Párkányi oktatási fórum: a visszaállamosítás végzetes csapda lehet Vataščin Péter2025. 12. 08., h – 17:55 Párkány |
Nem lehet két hét alatt kormányrendeletet hozni, aztán január elsejétől pénzt megvonni, főképp nem akkor, ha jövőre a tantervi reform is folytatódik. Nem lehet egy alaposan vitatható minőség nevében az ún. méretszorzót csökkenteni. Ráadásul egyéb szorzókat is kifogásolni lehet, melyek a nemzetiségi kisiskolák működését befolyásolják. Az viszont biztos, hogy a visszaállamosítás nem megoldás, még akkor sem, ha az önkormányzatokat is alaposan megsarcolja az állam – a párkányi szakmai fórumról készült összefoglalónk második része következik.
A november végi, párkányi fórumon Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója részletesen bírálta az oktatási tárca intézkedéseit, ugyanakkor kategorikusan elutasította, hogy a nemzetiségi kisiskoláknak az tenne jót, ha újra az állam lenne a fenntartójuk.
Kapcsolódó cikkünk Párkány |
A párkányi szakmai fórumon kiderült, hogy nem kizárólag a méretszorzó módosítása járhat végzetes következményekkel a kisiskolákra. Ki mondja meg, hogy mi az a minőségi oktatás és ezt mire alapozza? Igazságos-e egy kisközségi iskolától ugyanazt követelni, mint egy várositól, fővárositól? Miért kéne külön, országos válságkezelés a roma gyerekek oktatásában, legalább miniszteri szinten? Erről és sok egyéb, fontos szempontról vitatkoztak a résztvevők legutóbb Párkányban. Összefoglalónk első részét olvashatják.
Parázs, de érdemi vita zajlott azon a november végi találkozón, melyen az oktatási tárca nemzetiségi főosztályának munkatársai, a környékbeli magyar tannyelvű alapiskolák igazgatói, a települések polgármesterei, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Comenius Pedagógiai Intézet képviselői vettek részt az Ady Endre Alapiskolában.
„Rettentő rosszkor jött az oktatási reform és az észszerűsítés, ugyanis a kettő egymást nem támogatja. Miképp reformáljuk meg az oktatást és noszogassuk a kollégákat, hogy vállaljanak plusz munkát, ha elveszik a pénzünket, illetve ha kevesebbet fogunk kapni, mint amennyi van?”
– ütötte meg az alaphangot Győző Andrea, a búcsi alapiskola igazgatónője. Arra is kíváncsi volt, hogy ha ők 2031-ig a faluval mint fenntartóval közösen kidolgoznak egy még hatékonyabb és gazdaságosabb működési tervet, illetve bemutatják az eredményeiket, akkor kaphatnak-e majd alanyi jogon pluszpénzt?
Erre a kérdésre ott és akkor a minisztérium jelenlévő képviselői nem tudtak válaszolni, mert számukra sem volt világos az összefüggés, de Petőcz Kálmán, az oktatási minisztérium Nemzetiségi és Inkluzív Oktatás Főosztályának vezetője szerint a felvetés jogos és legitim.
Arra viszont a minisztérium illetékeseinek kell majd pontosan válaszolnia, hogy mikorra kell kidolgozni a fejlesztési terveket, miképp lesz felgyorsítva a folyamat, főképp, ha már januártól életbe lép az iskolafinanszírozási törvény.
Magyarán, lesz-e jövőre pénz a fejlesztésre vagy megvonnak pénzeket? Két dologról beszélünk-e vagy ugyanarról?
Cikkünk írása közben sikerült elérnünk Ravasz Ábelt, az oktatási miniszter tanácsadóját. Ő annyit közölt lapunkkal, hogy
legkésőbb december 20-ig minden iskolának kérdőívet küldenek majd ki, ezt a kérdőívet jövő év június harmincadikáig kell kitölteni.
A méretszorzó csökkenne ugyan, de azok az iskolák, akik határidőre beküldik majd ezt a kérdőívet, kompenzációban részesülnek. Erről memorandumot is köt majd az oktatási miniszter az összes érintettel, tehát a fenntartókkal és a szakmai intézetekkel is, még a kérdőívek kiküldése előtt.
Összefogás nélkül nem lehet az egész hálózatot menteni
Petőcz Kálmán a tanügyi reform kapcsán úgy fogalmazott, elérkezett az idő, hogy érveket és tényeket sorakoztassunk fel a nemzetiségi oktatás egész hálózatának megmaradása mellett.
De az egész hálózatot nem lehet úgy fenntartani és megmenteni, ha nincs az iskolák közt összefogás és együttműködés, ha mindenkinek csak a saját intézménye fontos.
Másrészt pedig bizonyos számok és mutatók nem engednek. Például az, hogy a magyar iskolákban átlagon felüli a hiányzás, az osztályismétlés, az iskolaelhagyás, sőt, más iskolákhoz képest jóval kevesebb azon diákok száma is, akik középiskolában folytatják tanulmányaikat. Ergo: paradigmaváltás kell. Ugyanakkor pedig a minőségi oktatást a kisiskolákban is biztosítani kell, ahogy az inkluzivitást is.
Kocskovics Gabriella főtanácsos szerint nem elég alanyi jogon várni a támogatást és a kompenzációt, hanem igenis, helyben és regionálisan kell felmérni a helyzetet, együtt kell működni a többi iskolával, ha ez a fennmaradás záloga.
Kanyicska Belán Dóra osztályvezető elmondta, a minisztérium tisztában van azzal, hogy a magyar iskolákban átlagban felülreprezentált a szociálisan hátrányos helyzetű, mélyszegénységből jövő roma gyerekek száma, tehát ezzel is fogalkozni kell. Mert ha ezek a gyerekek nem fejezik be az alapiskolát és nem tanulnak tovább, akkor a magyar középiskolai hálózat is megsínyli ezt.
„Ha a magyar anyanyelvű roma gyerekekre gondolunk, akkor nekik is segíteni kell“
– mondta az osztályvezető.
A minőség relativitása és a vidéki viszonyok
Cseri Kinga, a nagyölvedi alapiskola igazgatója a kisiskolák színvonala kapcsán szólalt fel. Mint elmondta, azért is, mert ismert, hogy az ún. iskolai klasztereket (társulásokat) is épp azért hoznák létre, hogy a színvonal emelkedjen. Szerinte sok kisiskolában jobb a színvonal, az oktatás minősége, mint a nagy, városi iskolákban. Még úgy is, hogy nekik eleve mások a prioritásaik és a gondjaik.
