2025-ben két nagy műkincsrablás is ráirányította a figyelmet a múzeumi biztonságra és a műkincsek védelmére. Év elején a hollandiai Drents Múzeumból raboltak el értékes dák műkincseket, majd ősszel a párizsi Louvre-ból loptak el fényes nappal koronaékszereket. A kulturális örökség ellen elkövetett bűncselekményekről, az illegális műkincskeresekedelemről és a műtárgyvédelem kérdéseiről kérdeztük Varga Lujzát, a Magyar Nemzeti Múzeum főosztályvezetőjét.
Nemrég a Magyar Nemzeti Múzeum is szervezett konferenciát a műtárgyvédelem és a kulturális örökség védelme témakörében. A műtárgyak illegális kereskedelme az egyik legnagyobb feketepiac manapság. De ha ellopnak egy egyedi, nagy értékű műtárgyat, az nem kerülhet nyilvános licitre vagy eladásra. A kérdésre, hogy akkor milyen is ez az illegális piac, Varga Lujza, a Magyar Nemzeti Múzeum főosztályvezetője úgy fogalmazott:
sokszor tényleg arról van szó, hogy egy-egy műgyűjtő valóban megrendelésre lopat el vagy szereztet meg illegális módon tárgyakat.
„Ez akár még a Louvre esetében is felmerülhet, de a hollandiai Drents Múzeumot is mondhatjuk, ahonnan év elején loptak el nagyon értékes aranytárgyakat, amelyek Romániából érkeztek oda egy kiállításra” – mondta.
Sok esetben valóban célzott lopásról van szó. Más esetekben pedig, legfőképpen a Közel-Keleten, illetve olyan térségekben, ahol az állam nem elég erős, akár valamilyen fegyveres konfliktus miatt, nagyon sok az illegális ásatás, és nagyon sok műkincs kerül ki ezekből a térségekből illegális módon, amelyeket aztán leggyakrabban külföldön adnak el. Így ez összekötődik a pénzmosással, a szervezett bűnözéssel, de akár a terrorizmus finanszírozásával is – tette hozzá.
„Az Iszlám Állam például sok videót tett közzé arról, ahogyan műkincseket rombol, akár a szíriai Palmürára ha gondolunk – de közben a bevételeik jelentős százalékát az tette ki, hogy az elrabolt műkincseket eladták a feketepiacon”
– mondta. Ezen műtárgyak sorsa ilyenkor általában alig követhető, jórészt eltűnnek az adatbázisokból, a műtárgypiaci adatokból, nyilvántartásokból. „Szerencsére most már egyre több olyan esetet is ismerünk, amikor például akár Amerikából szolgáltatnak vissza múzeumok is tárgyakat, leggyakrabban mostanában Egyiptomnak vagy a délkelet-ázsiai országoknak” – mondta Varga Lujza. Hozzátette: ma már létezik egy mesterséges intelligencia alapú adatbázis, és az EBESZ-nek is van programja az illegális műkincskereskedelem ellen, utóbbiban a Nemzeti Múzeum több másik munkatársával együtt Varga Lujza is részt vesz.
A Heritage Crime Task Force, vagyis a Kulturális Örökség Bűncselekményekkel Foglalkozó Munkacsoport úgy épül fel, hogy több országból – mint Nagy-Britannia, Franciaország és mások – különböző szakemberek dolgoznak együtt, például rendőrök, vámosok, ügyészek, illetve múzeumi szakemberek.
„Akár konkrét ügyeken is dolgozunk együtt, egyébként pedig képzéseket tartunk főként rendőröknek és vámosoknak arról, hogy hogyan lehet felismerni egy-egy műtárgyat, hogyan érdemes végrehajtani az ellenőrzéseket” – mondta.
Adatbázisból is egyre több van, például az Interpolnak is van egy „lopott műtárgyak” adatbázisa, amit meg lehet nyitni és meg lehet nézni, hogy egy-egy tárgy fönt van-e, képek alapján be lehet-e azonosítani.
Az AI alapú rendszerek még főként kísérleti fázisban vannak. Ha van egy kép egy eltűnt műtárgyról, berakják az adatbázisba, és az megnézi különböző oldalakon, hogy előkerül-e az adott tárgy képe. Ez lehet akár az e-bay is, de bármilyen platform, ahol magánemberek árusíthatnak tárgyakat.
A kulturális örökség ellen elkövetett bűncselekmények sokféle formát ölthetnek, és nemcsak a filmbéli jeleneteket idéző rablások formájában, hanem akár fegyveres háborús konfliktusok során is voltak is erre példák. A szíriai Palmüra mellett a Szudáni Nemzeti Múzeum kifosztása is az Iszlám Állam számlájára írható, mint ahogy az iraki Moszulban történt műkincspusztítás is. A Nemzeti Múzeumban a közelmúltban tartott konferencia éppen azzal a témával foglalkozott, hogy miként védhető a kulturális örökség krízishelyzetekben vagy háborús helyzetekben.
