Csodálom ezt a világot, az embert, a tehetséget – mondotta Péterfi Ágnes sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész Dekád – ahogy az idő átmos című könyvének december 16-i bemutatóján. A szerzővel Nagy Norbert kolozsvári egyetemi lelkész beszélgetett, aki 2024 szeptemberétől 2025. augusztus végéig unitárius segédlelkészként szolgált a megyeszékhelyi egyházközségben.
Az érdeklődők számára szűknek bizonyult a tanácsterem, így a rendezvényt a sepsiszentgyörgyi unitárius templomba költöztették. Felbecsülhetetlen értékű, különleges alkalom – e szavakkal vezette fel Péterfi Ágnes, Dekád – ahogy az idő átmos című könyvének bemutatóját Nagy Norbert, hozzátéve, a kötet meglepetést is jelent, hiszen kevesen tudták, hogy Péterfi Ágnes ír is. A jelenlévők az egyórás, mélységeket és magasságokat egyaránt fürkésző, az elmúlt évtizedet (a dekád szó egyik jelentése a tízéves időszak – szerk. megj.) is áttekintő beszélgetés során bepillanthattak írói világába, amely kiegészíti, sokszínűbbé teszi unitárius lelkészi hivatását. Vallomásának, az elmúlt évtizedet áttekintő, rövid, egyszerre jegyzetszerű és esszéjellegű írásainak – miként prédikációinak is – egyaránt alapvető, visszatérő fogalma a hála érzése, amely gondolatvilágát, életét egyaránt végigkíséri: „mi minden van körülöttünk, amiért hálát adhatunk”.
Egész életemben szerettem kiírni magamból az érzéseket, a vágyakat; jöttek a gondolatok, képek, amelyeket megírtam; szinte az összes írás kifolyt belőlem, kiadtam a lelkemből – avatott be műhelytitkaiba Péterfi Ágnes, hozzátéve, ahogy telt az idő, írásai üzenetekké fordultak át, s egyben azt is megerősítették számára, mennyire jól működik a Gondviselés, mennyire óvja, terelgeti őt a Jóisten.
Számos írás róla szól, de azokban elhelyezett valamiféle tükröt, mert „nem az én a cél, hanem a te”, azaz „én vagyok benne úgy, hogy közben reménykedem, hogy az olvasó is meglátja saját magát”. Számára az a fontos, hogy üzenetet továbbítson annak, aki kézbe veszi kötetét. Prédikációit is gondosan megírja, de azokkal ellentétben úgy érezte, írásainak rövidebbeknek, tömörebbeknek kell lenniük, mert a kevesebbet ez esetben többnek érzi, illetve szövegei lehetőséget adnak valamiféle belső utazásra is. Forrásanyaga természetesen a Biblia, Jézus tanítása, de számára a tudatosság is komoly kapaszkodót jelent. De az is kapaszkodó például, amikor a Via Unitariana ösvényein gyalogol, és úgy véli, minden embernek kellenek a kapaszkodók, amelyekre támaszkodhat, amelyekből erőt meríthet.
Torockói kislány korában arról álmodott, ír majd egy regényt egy lányról, aztán húszas éveiben arra gondolt, negyvenéves korára megjelentet egy 40 írást tartalmazó könyvet. Hogy mégsem így történt, az Nagy Norbertnek köszönhető, aki hosszas beszélgetéseik során biztatta, nem kell megvárnia a negyvenéves kort, kötetét már most is megjelentetheti, kiváltképp, ha írásai készen vannak. Augusztusban múlt tíz éve, hogy Sepsiszentgyörgyön szolgál, ezért is választotta kötetének a Dekád – ahogy az idő átmos címet, másrészt Péterfi Ágnes azt is tudatosította, ez idő alatt érezte és hagyta, hogy az ő életét is átmossa a Jóisten… Ragaszkodott ahhoz, hogy kötete még az idén megjelenhessen, ebben a kolozsvári Exit Kiadó munkatársai is támogatták, a szerkesztői bátorítás is megnyugtató volt számára. Frissen megjelent könyvét – melynek letisztult, emberi érzéseket jelképező borítóját Könczey Elemér grafikus tervezte – kedden délután Nagy Norbert hozta el Sepsiszentgyörgyre.
Amikor prédikál és ír – magyarázta Péterfi Ágnes –, az embert látja elsősorban, prédikációiban arra törekszik, senki se menjen úgy haza, hogy gondolatai ne érintsék meg a lelkét; de kiemelte a kultúra szerepét is, hiszen szerinte a lelkésznek közvetítenie kell közösség és kultúra között is, s ez számára nem okoz nehézséget, hiszen ő maga is rajong az életébe beszivárgó kultúráért, nagyban segíti, amikor elmegy színházba, koncertre, és csodálja „ezt a világot, az embert, a tehetséget”. „Átmosott a Jóisten az elmúlt tíz év alatt” – összegezett, hozott az életébe valamiféle szerénységet, szelídséget, például az „akarom” ige helyett immár a „szeretném” szerzett létjogosultságot. „Az alázat szó is eggyé vált velem, mert alázatosnak lenni nem azt jelenti, hogy gyengék vagyunk”, hanem azt a képességet is, hogy mindenkiben megláthassuk a jót, ám az is fejleszthető, hogy ki mit lát meg, ki mit vesz észre… Kötetében az „erőteljesebb”, „ébresztő jellegű” írások is helyet kapnak, mert nagyon megérinti az igazságtalanság, és miközben pontosan tudja, hogy életünk minden egyes pillanatában felbukkan az akadály, úgy véli, valójában az a csoda, hogy a Jóisten úgy teremtett minket, hogy képesek legyünk azokat legyőzni. Hagyjuk hát, hogy átmosson az Isten…
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