„Mindenki a roma gyerekeket emlegeti. Nálunk ez nem gond, mert sikerül őket megtartanunk. Ez pedig sokkal fontosabb, mint az, hogy milyenek a MONITOR eredményeink. Mi pontosan tudjuk, hogy mindent megteszünk ezekért a gyerekekért, amit megtehetünk“
– mondta Cseri Kinga.
Szerinte épp ezért kérdéses, hogy mi az a színvonal és főképp, hogy ki szabja meg, mi az a színvonal. A nagyölvedi igazgatónő felelősséghárításnak tartja a minisztérium részéről, hogy a régiókra hagyja, hogy egyezzenek meg. Úgy véli, ez roppant nehezen fog menni, valakit ez hátrányosan fog érinteni, az észszerűsítés, a racionalizáció szerinte nem az iskolák feladata. Egyébként ők amit tudtak, már meglépték, alkalmazottakat bocsátottak el, spórolnak, amin tudnak.
„Vagy országosan is fontosnak tartjuk az oktatást, vagy pedig zárjuk be a kisiskolákat mindenhol és a városi, nagy iskolába vigyük a gyerekeket. Ám akkor bizony rá fognak csodálkozni ott is, hogy jé, ennyi a roma gyerek? Jé, velük többet kell foglalkozni, törődni?“
– konstatálta Cseri Kinga.
Példaként egy olyan roma fiú esetét hozta fel, aki náluk tanul. Eleinte csak roma nyelven beszélt, de náluk, alsó tagozaton megtanult szlovákul. Aztán elvitték őt másik iskolába, de kisvártatva a szülők visszakönyörögték őt a nagyölvedi iskolába, mert ott jól érezte, érzi magát. Okos, értelmes, esze vág, mint a borotva. Most már magyar osztályba jár. Tavaly még egy országos, szlovák szavalóversenyt is megnyert. Az már más kérdés, hogy a tanítók adtak neki ruhát, tanították meg tisztálkodni, viselkedni stb. és ezt nem érzi sértőnek, sőt.
„Szerintem ez a fegyvertény, nem az, ha egy jól szituált, értelmiségi család gyerekét viszem versenyre. De ezek a gyerekek szeretnek iskolába járni, mert érzik, hogy törődünk velük” – mondta a nagyölvedi igazgató.
Szerinte a további racionalizáció és pénzmegvonás már tényleg a színvonalat fogja veszélyeztetni. Lehet ugyan, hogy kis létszámú osztályaik vannak, ám ha összevonnak plusz két osztályt, a szülő elviszi a gyereket. Tehát akkor a kör ismét bezárul és a gond újratermelődik. Cseri úgy véli, a szaktanárok utaztatása, akár klaszteren belül is további költségeket jelent, autófenntartás, benzin, stb, ez tehát szerinte nem spórolás.
Tóth Anikó a nagyölvedi alapiskola igazgatóhelyettese több mint 10 éve 80 kilométereket utazik, hogy tanítóként dolgozzon, elhivatottan.
„Nálam nem kérdés, hogy ingázzak-e. De ha nekem szögezik, hogy a szünetben kijavíthatnám az írásbelit, visszakérdezek, melyik szünetben? Amikor épp autót vezetek? Vagy amikor épp azzal a gyerekkel foglalkozom, akihez épp tanítani megyek??“
– kérdezte Tóth Anikó. Szerinte egyébként az állam sokat spórolhatna azon is, hogy ha a sok csalásra alkalmat adó MONITOR-t megszüntetné.
Gazdasági, településszerkezeti, közlekedési gondok
Petőcz Kálmán az igazgatónőre reagálva kifejtette, hogy ők mindazzal tisztában vannak, amit Cseri Kinga elmondott, miként azzal is érvelnek, hogy súlyosan elmaradott vidékeken, hátrányos településszerkezetben, rossz közlekedésű régiókban egy kisiskolát nem lehet csak úgy bezárni. Mert a gyerekek nagy része nem utazna 15 kilométert a következő faluba.
Az is világos, hogy egy vidéki kisiskola eredményeit nem lehet összehasonlítani egy fővárosi elit intézménnyel. Ami pedig a magyar romák jelenlétét illeti a magyar iskolákban, ezzel is foglalkozni kell, de rendszerszinten.
„A korai gyermekfejlesztéstől egészen a továbbképzésig kell elemezni a teljes folyamatot. Minden egyes szakaszt vizsgálni kell, hogy javítsunk a helyzeten. Ám ezt pusztán önerőből nem vagyunk képesek biztosítani, ehhez tárcaközi együttműködés kell. Mert mi a lakhatást nem tudjuk megoldani, a munkanélküliséget se, a rendszeres iskolai távolmaradásokat, a szocializációt se.
Erre vannak javaslataink, nekem például az, hogy minderre központi válságmenedzselés kell. Erre viszont a roma kormánybiztos hivatala is kevés. Erre minimum egy tárca nélküli miniszter kéne, reális hatalommal és jogosítványokkal“ – fejtette ki Petőcz Kálmán. Ám addig is, amíg ez nincs megoldva, saját erőből kell dolgozni ezen, magunkért.
A polgármesterek is háborognak
Cseri Kinga viszont erre úgy reagált, hogy minden igazgató egyúttal tanít is, tehát az oktatásban ők a feladatukat elvégzik és betartják a szabályokat, fellépnek a diszkrimináció és a szegregáció ellen, az integrációt minden hírverés nélkül fontosnak tartják. Épp ezért elvárja a szakmai szervezetektől és minisztériumtól is, hogy a rájuk eső részt elvégezzék, ők is oldják meg a saját feladataikat. Az igazgató szerint ez nem óriási elvárás.
Hozzáfűzte, ha – egy klaszteren belül akár –, a szaktanárnak rendszeresen kell majd utaznia, akkor csak puszta óraadás lesz ebből, nem nevelés. Ezt a luxust pedig a felvidéki magyarság nem engedheti meg magának.
Eugen Szabó, Párkány polgármestere úgy látja, hogy ami most az oktatásügyben zajlik, az történik a közigazgatási reformban is.
„Melyik falut, melyik várost kihez-mihez társítani? Mert egyre kevesebb a pénz, az állami forrás, brutálisan emelkednek a költségek az önkormányzatoknál is. Több kollégával is egyeztetünk, többször. De igenis, az államnak, a minisztériumnak kell koordinálnia, alternatívákat kínálnia, felvállalnia a felelősséget, irány- és keretszámokat definiálnia, hogy egyről a kettőre jussunk. A kormány a falvak szövetségére dobta ezt, mi meg nem tudunk megegyezni. A demográfiai bomba pedig már elérte az óvodákat, és az iskolákat is el fogja”
– fejtette ki Párkány polgármestere.
