Az idén április 21-én, húsvéthétfőn elhunyt Szentatya könyve 2021-ben jelent meg olaszul. Magyarul a Troubadour Books adta ki – először 2024-ben, majd 2025 őszén is. Ferenc pápa tanulmányában a jó élet 15 szabályát kínálja, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy reményt és értelmet találjunk a legnehezebb helyzetekben is.
Ezek a szabályok a következők: „Gondolj arra: ahová Isten ültetett téged, ott van remény. »Mindig remélj!« Jézus olyan fényt adott nekünk, amely ragyog a sötétségben, védd és óvd ezt a fényt! Ne add meg magad az éjszakának! Lelkesedj eszményekért! Higgy a legfőbb és legszebb igazságok létezésében! Sose gondold, hogy a küzdelmed hiábavaló! Bárhol is vagy, építs! Munkálkodj a békén az emberek között! Szeresd az embereket! És legfőképp: álmodj! Légy felelős ezért a világért és minden emberért! És amikor az élet valamilyen nehézségével szemben félelmet érzel, emlékezz arra, hogy nem csak magadért élsz. Legyen mindig bátorságod az igazsághoz! Ha hibázol, állj fel! Ha keserűség sújt, szilárdan higgy azokban az emberekben, akik még mindig a jóért fáradoznak!”
Ferenc pápa kiemeli: karácsony szent éjszakáján újra és újra visszatérnek az „értünk”, „nekünk” szavak: „Gyermek születik, fiú adatik nekünk” – jövendölte Izajás; „Ma megszületett nekünk a Megváltó” – válaszoltuk a zsoltárra; Jézus „önmagát adta értünk” (Tit 2,14) – hirdette Szent Pál; az evangéliumban az angyal is hírül adta: „Ma megszületett nektek a Megváltó” (Lk 2,11). „Nekem, nektek.”
A Szentatya fölteszi a kérdést: mit jelent ez a „nekünk?” Azt, hogy
„Milyen csodálatos ajándék! Isten ma ámulatba ejt bennünket, és azt mondja mindannyiunknak: Csoda vagy! Testvérem, ne veszítsd el a kedved! Kísértést érzel, hogy elhibázottnak tartsd magad? Isten azt mondja neked: Nem, te az én gyermekem vagy! Úgy érzed, nem vagy elég, félsz, hogy nem tudsz kijönni a próbatétel alagútjából? Isten azt mondja neked: Bátorság, veled vagyok!”
Isten nem csupán szavakkal mondja ezt, hanem azzal, hogy
Reményünknek elpusztíthatatlan szíve ez (…), a múlt sebei és kudarcai, valamint a jövő félelmei és nyugtalansága ellenére is ott van ez az igazság: szeretett gyermekek vagyunk.”
Karácsony éjszakáján az Atya nemcsak valamit adott nekünk, hanem saját egyszülött Fiát, aki az ő legnagyobb öröme. Isten túlértékel minket, és ezt azért teszi, „mert halálosan szeret minket. Nem tud nem szeretni minket. Ilyen az ő természete, annyira más, mint mi. Mindig szeret minket, jobban, mint ahogy mi önmagunkat képesek vagyunk szeretni.”
Az életet csak Jézus Krisztus szeretete képes átalakítani, „meggyógyítani a legmélyebb sebeket, és megszabadítani az elégedetlenség, a harag és a panaszkodás ördögi köreiből.” A születés éjszakáján egy újszülött gyermek érezteti velünk, hogy szeretve vagyunk, de azt is megtanítja, hogyan kell szeretni. Isten a közelünkben, szegényen és rászorulóként foglal szállást, hogy megmutassa, a szegények szolgálatával szeretjük őt. Attól az éjszakától kezdve, ahogy Emily Dickinson írta: „Isten lakóhelye mellettem van, A bútorzata pedig a szeretet.”
