakadémia Egyházzene Tanszékét. Noha örültem, hogy belém látta a zenész pályát, nem bíztam benne, hogy sikerrel járok a felvételin. Az első (ideiglenes) fogadalom letététele után, 2008-ban kerültem Pasarétre; akkortájt kezdtem el a teológiai tanulmányaimat, és közben elkezdtem készülni a zeneakadémiai felvételire. Mit tesz Isten, felvettek. A tanszéken orgonistaként diplomáztam 2016-ban, majd később „ott fogtak” oktatónak. Előbb transzponálást és partitúraolvasást, majd gregorián tárgyakat tanítottam.
– Az „ars sacra” hogyan formálta a zenei érdeklődését?
– A gregorián mindig is foglalkoztatott. Dobszay László és Szendrei Janka remek szakirányú, illetve pedagógiai munkássága máig meghatározza az Egyházzene Tanszéket, és ez csak fokozta az érdeklődésemet. A középkori kódexben lejegyzett dallamok megfejtése, értelmezése és életre keltése hosszú és izgalmas folyamat. A középkor fennmaradt kottás emlékeiből ugyanis ténylegesen „zenét kell csinálni”. A gregorián ének valódi zene, de a megszólaltatásának számos kritériuma van. Ha valamit, teszem azt, unalmasan vagy rosszul adnak elő, akkor az ember hajlamos azt hinni, hogy az nem jó zene. A gregorián sem kivétel ezalól. Márpedig lehet igazán jól is művelni! Ezt igazolja a Schola Hungarica énekkar több mint ötven lemeze. Dobszay László és Szendrei Janka egyik fontos célkitűzése volt, hogy a gregorián teljes jogon kerüljön be a koncertéletbe is, így alakult meg „a” Schola. Munkásságuk másik fontos eleme az „ad fontes” – a forrásokhoz visszanyúló – kutatás volt, ami a zenei anyagot a maga friss valójában szemléli. Sok-sok izgalmat rejt egy középkori forrás kibontása, elemzése. Természetesen foglalkoztunk a gregorián zene későbbi, 19–20. századi feldolgozásaival is, de persze nem az volt a fókusz. Az viszont szintén izgalmas kérdés, hogy a gregorián hogyan vihető be a kortárs zene világába.
Talán azért is van ez így, mert az európai, a nyugati zene hátterében a gregorián zeneelmélete húzódik meg. Nem abban az értelemben, hogy mondjuk Mozart „gregoriánul” komponált volna; viszont a zenei „matéria”, vagyis azok az „építőkockák”, amikből a zenei épülete áll, a gregorián világában születtek. Például azzal, hogy a Requiemjét d-mollban írta, a zenei ösztönök szintjén, a hangnem kiválasztásával felidéz valami „archaikus”, egyházi hangvételt, az 1. gregorián tónust. Az Egyházzene Tanszéken Dobszay László és Szendrei Janka vezetésével egy igazi zenei műhely alakult, amelyben jó volt otthonra lelni. Az elmúlt években a tanítás sajnos részemről elmaradt, mert egy nagyobb kutatási munkámat kellett befejeznem, közben pedig lelkipásztor is vagyok, a helyi közösségben is vannak feladataim, mindez állandó egyensúlyozást igényel.
– Kutatásai a középkori magyarországi dallamtörténet tárgyköréhez tartoznak; első fontos publikációjában egy 1523-ból származó himnuszforrással, az Oláh Miklós-féle pszaltériummal foglalkozott.
– A Velencében nyomtatott, kéziratos hangjegyekkel ellátott esztergomi zsoltároskönyvvel kapcsolatos munkám 2015-ben jelent meg; anyagát Psalterium Strigoniense 1523 cum notis musicis manuscriptis címmel rendeztem sajtó alá. Valóban ez volt az első „ajándék”, amely a kezembe akadt. Mostanában egészen mással foglalkozom, amely még ennél is izgalmasabb, még régibb zene. Az esztergomi székesegyház egy 13. századi kottás zsolozsmakódexére sikerült ráakadnom 2019-ben a zágrábi katedrális könyvtárában. Egy olyan breviáriumról van szó, amely dallamos tételeket, antifónákat és responzóriumokat is tartalmaz.
