Január 12-én, hétfőn XIV. Leó pápa fogadta Philippe Lazzarinit, az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező Ügynökségének (United Nations Relief and Works Agency for Palestine Refugees in the Near East, UNRWA) főtitkárát, aki a pápai audienciát követően a Vatikáni Rádiónak beszámolt a Szentatyával folytatott megbeszéléséről és a palesztin humanitárius válság súlyosbodásáról.
A Szentatyával folytatott megbeszélésen a Gázában, a Ciszjordániában és a Kelet-Jeruzsálemben gyorsan romló helyzetre, valamint a megoldás semmilyen jelét nem mutató konfliktus tágabb regionális következményeire összpontosítottak – nyilatkozta a Vatikáni Rádiónak Philippe Lazzarini, az UNRWA főtitkára. Hozzátette, hogy a párbeszéd középpontjában az ENSZ palesztin menekültügyi szervezetének helyszíni szerepe állt. „Beszéltünk arról, mit jelentene, ha a szervezet működése egy életképes alternatíva hiányában hirtelen megszűnne Gázában vagy Ciszjordániában” – mondta Lazzarini. Rámutatott, hogy egy ilyen működőképes alternatíva csak „cselekvőképes és felhatalmazott” palesztin intézmények formájában valósulhatna meg.
Az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező Ügynökségét, az UNRWA-t több mint hetven évvel ezelőtt hozták létre ideiglenes intézkedéssel humanitárius hídként azzal a céllal, hogy a politikai megoldás megtalálásáig működjön. A főtitkár szerint a szervezet folyamatos fennállása nem intézményi kudarc, hanem a politikai akarat hiányának a bizonyítéka.
A tagállamok közös meggyőződése volt, hogy mindössze néhány évre lesz szükségük a konfliktus megoldásához – mondta Lazzarini. „Ha az UNRWA ma is létezik ideiglenes, mégis tartósan fennálló szervezetként, az azért van, mert több mint hét évtized alatt a nemzetközi közösség nem volt képes tartós politikai megoldást találni a palesztin nép nehéz helyzetére és az izraeli–palesztin konfliktusra” – szögezte le a főtitkár. Az idő múlásával a szervezet megbízatása formálódott; az elmúlt évtizedekben az UNRWA elsősorban az emberi fejlődést elősegítő szervezet volt, azt biztosítva, amit általában egy államnak kell nyújtana a lakosainak: oktatást és alapellátást.
Az UNRWA megpróbálta a normalitás érzését biztosítani, ott is, ahol korlátozottak a jogok és a lehetőségek. Attól függően, hogy hol élnek a palesztin menekültek, előfordulhat, hogy megakadályozták őket megélhetésük biztosításában – mutatott rá a szervezet főtitkára, utalva a Libanonban régóta fennálló korlátozásokra és a Gázára kivetett blokádra. – Ez fokozta a függőséget, különösen a humanitárius válság kibontakozása során, és ez a függőség hatással van az emberi méltóságra. Ugyanakkor sok palesztin menekült rendkívül büszke az UNRWA által biztosított oktatási rendszerre – mondta Lazzarini, hangsúlyozva, hogy az oktatás érintetlen maradt. A földet, a házakat elvették, de az oktatást nem, amely „mindig a jobb jövő reménye”.
Ezt a reményt most minden eddiginél jobban próbára teszik. A bombázások, a kitelepítések és a halálesetek idején felnövő generációknak a normalitás és a remény tanítása óriási kihívásnak bizonyul. Lazzarini szerint a gázai gyerekek közel két éve mindennapos, kiterjedt pusztítást élnek meg. „Mindannyian vesztettek el rokonokat; sokan maguk is megsérültek. Elvesztették barátaikat.” Olyan gyerekek, akiknek évtizedekig „az emberi jogok egyetemességének fontosságát” tanították, csak hogy aztán azt lássák, ahogy ezeket a jogokat figyelmen kívül hagyják, amikor róluk van szó.
Ez rendkívüli kihívást jelent – hangsúlyozta az UNRWA főtitkára. – De nem adhatjuk fel. Jelenleg több százezer lány és fiú él mélyen traumatizálva, akiknek vissza kell térniük egy tanulási környezetbe. Katasztrófális lenne, ha megvárnánk az újjáépítést. Most kell megtalálnunk a tanulás folytatásának módját, különben egy elveszett nemzedék lesz belőlük, és a következmények messze túlmutatnak Gázán. Ha elveszítjük ezt a nemzedéket, a még nagyobb szélsőségesség jövőbeni magvait vetjük el – mutatott rá Lazzarini.
A tűzszünet csökkentette a mindennapi erőszakot, de Lazzarini óva int attól, hogy a csendet a konfliktus megoldásával azonosítsuk. „A konfliktus továbbra is mindennap zajlik. Naponta vannak szabálysértések. A korlátozások továbbra is érvényben vannak.” Az éhezés talán valamennyire enyhült, de a nélkülözés nem. Az élelmiszeren kívül szinte mindenre szüksége van a lakosságnak. Ebben az összefüggésben az újságíróknak különös felelősségük van. „Gáza és Palesztina a narratívák háborújának áldozata. Sok dezinformáció volt. Az újságírók szerepe, hogy folyamatosan figyeljenek, kritikusan, körültekintően és kitartóan.” A háború több mint két éve alatt egyetlen nemzetközi újságírót sem engedtek be Gázába. „Ennek meg kell változnia. A helyi újságírók nagyon magas árat fizettek, és szükségük van a nemzetközi újságírók támogatására.”
Az Egyház támogatása különleges jelentéssel bír a szenvedő palesztinok számára. „Ez a szolidaritás üzenete a palesztinoknak, akik már most úgy érzik, hogy a nemzetközi közösség hátat fordított nekik. Ez egyben a remény üzenete is a régió kisebbségei számára.” „Meg kell védenünk a működési terünket – összegezte az UNRWA főtitkára. – Biztosítanunk kell, hogy a megoldás részének tekintsenek minket, a jövőbeli palesztin intézmények építésének egyik eszközének. Ha ezt nem tesszük meg, nem látom, hol lesz remény” – zárta a Vatikáni Rádiónak adott nyilatkozatát Philippe Lazzarini, az ENSZ palesztin menekültügyi szervezetének főtitkára.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