Kanyicska Belán Dóra osztályvezető szerint viszont nem lehet elvárni az államtól, hogy irány- és keretszámokat adjon, mert minden iskolának más és más a helyzete, más a tanulók összetétele, mások a szakmai paraméterei és körülményei. Ezért kell ezt regionálisan felmérni és megállapodni. Ráadásul a döntéshozó a fenntartó, tehát a polgármestereknek is kell látnia a jövőképet.
Cseri Zita nagyölvedi polgármester erre viszont úgy kontrázott, a polgármester hiába ragaszkodik ahhoz, hogy maradjon meg az iskola, a képviselő-testület bármikor dönthet másképp. Csákvári Marian, Csata polgármestere is úgy látja, hogy az állam most hiába akarja a felelősséget átdobni a fenntartókra, önkormányzatokra, mert meg kell nézni, eddig hova mentek a fejlesztési pénzek, honnan menekülnek, vándorolnak el a fiatalok, hol néptelenednek a falvak.
„Ez mind-mind összefügg azzal, hogy egy iskola megmarad-e vagy sem. Ebből is induljon ki a kormány és a parlament. Ha nem lesz vidéki támogatás, fejlődés se lesz és iskola se. Ezt tudatosítani kell“
– mondta Csákvári Marián.
„Ezek pontosan azok a specifikumok, melyeket mi is mondunk és figyelembe vesszünk érveléskor is, mert ezek pont a nemzetiségileg vegyes területeket érintik, tehát a mostani szorzó reális, Ezt a ruszin iskolák esetében is figyelembe kell, hogy vegye a minisztérium. Uniós forrásokból az utóbbi két ciklusban nem volt külön a nemzetiségi oktatásra pénzügyi projekt. Mi most azt akarjuk, hogy legyen. De ahhoz, hogy ezt kidolgozzuk, és jól, ahhoz megint csak együttműködés szükséges” – fejtette ki Csákvárira reagálva Petőcz Kálmán.
Muzsla alpolgármestere, Petrík Tamás szerint is fontos, hogy megmaradjanak a falusi iskolák, a magyar nyelvű iskolák, mert közösségi, társadalmi és kulturális szerepük alapvető a község fejlődésében is. A bezárás, az összevonás elköltözést, csökkenő lakosságot is jelent, minden egyéb, rossz következménnyel együtt. Petrík szerint
az is alapvetően fontos, hogy ne maga az állam szabjon meg mindent felülről, hanem helyben a polgármester, a képviselő-testület és az iskolatanács szólhasson bele az iskola fenntartásába és működésébe.
A találkozó egyik fontos üzenete tehát az volt, hogy elengedhetetlen egy, a magyar iskolákra vonatkozó régióspecifikus fejlesztési stratégia kidolgozása, amely alapja lehet a magyar iskolahálózat fennmaradásának.
(Cikkünk következő, második részében egyebek közt Fodor Attila szakpolitikai észrevételeit, a méretszorzós mizériát és a speciális iskolákból a rendes alapiskolákba kerülő gyerekek gondjait ismertetjük majd. Miként Petőcz Kálmán további fontos, a találkozón elhangzott megjegyzéseit is közöljük.)
„Nem lehet a támogatást úgy kötni a minőséghez, ha senki nem tudja, mi az a minőség. Normális rendszerekben az iskolának van egy önértékelése. Nálunk a pedagógiai programokat a fiókba tesszük. Normális körülmények közt ezt négyévente megnézi pl. az iskolatanács, a szülők, pedagógusok és a tanfelügyelet. Tehát ez ott egy élő dokumentum. Ha ez megfelelő és az iskola halad, akkor békén hagyják azt az intézményt, az állam pedig rááll azokra, akik a piros vonal alatt vannak és meg kell őket emelni. Nálunk ez nincs, nincs hozzáadott érték“ – konstatálta Fodor Attila.
A szakember ehhez azt is hozzátette, hogy a 29 600 magyar tanulónak a fele roma a magyar tannyelvű iskolahálózatban. Ergo a minisztériumban nagyon nehéz elérni, hogy figyelembe vegyék, mekkora fegyvertény az, ha egy alapvető szocializáció nélküli, roma kisgyerek elkezdi az iskolát és, akár évismétlésekkel is, de ott van, egészen minimum hatodik osztályig. Ez a hozzáadott érték és ez nálunk nincs meg. Nálunk az van, hogy ez a gyerek mit fog teljesíteni a MONITORON. Ezért sem lehet egy MONITOR alapján kijelenteni, hogy a kisiskolák gyöngébbek. Tehát nincs minőségmegállapítás, a minisztériumi hivatkozási anyag pedig téves és hibás Fodor Attila szerint. Ezzel pedig a szakma is érvel az oktatási tárcánál.
A visszaállamosítás halálos csapda lehet
A szakember azt mondja, hogy a mostani küzdelem mögött egy masszív visszaállamosítási törekvés is meghúzódik.
„A kilencvenes években egy Mečiar és Slavkovská után tudtuk, hogy mi, magyarok, az iskolákat is beleértve, rossz helyen vagyunk az államnál. Ezért vittük át ezeket az önkormányzatokhoz.
Nem tudom, a polgármesterek felfogták-e, hogy mekkora veszély a mostani visszaállamosítási szándék. Ugyanis azt mondják, hogy ők az óvodáinkat is átveszik, az iskoláinkat is, és kifinanszírozzák. Csakhogy innen már csak egy lépés az, hogy az állam kimondja, harminc gyerek alatt nem óvoda az óvoda“
– fejtegette Fodor Attila.
Főképp annak fényében, hogy az utóbbi harminc évben Dél-Szlovákiát miképp fejlesztette az állam. „Nem lehet egyik hétről a másikra kemény szabályokat bevezetni, nem lehet decemberben kiadni egy kormányrendeletet és januártól 10 százalékkal csökkentem a költségvetésedet. Nem lehet azt mondani, hogy iskolákat kell összevonni, iskolaközpontokat kell létesíteni, stb. ha nem tudjuk azokat a számokat, melyek alapján mindezt véghez kell vinni. Mi szerint? Mi alapján? Úgy, ahogy a középiskoláknál ezt véghezvitték tavaly? Ha 2031-ig kell mindezt átalakítani, az még rendben volna, de így, derült égből villámcsapásként? Három falu álljon össze iskolaügyileg vagy tíz? Jelenleg egy 150-es létszámú iskola mesterséges lélegeztetőgépen van. Miért, hogy ha kiegészítő szorzót kap? Miért van az, hogy például egy 127-es tanulói létszámú iskolának működőképesnek kéne lennie, a törvény szerint is, főképp hogy ha minden osztályban megvan a minimálisan előírt létszám, akkor az miért működik kiegészítő pótlékkal? Sőt, az iskolák egy részének pedig miért kell egy manipulatív, személyes, követhetetlen alkueljárásban pénzt szerezni?“ – sorolta Fodor Attila és hozzátette, ha a minisztérium a méretszorzót a jelenlegi 1,495- ről 1,35-re csökkenti, különbözet keletkezik.
