Január 12-én, az 1943. évi doni áttörés 83. évfordulóján a budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templomban Berta Tibor püspök, dandártábornok, Magyarország katonai ordináriusa főcelebrálásával katonai tiszteletadással egybekötött engesztelő és megemlékező szentmisét mutattak be a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg katonáiért.
Az 1942–1943. évi doni harcok során életüket vesztett katonákért bemutatott szentmisén jelen volt Mihócza Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökének területvédelmi helyettese és Drót László dandártábornok, az Magyar Honvédség Területvédelmi és Hadkiegészítő Parancsnokságának parancsnoka; valamint honvédelmi elöljárók; katonai, társadalmi és hagyományőrző szervezetek képviselői; a vitézi rend tagjai, a Ludovika Zászlóalj tisztjelöltjei és az Altiszti Akadémia növendékei.
A szentmise zenei szolgálatát a Budapest Helyőrség Dandár zenekara látta el.
Berta Tibor mellett szolgálatot végzett Woditsch Péter diakónus papnövendék, továbbá Szalay György és Kiss Antal állandó diakónusok.
A tábori püspök homíliája kezdetén elmondta: A béke és az igazságosság megőrzésének jegyében az engesztelő és megemlékező liturgiában azokért a katonákért imádkoznak, akik 1942–43-ban a Don melletti csatákban haltak meg, a harcok után veszítették életüket vagy tűntek el, akik munkaszolgálatosként vagy hadifogolyként haltak meg. „Valamennyien kiontott vérükkel írták be a helytállás hősiességét nemzetünk történelmének nagy könyvébe.”
Katonaelődeink áldozatvállalását évről évre Jézus Krisztus áldozatához kapcsoljuk ebben a liturgiában – folytatta. – A szentmise mindig egybefoglalja a múlt, jelen és jövő idődimenzióit. Az embernek a földi életen túl személyes és boldog jövője van az örök életben.
„Hadtörténészeink kiváló könyveiből és számos visszaemlékezésből tudjuk, hogy a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg katonáinak sokasága bátor lélekkel vette ki a részét a küzdelmekből. Sokan voltak köztük olyanok, akik a legnehezebb körülmények között is meg tudták őrizni a bajtársiasság és az emberségesség erényét, akiknek még a bajba jutott ellenség is felebaráttá tudott szelídülni” – mondta, majd rámutatott, hogy a rájuk való emlékezés hozzásegít bennünket az áldozatokat vállaló katonai szolgálat megbecsüléséhez és elismeréséhez. A püspök kiemelte a jóra törekvő emberség, a szolidaritás, a bajtársiasság gesztusainak jelentőségét, melyek bátor döntésekre inspirálhatnak, és reményt adhatnak a jövőre.
Életünk nem zsákutca, mert emberi hivatásunk az örök életre szól, Istennel való találkozásra – érdemes úgy élnünk, hogy meg tudjunk állni előtte. „Éljünk úgy, hogy a célunk az üdvösség az Atyának tetsző emberek közösségében. Isten szereti a világot és az embert, ugyanakkor Ő a bíró, előtte mindenkinek számot kell adnia, hiszen a szeretet nem oltja ki az igazságosságot” – figyelmeztetett.
A püspök rámutatott a zsidó-keresztény tanítás fontosságára, melyben megfogalmazódik az ember esendősége, szabad akarata. Az ember képes nagyszerű, jóságos, szeretetteljes tettekre, de tud önimádó, sőt kegyetlen és gyilkos is lenni. Azok a társadalmak, amelyek tudomásul veszik ezt, igyekeznek olyan óvintézkedésekből álló rendszert kialakítani, amely ek képesek arra, hogy tökéletlen mivoltunkat féken tartsák, védelmet biztosítva a megromlott emberi természet tökéletlenségei ellen. A történelem bizonyította, hogy a meghatározó karizmatikus egyéniségek is ugyanolyan esendőek, mint minden ember.
A püspök rámutatott, hogy a szekularizáció utat enged egy olyan hatalmaskodó és nagyhangú irányításnak, amely mellőzi a megfelelő törvények és óvintézkedések rendszereit, pedig ezek biztosítják a társadalmakat összetartó alapelveket, az ember jogait, személyes szabadságát és méltóságát. Ezek az elvek eredendően a transzcendens értékekbe vetett vallásos hitre épülnek.
