A Pápaszemmel a világ körül című kötetben Szerdahelyi Csongor Táncsics Mihály-díjas újságíró beszélget Pintér Gábor érsek, pápai nunciussal. A nagykövet a beszélgető könyv közelmúltbeli megjelenésekor már Új-Zélandon és Óceániában teljesített szolgálatot, ám az életműinterjú még előző állomáshelyén, a közép-amerikai Hondurasban született.
Pintér Gábor Kunszentmártonban született 1964-ben, de élete első 14 évét Csépán töltötte. A család többségében katolikus hátterű, de van két vékony református ág is a családfán, illetve egy sokszor emlegetett ükanyja, aki zsidó származású volt. Mindkét szülői ágon közép- és kisbirtokosok voltak az ősei. A világháború, majd később a kuláklistázás nagyon súlyosan érintette a családot apai és anyai ágon is. A későbbi pápai diplomata és testvérbátyja gyermekkora azonban már békés, nyugodt légkörben telt el. Csépa akkoriban négyezer lakosú nagyközség volt; élő, dinamikus, erős közösség lakta.
Pintér Gábor a kecskeméti piarista gimnáziumban érettségizett. Bár sok minden érdekelte – irodalom, zene, informatika, csillagászat –, már középiskolásként eldöntötte, hogy pap lesz. Papi hivatásának kialakulása rendkívüli események folyamata volt, amelynek a végén örömmel és tudatosan mondta ki az igent. „…a Jóisten mindig a tenyerén hordozott, a számomra szükséges utakon vezetett, érlelte a gondolataimat”.
A Váci Egyházmegye lelkipásztoraként teológiai doktorátust szerzett. 1996. július 1-jével lépett a Szentszék diplomáciai szolgálatába. Nunciusi kinevezése előtt két évtizeden át Haitin, Bolíviában, Skandináviában, Franciaországban, a Fülöp-szigeteken és Ausztriában szolgált. Ferenc pápa 2016-ban nevezte ki érseki és apostoli nunciussá Fehéroroszországba (Belarussziába), majd 2019-ben Hondurasba.
Püspökké szentelésére 2016. július 16-án került sor Vácott. A főszentelő Pietro Parolin bíboros államtitkár; a társszentelők Erdő Péter bíboros, prímás és Beer Miklós megyéspüspök voltak.
Pintér Gábor 2024-től Új-Zéland és Óceánia apostoli nunciusa. A magyaron kívül beszél olaszul, angolul, németül, spanyolul, franciául, oroszul, beloruszul, svédül és haiti kreol nyelven.
A fenti felsorolásból kiderül: Pintér Gábor különböző földrészeken, gazdaságilag, társadalmilag eltérő fejlettségű, kultúrájú országokban szolgált, illetve ma is szolgál szentszéki diplomataként. Higgadtan, tárgyilagosan mesél szolgálati állomáshelyeiről. Latin-Amerikai tapasztalatairól például így beszél: rengeteget kell még tenni azért, hogy az itteni társadalmak fejlődjenek, elsősorban szociális, de politikai és gazdasági téren is. „Sokfelé találkoztam a világban azzal az ellentmondással, hogy az emberek egyfelől nyitottak a transzcendenciára (a szent, az Isten keresésére, a hit megélésére), másfelől mindnyájunkban ott van a kettősség: (…)
Maffiacsoportok befolyásolják a társadalom életét, ugyanakkor a bűnözők közül sokan vallásosnak, hívőnek mondják magukat.”
Pintér Gábor diplomáciai pályáját a világ egyik legszegényebb országában, a közép-amerikai Haitiben kezdte. Azonkívül, hogy van ilyen ország, csak annyit tudott róla: Jean-Bertrand Aristide egykori szalézi pap az ország politikai vezetője, aki 1987-ben lett politikus. „Borzalmas társadalmi állapotok uralkodtak az országban: szegénység, elnyomás, diktatúra. A tarthatatlan állapotokra reagálva ő politikai mozgalmat hozott létre a diktatúra legyőzésére. Jóindulatú kezdeményezés volt, amibe azután csúnyán belebukott ő is, meg a pártja is. Nagyon dinamikus, sok tehetséggel megáldott ember volt, de politikailag nem olyan mértékben képzett, hogy ügyesen tudta volna csinálni önként vállalt feladatát.”