Ez a különbözet viszont a tárca szerint átkerülne az ún. alkueljárásba és esetleg visszakapható lesz. „Kérdem én, miért jó egy állami finanszírozási rendszerben, ha azt, aminek rendkívülinek kéne lennie – és a 2000 iskolából 100-nak kéne idetartoznia, mármint az alkueljárásba, akkor miért tartozik most oda 900 iskola? Soha senki nem kérdezi meg, hogy a racionalizációnál miért épp 250 a keretszám határa? Pontosan azért, mert amikor az iskolák átkerültek az önkormányzatokhoz, 2004-ben az akkori alapiskolások számát elosztották az iskolák számával és ez az érték jött ki. De ehhez nem nyúltak hozzá azóta sem, pedig 2006-ra, 2007-re demográfiai válságba kerültünk és az országos átlag már 202 volt. Tehát rossz az időzítés, ráadásul jövőre folytatódik a kurikuláris reform és ezeknek nem mondhatjuk, hogy januártól kevesebb pénzetek lesz. De tárgyalnunk kell, mert ez a demokrácia lényege. A minisztériumnak pedig folyamatosan kell kommunikálnia és a nemzetiségi iskoláknak más táblázat kell“ – fejtette ki Fodor Attila.
Szerinte az se jó, hogy a minisztérium mondja meg, milyen legyen például egy iskolai klaszter és változtatni kell a normatíván is. Petőcz Kálmán minderre úgy reagált, hogy minisztériumi részről az utóbbi évben annyit kommunikáltak már a szakmával, mint eddig soha, ezt is pozitívumnak tartja, ezt folytatni kell.
Más szorzók járási szinten sem helytállóak
Csenger Tibor, Nyitra megye alelnöke szerint az is borzasztó hátrányt jelent az iskolákra nézve, hogy hivatalosan az Érsekújvári és a Lévai járás hiába számít gazdaságilag fejlettebb térségnek, erre is van állami szorzó, de ezek nagy járások. A gazdasági értékek átlagolva vannak, nem lehet az egész régiót egy kalap alá venni. Mert például a zselízi és a párkányi körzet le van maradva és ezt nem veszik figyelembe.
„Mindig a közép-szlovákiai és keleti járások kapnak több fejlesztési pénzt, mi szinte sosem, márpedig ez is kihat az itteni iskolákra. Ezt is figyelembe kéne venni az iskolák támogatásában. Mert ezek a dolgok összefüggnek.
A romák felzárkóztatása esetében pedig ki kell mondani, hogy nem tudjuk elérni azt a minőséget, színvonalat, amit máshol igen. Akkor viszont ezt valamilyen differenciált, minőségösztönző szorzóba is bele kéne foglalni. De ez még a szlovák azokra a szlovák iskolákra is érvényes, ahol sok roma tanul. Az se jó, ha csak a romák esetében érvényes a pozitív diszkrimináció, ha csak ők kapnak több pénzt, a többiek pedig nem. Mert, tisztelet a kivételnek, ők nem produkálnak hasznot a gazdaságban“
– mondta Nyitra megye alelnöke.
Kanyicska Belán Dóra, az oktatásügyi tárca nemzetiségi osztályának vezetője erre úgy reagált, ő egyetért Fodor Attilával, de a klaszterek esetében a szerződésminta és a módszertani útmutatás, az egy javaslat lesz, egy keret. Nem direktíva, nem szabják meg, ki hogy alakítson társulást.
A roma gyerekek inkluzivitását tekintve pedig, ahogy Petőcz Kálmán is mondta, válságmenedzselés kell. Azért is, mert nálunk még a korai gyermekgondozás sem működik rendesen, nincsenek például védőnők. „Emiatt olyan lemaradással kerülnek iskolába, hogy mindezt ott már nehéz behozni. Tehát a megoldás a flexibilisebb tanterv lehet, a lazább elvárás“ – közölte az osztályvezető.
Tévedések és félreértések
A közbevetésre, miszerint pont a romák esetében az EU nem engedi ezt a differenciálást, Petőcz Kálmán válaszolt. Petőcz szerint ez egyáltalán nem igaz.
„Tíz éven keresztül az állam balek módjára kommunikált az Unióval. Nem várja el az Európai Bizottság, hogy összeboronáljunk embereket és azt sem mondja, hogy ne differenciáljunk. Csak azt mondja, hogy a különbségtétel senki elől ne zárja el a továbbtanulás lehetőségét. Mert ha ezek a gyerekek nem kerülnek be majd a munkaerőpiacra, akkor nem hoznak pluszpénzt. Az viszont nem megoldás, hogy minden baj, tehát az is baj, ha nincsenek a munkaerőpiacon, az is, ha ott vannak. Ezt nem lehet így.
Ezért kell esetükben az inklúzió, vagyis, hogy legalább a kilencedik osztályt fejezze be és esélye legyen a munkaerőpiacra kerülnie. A korai gyermekgondozással kell kezdeni. De ez hosszú folyamat, ez nem megy máról holnapra. Vagyis, pont az integráció érdekében nekünk a gyakorlati tapasztalatokra alapozva kell az inklúziót véghezvinni, nulla éves kortól a tankötelezettség befejezéséig. Aszerint, hogy mi a kiindulópont az esetében és nem absztrakt elképzelés alapján. Nyilván, mindenhez pénz kell. Az EU tehát nem megvalósíthatatlan dolgot kér, de ha azt látja, hogy az állam tétlen, akkor szólni fog“ – fejtette ki Petőcz Kálmán.
Speciális iskola, vagy „sima” alapiskola?
A fórumon az is elhangzott, hogy sok roma gyerek esetében már iskolába, sőt óvodába kerüléskor is, három-négy, sőt, akár öt év lemaradás is van a többiekhez képest és ezt a mentális, szociális hátrányt csakis gyógypedagógusok tudják úgy-ahogy kezelni és lefaragni az esetükben. A gyógypedagógusok viszont a speciális, azaz a kisegítő iskolákban tanítanak.