A Szentatya figyelmeztet bennünket: gyarlóságainkat ismerve bármennyire is hihetetlen, mégis igaz: Isten számára mindannyian fontosak és értékesek vagyunk, nem vagyunk jelentéktelenek. „Fontos vagy számára, mert az ő keze munkája vagy. Ezért fordít rád figyelmet, és emlékezik rád szeretettel. Bíznod kell Isten emlékezetében.” Az ő memóriája nem „merevlemez”, amely rögzíti és tárolja minden adatunkat. „Az Ő memóriája egy gyengéd, együtt érző szív, amely örömmel töröl ki végleg minden nyomot a rosszról. Nem akarja számon tartani hibáidat, és minden esetben segít tanulni valamit a bukásaidból. Mert szeret téged.”
Ferenc pápa kívánsága:
Az Úr be fogja teljesíteni ezt még a hibáid és tévedéseid közepette is, amennyiben nem hagyod el a szeretet útját, és mindig nyitott maradsz az ő természetfeletti segítségére, amely megtisztít és megvilágosít.”
A Szentatya egy hosszú élet gazdag tapasztalata alapján hirdeti: Isten nem rendelettel, hanem „simogatva” bocsát meg. Jézus is túllép a törvényen, és „bűneink sebeit simogatva bocsát meg”. Pedig sokan vagyunk, akik „talán” elítélést érdemelnénk, ami igazságos lenne. De ő megbocsát! Hogyan? Az irgalmasságával, amely nem törli el a bűnt: Isten bocsánata törli el azt, míg az irgalmasság túlmegy ezen. „Mint az égbolt: nézzük az eget és a csillagokat, de amikor reggel felkel a nap, a nagy fényességben a csillagok már nem látszanak. Ilyen Isten irgalma is: hatalmas fény, amely telve van szeretettel és gyengédséggel.”
Ferenc pápa felidézi: egy alkalommal valaki azt mondta neki: a jövő robotjai mindent meg tudnak majd tenni, egy kivételével: nem lesznek gyengédek. A gyengédség olyan, mint a remény. A II. világháborúban elhunyt Charles Péguy francia költő azt mondta: ezek alázatos erények. „Olyan erények, amelyek simogatnak, nem pedig megerősítenek.” A Szentatya szerint ökológiai megtérésünk során „dolgoznunk kell az emberi ökológiánkon; dolgoznunk kell gyengédségünkön és azon a képességünkön, hogy képesek legyünk simogatni… ez a harmonikus élet egyik jellemzője.”
Ferenc pápa arra is felhívja a figyelmünket: a minket elárasztó, elnyomó információáradat nem jelent több bölcsességet. A bölcsességet nem lehet türelmetlen internetes kérdésekkel megszerezni, és nem az információk összegzéséből áll, amelyek valósága nem garantált. Korunkban nem fordítunk tartós és mély figyelmet az élet értelmére, nem ismerjük fel azt, ami lényeges ahhoz, hogy értelmet adjunk a létezésnek. Így a szabadság csak illúzióvá válik, amelyet eladnak nekünk, „és összekeveredik azzal a szabadsággal, hogy képernyő előtt navigálhatunk. Az a gond ezzel, hogy
Ferenc pápa vallja: nincsenek olyan nehézségek, megpróbáltatások, félreértések, amelyek miatt félnünk kellene, ha Istennel egységben maradunk, mint ahogy a szőlővesszők kapcsolódnak a szőlőtőhöz, ha nem veszítjük el barátságunkat vele, ha egyre több helyet adunk neki az életünkben. Ez akkor is igaz, sőt különösen akkor, ha szegénynek, gyengének, bűnösnek érezzük magunkat, mert Isten erőt ad a gyengeségünknek, gazdagságot a szegénységünknek, megértést és bocsánatot a bűneinknek.
„Bízzunk Isten cselekedeteiben! Vele nagy dolgokat vihetünk véghez; megtapasztalta velünk, hogy milyen öröm az ő tanítványának és tanújának lenni. Tegyetek tétet nagy eszményekre, nagy dolgokra. Mi, keresztények, az Úr révén nem kis dolgokra vagyunk hivatottak, mindig haladjatok előre, a nagy dolgok felé! Tegyétek fel az életeteket nagy eszményekre!”
A kötetet Pető Gábor fordította. A szerkesztő Bujdosó Hajnalka.
Ferenc pápa: A jó élet
Troubadour Books, 2025
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