Csak ott van esély az élet józan kibontakoztatására, ahol tudomásul veszik az elbukott emberi természetet, kordában tartják az ebből következő negatív magatartásokat, és ahol alapfeltételnek tekintik a hit alapelveit.
A szentmisén imádkoztak a legfelelősségteljesebb tisztségeket betöltőkért is, hogy fontolják meg a társadalmi és politikai közösségek közötti kapcsolatok békés újrarendezésének kérdését. A püspök kiemelte a kölcsönös bizalom, a tárgyalások őszintesége és a vállalt kötelezettségek iránti hűség jelentőségét ahhoz, hogy tisztességes, tartós és termékeny megállapodás születhessen.
„Isten meg akarta óvni az embert az elbizakodottságtól, a fölényes önhittség kísértése mégis megjelent és jelen van. A technikai vívmányok azt sugallják, az ember mindent megtehet, nincs szükség az Istenre” – mutatott rá, majd Krasznahorkai László gondolatát idézte: milyen szomorú világ az, ahol nincs Isten. Az Isten nélküli világban az emberi értelem ugyan felismeri az egyenlőséget, de a testvériséget nem képes létrehozni. Akik hívő lélekkel élik az életet, minden alkalmat megragadnak, hogy javítsanak saját és embertársaik sorsán, bár tudják, hogy a rosszat nem lehet végképp eltávolítani a világból, és nem tudják megteremteni a békés állapotokat. Ha nem létezik transzcendens igazság, akkor a különböző érdekek egymással szemben állnak, mindenki a saját nézeteinek érvényesítésén dolgozik minden lehető eszközzel.
Meg kell értenünk, hogy az emberiség erkölcsi ismeretei is épp olyan valóságosak, mint a természettudományos vagy technikai ismeretek. A mai világunk eltávolodott ettől az ősi evidenciától.
Karácsonykor az éjszakában egy jászolban felfénylett a világosság. Jézus Krisztus megszületésével megteremtődött egy új világ, egy másfajta civilizáció, megjelent egy olyan értékrend, mely egy határozott élet- és magatartásforma alapjait alakította ki a világból való kilépéssel. Ez a kereszténység. A betlehemi esemény a béke üzenetét is hordozza, azok békéjét, akik Isten tetszésére vannak, a Mennyei Atyához odafordulva, vele közös akaratban élnek – idézte XVI. Benedek pápa gondolatait.
Azok lesznek hiteles megteremtői a családok, a közélet és a világ békéjének, akik nap mint nap Isten tetszését keresve nem engedik, hogy lefagyjon bennük ember mivoltuk lelkisége és az Istenbe kapaszkodás képessége. Akik tudják, hogy a béke újra és újra elvégzendő feladat, nyitottak a párbeszédre, látják a másik emberben a testvért, felebarátot. Akikben meg tud születni a belátás, hogy egyedül Isten tud segíteni. Azok teremthetik meg a mindennapok és a világ békéjét, akik Jézus Krisztus stílusát igyekeznek megjeleníteni, nem félnek a szeretet tetteitől, amelyek el tudják szakítani az önzés láncait.
– hangsúlyozta.
Jézus Krisztus arra tanít, tanuljuk meg egymást Isten gyermekeinek látni. Ő békét és fényt hoz azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában élnek. Legyen példa előttünk a 800 éve elhunyt Assisi Szent Ferenc, aki a véres háborúk világában el tudta sajátítani a valódi békét, megszabadult a vágytól, hogy másokon uralkodjék, és harmóniában akart élni mindenkivel – zárta beszédét a tábori püspök.
A szentmisén imádkoztak a Donnál elesett katonákért, a hősi halált halt és az áldozatvállalásban megroppant katonákért, a hadifogságban elhunytakért, és azokért is, akiknél a borzalmak óráiban ellobbant a hit lángja, vagy emberi roncsként káromolták Isten nevét.
A szentmise végén Berta Tibor felhívta a figyelmet a bajtársiasság és az emberségesség apró gesztusainak a gyakorlása, a béke megőrzése és egymás megsegítése fontosságára. Az áldás után elénekelték a Szózatot, majd a Boldogasszony Anyánk énekünkre ünnepélyesen kivonult a püspök és az asszisztencia a katonák kíséretében.
Fotó: Merényi Zita
Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