Szüntetik meg a speciális iskolákat és ezeket a gyerekeket a rendes iskolákba sorolják, ez történik mostanság. Márpedig ebben az esetben nekik, a többi gyereknek és a pedagógusnak is rossz, mert egymás hátrányára, rovására tanulnak. Egy jó speciális iskolában viszont sikerélménnyel fejezik be az alapfokú képzést. A sima alapiskolában a többieket tartják fel, kiközösítődnek, nem lesz sikerélményük, hátráltatják a többi gyereket és esetleg be sem fejezik az alapsulit.
Petőcz Kálmán erre úgy reagált, a speciális iskolákat nem szüntetik meg, sőt, a „rendes” alapiskolákon is egyre több a speciális osztály, főképp keleten.
„Azt pedig nem lehet rájuk erőltetni, hogy az összes roma kisegítő iskolába járjon, mert ez azt jelentené, hogy eleve másodrendű állampolgárok, esély nélkül. Ezt mi magyar nemzetiségként komolyan elvárnánk egy másik kisebbségtől?“
– vetette fel Petőcz Kálmán.
Ám a jelenlévő pedagógusok a speciális iskolák esetében arra figyelmeztettek, hogy nem pusztán roma gyerekekről van szó – még ha a túlnyomó többségük az is. Miként arra is felhívták a figyelmet, hogy a komjáti speciális iskolát pont azért szüntették meg, mert sok gyereket rendes iskolába írattak és ezért hirtelen csökkent a létszám.
Cseri Kinga, nagyölvedi igazgató szerint azóta van ez így, mióta a szülő döntheti el, függetlenül a gyerek felkészültségétől, hogy hova íratja el a gyermeket. „Azelőtt respektálták, ha azt tanácsoltuk, hogy speciális iskolába adja a gyermeket a szülő, most ez nem így működik“ – mondta az igazgatónő, Petőcz Kálmán viszont minden nehézség ellenére úgy véli, hogy az oktatásnak továbbra is demokratikusnak, átjárhatónak és nyitottnak kell lennie.
A fórum végén Tóth Anikó, nagyölvedi tanító úgy fogalmazott, személy szerint akkor lesz majd sikerélménye Szlovákiában, ha az oktatási tárca nem az adott naptári évhez köt majd bármilyen változást, hanem az iskolaévhez.
Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke pedig úgy zárta a találkozót, hogy a szakmai szövetségek továbbra is harcolnak a magyar iskolahálózat fennmaradásáért és, ahogy a Vajdaságban érvényes, akár 2-3 gyermekkel is működjön iskola. „Ezért mindent megteszünk, nemzeti kisebbségként ez jár nekünk” – közölte Fekete Irén. Egy biztos: a minap ők is elutasították a miniszter memorandumát, ám a tárca nem enged abból, hogy ne csökkentse a méretszorzót – ezt jövőre mindenképp meglépik.
Kapcsolódó cikkünk
A Drucker-féle oktatási memorandumról – amely a nemzetiségi iskolahálózat jövőjét érinti – közösen fogalmaztak meg állásfoglalást az Oktatáspolitikai Műhely partnerszervezetei. A dokumentumot a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ) pénteken juttatta el az oktatási minisztériumhoz. A szervezetek egyértelművé tették: jelen formájában nem támogatják a memorandumot.
Az ügy kapcsán a Magyar Szövetség közleményt adott ki péntek délután, melyben tudatták, hogy miután az Oktatáspolitikai Műhely a magyar alapiskolákat hátrányosan érintő új kormányrendelet kapcsán több javaslatot is benyújtott a társadalmi egyeztetés során – ám azokat a minisztérium hivatala elutasította –, a tárca egy memorandumot készített. A minisztérium ebben az anyagban fogalmazta meg elképzeléseit és elvárásait a nemzetiségi iskolahálózat racionalizálásáról.
A magyar szakmai és politikai szereplők szerint azonban a dokumentum nem nyújt valós garanciákat, és nem pótolja a korábban igényelt gyakorlati támogatásokat.
Mit kifogásol a szakma?
Az SZMPSZ a memorandumot véleményező dokumentumban három fő dolgot kifogásolt. Elsőként a jogi és pénzügyi garanciák hiányára hívta fel a figyelmet. A pedagógusszövetség hangsúlyozza, hogy a 2026-tól érvényes új finanszírozási szabályok várhatóan hátrányosan érintik a nemzetiségi iskolákat, mert nem veszik figyelembe, hogy ezekben általában kevesebb a diák, mint a szlovák iskolákban. Ez veszélyeztetheti működésüket és az oktatás minőségét.
A dokumentumban közölték, hogy a memorandum nem ad olyan jogi vagy pénzügyi garanciákat, amelyek ezeket a hátrányokat csökkentenék, és nem biztosítja a kisebbségi oktatás megőrzését és fejlesztését sem.
A SZMPSZ hangsúlyozza továbbá, hogy a tárca memoranduma veszélyezteti a kisiskolákat is. A magyar nyelvű iskolák átlagos diáklétszáma 140 fő, míg a szlovák nyelvűeké 244,5 fő. „A létszámokra vonatkozó egységes, 250 fős küszöbérték ezért aránytalan és igazságtalan. Ennek korrekciója nélkül fennáll annak a veszélye, hogy csökken az anyanyelvi oktatás elérhetősége, amely alkotmányos és nemzetközi kötelezettségekkel járó garantált jog” – áll a véleményező dokumentumban.
A pedagógusszövetség végezetül a rendszerhiányra és az elhamarkodottságra hívta fel a figyelmet. Ezt azzal indokolta, hogy a nemzetiségi oktatás stratégiájának kidolgozása még előkészítés alatt áll, jelenleg zajlik az adatgyűjtés és a terepi konzultáció, továbbá nem zárultak le azok a szakmai elemzések, amelyek a későbbi döntések alapját képezik.
MSZ: Nem memorandum kell, hanem idő
Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke, valamint Tamás Erzsébet oktatáspolitikus korábban is hangsúlyozták:
a magyar iskolahálózat számára nem egy jogi, anyagi és módszertani garanciák nélküli memorandum a megoldás. Sokkal inkább olyan átmeneti időszakot és finanszírozási rendszert tartanak szükségesnek, amely figyelembe veszi a nemzetiségi oktatás sajátosságait.
A párt szerint az új kormányrendelet – amely módosítja az iskolák finanszírozását – mintegy 170 magyar alapiskolát érint hátrányosan. Ezek közül sok intézmény az önkormányzatok jelentős anyagi támogatása nélkül a megszűnés szélére kerülhet, ami súlyos következményekkel járhat az anyanyelvi oktatás fenntartására.