„Meghívtuk több olyan hadsereg képviselőjét is, ahol már vannak olyan tisztek, akik kifejezetten a kulturális örökség védelmével foglalkoznak”
– fejtette ki Varga Lujza. Van ilyen például a franciáknál, a hollandoknál, a briteknél, az amerikaiaknál is. Annak is óriási jelentősége van, hogy maguk a fegyveres erők mennyire figyelnek oda erre a szempontra, ami egy háborús helyzetben akár marginálisnak is mondható.
„A 2000-es évek elején az Iraki Nemzeti Múzeum kifosztása egy nagyon erős példa erre. Fegyveres konfliktus zajlott, és a múzeum saját biztonsági őrsége nem maradt a helyén, így gyakorlatilag szabad utat adtak a fosztogatóknak. Tehát kulcsfontosságú, hogy fegyveres konfliktus esetén is biztosítsuk ezeket az örökségvédelmi pontokat, akár múzeumokat, akár más intézményeket” – mondta.
Nagy kérdés, hogyan lehet felkészíteni a múzeumi szférát az ilyesfajta védekezésre, a lehetséges krízishelyzetek kezelésére. A magyarországi múzeumok esetében is van erre gyakorlat.
„Valamennyi magyar múzeum számára kötelező, hogy legyen honvédelmi intézkedési terve, illetve más vészhelyzetekre vonatkozó terve”
– fogalmazott Varga Lujza. „Ezek a tervek tartalmazzák, hogy krízisesetben pontosan hogyan járnának el, kinek milyen feladata lenne, kell-e esetleg evakuálni a műtárgyakat, ha igen, akkor mit, ki és hova. Az a legfontosabb, hogy ezek a tervek valóban meglegyenek, és működőképesek legyenek, illetve hogy a múzeumoknak már legyen egyfajta kapcsolatuk azokkal a szervekkel, amelyek potenciálisan a segítségükre lehetnek – akár a katasztrófavédelem, akár a rendőrség –, úgyhogy pont ezért kezdtük el mi is ezt a konferenciasorozatot” – tette hozzá. Ez már a múzeum harmadik nemzetközi konferenciája volt a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel közösen a témában. „A közszolgálati egyetem képzi azokat a tiszteket, legyenek azok akár katonák, akár rendőrök, akikkel majd esetleg együtt kell működnünk ilyen helyzetekben” – mondta.
A múzeumi biztonság kulcskérdés a hétköznapokban is, nem csak háború esetén. Idén két nagy műkincsrablás is volt a világban. A hollandiai Drents Múzeumban robbantásos betöréssel loptak el értékes dák műkincseket, amelyek Romániából érkeztek egy kiállításra. A párizsi Louvre-ból pedig építőmunkásnak álcázott tolvajok raboltak el királyi koronaékszereket, és tették mindezt fényes nappal, vagyis a múzeumi biztonsággal is lehetnek komoly gondok. A Louvre igazgatója le is mondott, igaz, a lemondását aztán a kulturális miniszter nem fogadta el. Azt gondolnánk, hogy a kivételes műtárgyakat mindenféle módon, mindenféle eszközzel nagyon őrzik és nagyon védik, de a példák azt mutatják, hogy a múzeumi biztonsági rendszereken óhatatlanul vannak rések vagy hiányosságok. Varga Lujza szerint ezek azért nagyon egyedi és szélsőséges példák.
„Alapvetően minden kisebb és nagyobb múzeum arra törekszik, hogy minél jobb legyen a biztonsági rendszere, és itt a kamerákra, a különböző jelzőrendszerekre, a fegyveres biztonsági őrökre, vagy akár a teremőrökre is gondolhatunk. Ez egy külön szakma, és ez az alapja mindennek. De általánosságban nem lehet azt mondani, hogy hiányosak lennének a múzeumok biztonsági intézkedései. Az biztos, hogy nagy figyelmet igényelnek, és a mulasztások valóban ide vezethetnek” – fogalmazott.
A biztonsági kihívásokkal a magyarországi múzeumok is folyamatosan szembesülnek, tudják, hogy ezeket a biztonsági rendszereket felül kell vizsgálni, korszerűsíteni kell.
Ez egy nagyon fontos terület a múzeumi szférában, és természetesen minden egyes új kiállításnál mindig egy fontos szempont, ami kiemelt figyelmet kap – mondta Varga Lujza, a Magyar Nemzeti Múzeum főosztályvezetője az InfoRádióban.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