Haitin tapasztalta meg először, hogy mit jelent szegénynek lenni. „Itt a szó szoros értelmében arról beszélünk, van-e mit enni, van-e tiszta, iható víz vagy nincs. Vagy ha valaki beteg, akkor ki segít rajta, mert nincs pénz gyógyszerre, s különösen nincs orvosra.” Ám az ottani emberek a szegénység ellenére sem veszítik el a hitüket, sem a jó hangulatukat, sem a méltóságukat. „Ez is nagy tanulság a számomra. És az is, hogy
Skandináviai tapasztalatait felidézve az érsek – kiemelve Svédországot – megvilágítja: a lutheránus egyházzal valamiképpen mindenkinek kapcsolata van, hiszen az iskolákban a hittanoktatás máig általános, a konfirmáció is jellemző hagyomány a családok túlnyomó többségében. „Az elvilágiasodás ellenére, ha szégyenlősen is, de a hit és az Egyház kétségtelenül ott van a társadalomban, korosztályként, családi háttértől függően eltérő módon. Ott tapasztaltam meg és értettem meg először, amit most már a katolikusok körében szintén egyre többet látunk, beleértve Magyarországot is:
Az egyháztörténelemben valaha kiemelkedő szerepet betöltő Franciaország hitbeli állapotáról Pintér Gábor elmondta: a tömegegyház régen megszűnt náluk, de ez már máshol sem jellemző Európában. Ugyanakkor „van egy megtépázott, összeszűkült, ám mégis nagyon erős, dinamikus, megújult, komoly befolyással bíró katolikus közösség, amely tudatos meggyőződéssel (s csak az idén negyvenezer felnőtt kereszteléssel) jól látható a társadalomban; és van egy másik oldal, amely – hittel vagy hit nélkül – távol tartja magát a vallástól”. Azt lehet mondani, hogy a francia egyház „él és virul”.
A százmillió katolikus hívőt számláló Fülöp-szigeteken szerzett megdöbbentő élményeiről Pintér Gábor elmondta: sehol a világon nem látott olyat, mint ott:
Vasárnaponként az összes templomban hajnaltól késő estig óránként vannak a szentmisék, de egyetlenegy mise sincs, amikor a templom befogadó képessége elég lenne a tömegnek. Ezért minden templom előtt gigaképernyők vannak, mert sokszor ugyanannyian vannak kint, mint bent.
Pintér Gábor tényként állapítja meg: a vatikáni diplomácia újra meg újra szabadon kifejti a véleményét a legkülönbözőbb témákban, „hiszen minden más országgal ellentétben kizárólag nekünk van lehetőségünk, hogy politikai, pénzügyi, katonai vagy kereskedelmi érdekek nélkül tudjunk objektíven állást foglalni erkölcsi, etikai, emberi jogi és más rendkívül fontos kérdésekben, azt is megfogalmazva, amit mások parciális érdekeik miatt nem mernek kimondani”. Idézi a nuncius Ferenc pápa 2022-ben tett kijelentését:
Az interjúkötet előszavát Erdő Péter bíboros, prímás írta: „Az érsek élvezetes stílusban, láttató módon vezeti el az olvasót diplomáciai szolgálatának különböző helyszíneire. Sajátos szempontból ismerhetjük meg az egyes országok és népek életét, múltját és kultúráját, a katolikus vallástól részben nagyon is eltérő spirituális valóságát. Bizton állíthatjuk, hogy a könyv nemcsak a katolikus olvasók érdeklődésére szolgál, hanem hasznos tanulsággal és ismeretekkel szolgál mindazoknak, akik fogékonyak arra, hogy az ember életét egységben, szellemi-lelki-vallási és társadalmi-politikai valóságában szemléljék.”
Pápaszemmel a világ körül
Szent István Társulat, 2025.
Fotó: Lambert Attila (archív); Szent István Társulat
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