A Magyar Szövetség az ügy kapcsán szerdán újabb kisvideót tett közzé, melyben Gubík kijelentette: „Egy olyan dokumentumot, amely veszélyezteti az anyanyelvi oktatás elérhetőségét vagy minőségét, biztosan nem írunk alá.”
A szakmai szervezetek elutasítják a memorandumot
Az Oktatáspolitikai Műhelyben együttműködő szervezetek – a Comenius Pedagógiai Intézet, az Innovatív Oktatásért Intézet, a Konstantin Filozófus Egyetem KETK kara, a Magyar Szövetség, a Pro Civis, a Selye János Egyetem és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége – közösen rögzítették álláspontjukat.
Egyhangú értékelésük szerint a minisztérium által előkészített memorandum nem kötelező érvényű politikai dokumentum, és sem szakmailag, sem tartalmilag nem biztosítja az anyanyelvi oktatás megőrzéséhez szükséges garanciákat. A szervezetek ezért nem támogatják annak elfogadását.
Kapcsolódó cikkünk
Ravasz Ábel, az oktatási miniszter tanácsadója megerősítette, hogy előkészítő fázisban van az a memorandum, amely többek között a nemzetiségi kisiskolák finanszírozásával is foglalkozik. A dokumentumot a minisztérium, valamint az iskolák és települések képviselői következő hetekben írhatják alá.
Az oktatási miniszter tanácsadója, Ravasz Ábel közölte, hogy a memorandum már előkészületi fázisban van, zajlanak az egyeztetések a tartalmát tekintve, a következő hetekben pedig az aláírásra is sor kerül. Elmondta, hogy az aláíró felek között a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ) is szerepel majd.
Ravasz hangsúlyozta, hogy
a méretszorzó (fejpénz) csökkentése továbbra is érvényben marad.
A készülő memorandum megerősíti, hogy a minisztérium biztosítja a különbözeti támogatást azoknak az iskoláknak, amelyek kitöltik a hosszútávú működésükről szóló rövid minisztériumi kérdőívet. Ravasz kiemelte továbbá, hogy ez a támogatás nem a fejpénz részét képezi majd.
A miniszteri tanácsadó elmondta, hogy
az intézkedés az iskolahálózat racionalizációjának részét képezi, és célja, hogy az iskolák időben fel tudjanak készülni a méretszorzó 2030-ban érvénybe lépő megszűnésére.
A kisiskolák 2030-tól akkor számíthatnak stabil támogatásra, ha minőségi oktatást, egyediséget vagy méretracionalizációt tudnak felmutatni.
Sikeres volt a petíció?
A Magyar Szövetség múlt hét végén egy kisvideót tett közzé a hivatalos Facebook-oldalán, melyben a párt elnöke Gubík László közölte, hogy a petíciójuknak hála megoldódni látszik a magyar kisiskolák helyzete. A pártelnök elmondása szerint péntek este telefonon beszélt Tomáš Drucker oktatási miniszterrel, aki szóban megígérte, hogy a kormányrendeletből kikerül a méretszorzó csökkentése. Ravasz mai tájékoztatása ezt részben cáfolja, de azt igazolja, hogy a kisiskolák plusztámogatása nem szűnik meg teljesen.
Kapcsolódó cikkünk
Peter Pellegrini államfő szerdán aláírta az oktatási reformot. Ennek apropóján az oktatási minisztériumban jártunk, ahol Ravasz Ábellel, az oktatási miniszter tanácsadójával a reformcsomagról beszélgettünk. Szó volt többek között az optimalizációról, a kötelező óvodalátogatásról és matematikaérettségiről is.
Kezdjük talán a legelején. Mikor és miért merült fel először az oktatási minisztériumban, hogy reformokra van szükség?
Tomáš Drucker 2023-ban lett oktatási miniszter, és már hivatalba lépésekor jelezte, hogy átfogó, mélyreható reformokat szeretne megvalósítani. A reformszándék bekerült a kormányprogramba is.
Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a miniszter nem a nulláról indult, hanem az előző miniszterek munkájára épített: átvette és továbbfejlesztette a korábbi kezdeményezéseket, programokat.
Az elmúlt 8–10 évben a minisztérium működésére inkább a folytonosság volt jellemző, nem pedig a hirtelen irányváltások. A mostani reform két szakaszban valósul meg. Az első, 2024-ben megvalósított reformcsomag a „bársonyos forradalom az oktatásban” nevet kapta. Ennek két oka volt: egyrészt pontosan 89 javaslatot tartalmazott – utalva 1989-re –, másrészt olyan változtatásokat hozott, amelyeket gyorsan és konfliktusok nélkül lehetett bevezetni. A második, 2025-re tervezett szakasz már a mélyebb, strukturális változásokat hozza. A ciklus végéig várhatóan még egy kisebb korrekciós csomag készül, amely a gyakorlati tapasztalatok alapján finomítja a reformokat.
Az egyik legtöbb vitát kiváltó reformpont a kötelező óvodalátogatás volt – előbb négy-, majd hároméves kortól. Miért érezte szükségét a minisztérium, hogy ezt bevezesse?
Az elmúlt évtizedben az óvodai nevelés terén forradalmi változások történtek Szlovákiában. Korábban Szlovákia sereghajtó volt az EU-ban és az OECD-országok között is: a hátrányos helyzetű gyerekeknek mindössze egyharmada járt óvodába.
Azóta fokozatosan bővítettük a rendszert. 2019-ben bevezetésre került az első kötelező óvodai évet az ötévesek számára, először a négy-, majd a hároméves gyerekek számára is garantáltuk a helyet az óvodákban, és tavaly, a „bársonyos forradalom” keretében átalakítottuk az óvodák finanszírozását is. Most már ők is normatív, „fejkvóta” alapon kapják a támogatást, vagyis minden beíratott gyerek után pénzt kap a fenntartó, ami ösztönzi az óvodai férőhelyek bővítését.
Ma a három- és négyéves gyerekek 90–95%-a jár óvodába. Három csoportot különböztetnék meg az óvodáztatás kapcsán. Az elsőbe azok tartoznak, akiknek nem lenne kötelező, de a szülők saját döntésből is beíratják őket – ők a többség, őket a reform nem érinti. A második csoportba azok a gyerekek tartoznak, akiknek szükségük lenne rá, de eddig nem jártak óvodába – elsősorban őket szeretnénk bevonni. Az új szabályozás szerint, ha a szülőknek nincs középiskolai végzettségük, gyermeküknek kötelező lesz óvodába járnia. A harmadik csoportba azok a családok tartoznak, akik megfelelő körülményeket tudnak biztosítani otthon, és szeretnék, ha a gyerekük otthon maradna – ők ezt továbbra is megtehetik, csupán bejelentési kötelezettségük van.