A kéziratot eddig azért nem sikerült azonosítani, mert egyrészt valószínűleg a 14. század elején Esztergomból Zágrábba került; másrészt a 17. század végén – az új székesegyházi bibliotéka megnyitása idején – lapjait könyvek bekötésére használták fel, vagyis kisebb-nagyobb méretű részekre vágva nyomtatott könyvek tábláira ragasztották. A minket érdeklő kódexnek elég nagy, körülbelül 46×32 centiméteres pergamenlapjai voltak, ideális alapanyagot láthatott benne a 17. századi könyvkötő. Ma 274 darabját ismerem a kódexnek, melyeket puzzle módjára kellett összeraknom. A töredékeken megőrződött zenei anyag rendkívül értékes és elképesztően régi.
Gondoljunk csak bele,
Az egykori épületből napjainkig megmaradt, ma is látható reneszánsz Bakócz-kápolna kétszáz évvel fiatalabb, mint a Zágrábban talált írásos anyag…
– Milyen tanulságokat szűrhetünk le ez alapján? A korabeli magyar egyházzene európai színvonalú volt, együtt haladt a „nyugatival”?
– Pontosan így van. A középkori esztergomi anyag bátran odaállítható bármelyik európai katedrális 13. századi zenei kézirata mellé. Jól példázza ezt a kódex úrnapi toldaléka. Amikor 1264-ben IV. Orbán pápa bevezette, illetve az egész Egyházra kiterjesztette Úrnapja ünnepét, megkérte Aquinói Szent Tamást, hogy állítson össze egy zsolozsmát. Talán az idő szűke miatt vegyes szerzőségű história született ekkor – antifónák, responzóriumok, himnuszok, olvasmányok –, részben Szent Tamás tollából, részben más szerző(k)től kölcsönözve. Később Szent Tamás – vagy a pápa felkérésére, vagy saját indíttatásból – egy újabbat írt. A korábbi, archaikus zsolozsma – szemben a teljes egészében Szent Tamástól származó másodikkal – nem terjedt el Európában, csak búvópatak módján maradt fenn egy-egy írásos forrásban.
Nagyon meglepő, hogy a Zágrábban talált esztergomi kódex végébe, „toldalékába” beillesztettek egy valószínűleg Párizs környéki eredetű pergamenfüzetecskét, amely ezt az archaikus úrnapi zsolozsmát tartalmazta. Mindez pedig azt mutatja, hogy Esztergom már nagyon korán megkapta és használatba is vette Úrnapja zsolozsmáját. Jelenlegi tudásunk szerint e zsolozsmának nincs a világon korábbi kottás emléke kódexünk toldalékánál (amelyek természetesen ugyancsak könyvborítóként lelhetők fel ma). A rekonstruált esztergomi kódex fakszimile kiadása 2025 őszén jelent meg a Musicalia Danubiana-sorozat 27. köteteként, könyvbemutatója idén március 2-án lesz a Magyar Tudományos Akadémia székházának dísztermében.
– Még folynak további kutatások ezen a téren? Előkerülhetnek egyéb részletek is?