A cél, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek minél előbb bekapcsolódjanak az óvodai nevelésbe, mert már most látszik: az ötévesek kötelező óvodáztatása után érezhetően javultak a tanulmányi eredmények.
Ha a gyerekek már hároméves kortól rendszeresen járnak óvodába, sokkal felkészültebben kezdik majd az iskolát – ez hosszú távon az egész oktatási rendszer javát szolgálja.
Tehát ezentúl egy év sem, vagy épp egy év lesz kötelező az óvodából?
Tulajdonképpen eddig sem volt teljesen kötelező. Az 5 éveseknél továbbra is marad a kötelező év. Ha a szülő azonban szerette volna otthon tartani a gyermeket, eddig is kérhetett kivételt – és ezt mindig meg is adták, ha a körülmények megfelelőek voltak. Ez továbbra sem változik. A 3–4 éves korosztálynál most még egyszerűbb lesz: ott elegendő egy bejelentés, nincs szükség külön engedélyre.
A cél nem az, hogy minden gyerek intézménybe kerüljön, hanem hogy tudjuk, hol vannak, milyen formában vesznek részt nevelésben – akár alternatív, például ún. erdei óvodákban is. Az otthon maradó gyerekek esetében pedig továbbra is biztosítjuk a fejlődésük követését: félévente egyszer ellenőrizzük, hogy megfelelően haladnak-e.
Lesz-e elegendő kapacitás az óvodákban, ha egyre több gyerek számára válik kötelezővé az óvodalátogatás? Van elég férőhely és óvónő?
Az óvodai kapacitás kérdése valóban kulcsfontosságú, de az elmúlt tíz évben ezen a téren is hatalmas előrelépés történt. Több százmillió euró érkezett a településekhez óvodaépítésre – legutóbb a Helyreállítási Terv keretében. Amikor bejelentettük az új finanszírozási rendszert és a fokozatosan bővülő kötelező óvodáztatást, hirtelen minden önkormányzat élni akart ezzel a lehetőséggel, és a források gyakorlatilag teljesen kimerültek.
Ma már országos szinten a legtöbb településen nem jelent problémát a férőhelyek száma. Két terület maradt érzékeny: egyrészt a roma közösségek, ahol korábban sok helyen egyáltalán nem épült óvoda, másrészt a nagyvárosok, főként Pozsony és Kassa, ahol ottani lakcímmel nem rendelkező, de naponta bejáró gyerekek miatt időnként túlterheltek az intézmények.
Ezeket az eseteket egyenként kezeljük, és folyamatosan támogatjuk a kapacitásbővítést.
A demográfiai előrejelzések szerint a gyerekszám országosan csökken, így ha most sikerül elérni a megfelelő férőhelyszámot, hosszú távon fenntartható lesz a rendszer.
A reformcsomag egyik sarkalatos pontja a kötelező matematikaérettségi bevezetése a középiskolákban és gimnáziumokban. Hogyan fog ez kinézni a gyakorlatban? Lesz különbség az iskolatípusok között a vizsgák szintjében vagy nehézségében, mint például a nyelvvizsgák esetében?
Nem teljesen úgy, mint a nyelvvizsgáknál, de a cél hasonló: nagyobb rugalmasságot szeretnénk a rendszerben. Nem akarjuk megmondani minden iskolának, hogyan dolgozzon, hanem kereteket adunk. Ennek az alapját a középiskolai hálózat optimalizálása tette le, amit még a „bársonyos forradalom” reformcsomag idején indítottunk el.
A megyék felmérték, mely intézményeket érdemes összevonni, és sok helyen jöttek létre új, integrált iskolák, ahol például gimnázium és szakiskola együtt működik. Ez különösen ott fontos, ahol fogy a gyereklétszám – nem tarthatunk fenn harminc apró intézményt külön-külön. Jó példa Ipolyság, ahol a magyar alap- és középiskola vertikális összevonásával egy teljes iskolaközpont jött létre.
A másik fontos irány a debürokratizáció. Az iskolák ma rengeteg időt töltenek adminisztrációval – papírmunkával, jelentésekkel, statisztikákkal. Mi azt szeretnénk, ha a tanárok végre tanítással foglalkozhatnának, ne azzal, hogy Excel-táblázatba írják a napi adatokat.
Ezen dolgozunk most: csökkenteni az adminisztratív terhelést, egyszerűsíteni a szabályokat, hogy az iskola elsősorban szakmai műhely lehessen, ne hivatal.
A kötelező matematikaérettségi bevezetése az egyik legfontosabb változás. Ettől senkinek sem kell megijedni – nem arról van szó, hogy mindenki integrálni fog. Azért döntöttünk így, mert a modern munkaerőpiacon a legtöbb területhez szükség van legalább alapvető matematikai gondolkodásra – logikára, problémamegoldásra, adatelemzésre.
A rendszer ugyanakkor rugalmas lesz: két szint közül lehet majd választani. Az alapszintű érettségi azoknak szól, akik nem műszaki vagy természettudományos pályára készülnek, az emelt szintű pedig azoknak, akiknek a jövőbeni tanulmányaiban vagy munkájában fontos a magasabb szintű matematikai tudás.
És van erre elég matematika szakos tanár? Hiszen ha a matematika érettségi kötelezővé válik, az valószínűleg az óraszám növekedésével is jár, főleg a végzős évfolyamoknál.
Ez így van, és minden oktatási reformnál felmerül a kérdés: van-e elég tanár, elég kapacitás. Ha mindig csak akkor lépnénk, amikor minden feltétel adott, soha semmi nem változna. A reform lényege, hogy fokozatosan, több év alatt vezessük be a változásokat – az átmeneti időszak 2027–2028-ig, sőt 2030-ig is tart. Ez időt ad az iskoláknak arra, hogy felkészüljenek, és pótolják a hiányzó szakos tanárokat.
Való igaz, hogy a pedagógushiány általános probléma, nemcsak a matematika területén. A kormány azonban az elmúlt években többször is emelte a tanári béreket, ami segíthet megtartani a jelenlegi pedagógusokat, és remélhetőleg vonzóbbá is teszi a pályát a fiatalok számára.
Ehhez kapcsolódva a reformok nagyobb teret adnak a tanároknak is, például létrejön a pedagógusjelölt kategória, amely három év egyetemi tanulmány után is lehetővé teszi a tanítást. Ez nem jelenthet kockázatot az oktatás minőségére nézve? Elég felkészültek lesznek három év alatt ezek a jelöltek?