– Mivel a könyvtáblákról nem bonthattuk le a pergamentöredékeket, ezért csak a kívülről látható oldalak felhasználásával tudtam elkészíteni a fakszimile kiadást. Elvileg létezik olyan restaurátori technika, amelynek a segítségével leválaszthatók és láthatóvá tehetők a ragasztott oldalak, de erre a beavatkozásra egyelőre nem kaptunk engedélyt. A kódexből 258 töredék található helyben, a zágrábi gyűjteményben, de jelenleg összesen 274 darabot ismerünk. A fennmaradó töredékek olyan könyvekből származnak, amelyeket az elmúlt századokban elvittek Zágrábból. Nyáron – amikor már nyomdakészen állt a fakszimile – Slavonski Brod (Szlavónbród) gyönyörű későreneszánsz-korabarokk ferences kolostorának könyvtárában újabb két töredéket sikerült azonosítanom…
– Házfőnökként közreműködik a Páduai Szent Antal-templom zenei életében?
– Én itt, Pasaréten elsősorban lelkipásztor vagyok, ez a fő feladatom. Déri András, aki sok évtizeden át templomunk kiváló zenei vezetője, karnagya, orgonistája volt, a közelmúltban távozott a földi életből. Hiánya nagyon mélyen érint minket. A szomorúságban vigasztaló ugyanakkor, hogy András fia, Déri Antal vette kézbe az itteni zenei élet irányítását, aki végzett orgonista, jelenleg pedig a karmesterképző hallgatója. Mellette a többi kántorunk is magas színvonalon zenél. Van köztük olyan kolléga is, Enyedi Mózes, akit annak idején tanítottam a Zeneakadémián, és akinek az édesapjától, Enyedi Páltól pedig én tanultam orgonálni. A ferences testvérek között is találunk remek muzsikusokat: Kruppa Lajos hegedű-, Kóta Quirin pedig kürtművészként végzett a Zeneakadémián. A közösségünkben sok testvérnek van jó zenei érzéke és énekhangja, amire szükség is van, mivel a zsolozsmát énekelni szoktuk.
– Immár hagyománnyá vált, hogy a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány évente jótékonysági koncertet szervez a gyöngyösi Autista Segítő Központ javára – idén január 22-én este. Mi lesz a program, illetve kik lesznek a fellépők a Zeneakadémián?
– A gyöngyösi központ az ottani barokk rendházunk nagyobbik részét foglalja el. Ez egy igazán fontos intézmény, komoly segítséget nyújt az autizmussal élő gyerekek fejlesztéséhez, valamint az érintett családok mindennapjaihoz. A gyerekek bent lakhatnak; kis csoportokban, szükség esetén egyenként foglalkoznak velük a fejlesztő szakemberek. Ehhez komoly humánerőforrás kell. Egyszerre szociális és oktatási intézmény, amelynek fenntartása, finanszírozása nem könnyű feladat. Erre a célra szervezzük 2009 óta a jótékonysági koncerteket, amelyekhez mindig neves muzsikusok is csatlakoznak.
Jött már Szalóki Ági, Szakcsi Lakatos Béla, Sárik Péter, Harcsa Veronika, Bogányi Gergely, Balázs János, Várdai István, a Budapest Jazz Orchestra, a Szent Efrém Férfikar, a Kokas Katalin és Kelemen Barnabás, a Söndörgő Együttes, Hegedűs Endre… Idén a FRATRES Ferences Kórust és Zenekart hallhatjuk Ménesi Gergely vezényletével, valamint a Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium – Semjénné Menus Gabriella és Sirákné Kemény Kinga vezette – kórusait és számos énekes szólistát, köztük Patak Zita énekművészt. Berhidai Piusz testvérnek, tartományfőnökünknek az volt a kérése, hogy idén, Szent Ferenc halálának 800. évfordulóján minél több testvér szerepeljen a hangversenyen, továbbá az est tematikájában is jelenjenek meg az elmúlt évek ferences jubileumai.
Ebben az évben egyébként hallhatunk még sokat Szent Ferencről. Októberben, Ferenc tranzitusának 800. évfordulójához számos ferences zenei és kulturális esemény kapcsolódik majd országszerte. A pasaréti közösségi házunkban például Ránki Fülöp ad zongorakoncertet Liszt ferences vonatkozású műveiből.
Fotó: Lambert Attila
Pallós Tamás/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