A pedagógushiány ma nemcsak nálunk, hanem egész Európában, sőt világszerte komoly gond. Különböző országok másképp próbálnak reagálni erre: van, ahol növelik az osztálylétszámokat, és egy jól képzett tanár több segítővel dolgozik, mint például néhány ázsiai modell estében. Mi azonban más utat választottunk. A pedagógusjelölt kategóriával azoknak a fiataloknak szeretnénk lehetőséget adni, akik már közel járnak a diplomához, hogy a gyakorlatban is kipróbálják magukat, miközben támogatják a tapasztaltabb pedagógusokat.
Ez a megoldás két szempontból is hasznos: egyrészt a jelöltek korábban szereznek valós tapasztalatot, és jobban megismerik a hivatást, másrészt az iskolák is enyhíteni tudják vele a tanárhiányt. Úgy gondolom, ez egy jó kompromisszum, ami egyszerre ad szakmai fejlődési lehetőséget a fiataloknak és segítséget az intézményeknek, anélkül, hogy az oktatás minősége csorbulna.
Milyen problémákat próbál megoldani az iskolakörzetek reformja, és hogyan biztosítja ez a rendszer, hogy minden gyerek hozzáférhessen a megfelelő oktatáshoz?
Az iskolakörzet-reform szerintem a legfontosabb része a csomagnak. Szlovákiában eddig az iskolakörzetek úgy néztek ki, hogy a településeknek az általános érvényű határozatai voltak, ami azt jelenti, hogy a település önállóan döntötte el, hogyan néznek ki az iskolakörzetek. A minisztérium nem szabályozta ezt, nem voltak alapvető elvárások sem, nem készült statisztika, így sok helyen a rendszer rosszul működik.
Három fő probléma indokolta a reformot: az első a szegregáció, hiszen egyes körzetekben különböző háttérrel rendelkező gyerekek külön iskolába jártak, amely elfogadhatatlan és rontja az oktatás minőségét; a második a túlzsúfoltság, mert egyes körzetekben bár több iskola volt, a szülők nem tudták garantáltan beíratni a gyereket, előfordult, hogy sehova sem jutott hely; a harmadik pedig a nemzetiségi arányok, ugyanis vegyes településeken nem volt garancia arra, hogy a magyar vagy a szlovák gyerekek megfelelő iskolába járhassanak.
Az új szabályok szerint egy házcímhez egy iskolakörzet és egy iskolakörzethez egy állami iskola tartozik, ahol minden gyereknek garantált hely jár.
Az iskolának elegendő kapacitással kell rendelkeznie, közlekedésileg elérhetőnek kell lennie, és nem lehet szegregáló. Magyar iskolák esetében külön szabály biztosítja, hogy ahol garantáltak a magyar nyelvi jogok, ott létrejön a magyar iskolakörzet, amely pontosan meghatározza, melyik iskola tudja fogadni a gyerekeket. Ha a gyerekeknek a körzeten kívülre kell utazniuk, közlekedési támogatást kapnak.
Ez a rendszer biztosítja, hogy minden gyerek, akár magyar vagy szlovák, hozzáférjen a megfelelő oktatáshoz, tisztázza a szomszédos települések felelősségét, és megszünteti a korábbi bizonytalanságokat.
Tartalmaz olyan intézkedést a reformcsomag, amelyet kiemelne a nemzetiségi iskolák szempontjából?
Több ilyen is van, de megemlíteném, hogy mostantól lehetővé tettük a magyar gimnáziumoknak, hogy bilingvális programokat működtessenek pl. magyar és angol kombinációban. Eddig ez nem volt lehetséges, csak a szlovák oktatási nyelvet lehetett kombinálni az idegennyelvvel, ami lépéshátrányba hozta a magyar iskolákat. Ez a változás pozitív lehet a magyar középiskolai beiratkozás terén.
Mi a helyzet az optimalizációval? Hogyan segíti ez az intézmények minőségének javítását?
A szlovákiai magyar oktatásban évtizedek óta kérdéses, mi legyen a kisiskolákkal, hiszen a gyerekszám sok helyen csökken. Míg Finnországban a kisiskolák gyakran jobb minőséget nyújtanak, nálunk az adatok mást mutatnak.
Sok javaslat érkezik a kisiskolák tömeges bezárására, de ez hosszú távon a közösségek folyamatos gyengülését eredményezné. Mi ezért kompromisszumos megoldást szeretnénk: javítani a kisiskolák minőségét anélkül, hogy bezárnánk őket.
Korábban a támogatás passzívan, a „méretpótlék” révén érkezett: minél kevesebb a gyerek, annál magasabb a támogatás, de ez nem ösztönözte az iskolákat a minőség és fenntarthatóság fejlesztésére. Az új rendszerben racionalizációs intézkedések lesznek: klaszterek vagy együttműködő iskolák kialakításával biztosítjuk a minőségfejlesztést anélkül, hogy megszűnnének az intézmények.
Például egy 20 fős iskola önmagában nem tud finanszírozni szaktanárt, iskolapszichológust vagy speciális pedagógust, ezzel csökken az oktatás minősége. De ha több kisiskola összefog – esetleg bevonnak ebben egy nagyobb iskolát is –, ez már lehetségessé válik. Így a kisiskolák is hozzáférnek a szükséges támogatáshoz és szakmai minőséghez. Már elindultak az első szlovákiai magyar oktatási klaszterek, és ha minden jól megy, az ipolysági vertikális iskolaközpont kapcsolni fogja a környékbeli kisiskolákat, tesztelve, hogyan működhet ez a rendszer hosszú távon.
Tehát nem célja a minisztériumnak, hogy nemzetiségi vagy más kisiskolákat bezárasson?
Egyértelműen nem. Nem célunk kisiskolákat bezárni, sem közvetlen, sem közvetett módon. Ahogy a középiskoláknál is láttuk, az intézmények működését a fenntartók döntése határozza meg, ugyanígy a kisiskoláknál is. Ha a fenntartó megtalálja a megfelelő működési és finanszírozási modellt, az iskola tovább működhet. Például Ipolyvisken az ottani kisiskola nemcsak megmenekült, hanem országos szinten példaértékűen működik. Nem az a cél, hogy olyan kisiskolák működjenek, ahol csak azért járnak a gyerekek, hogy fennmaradjon az intézmény, miközben nem kapnak megfelelő minőségű oktatást – éppen ellenkezőleg, a közösség érdeke, hogy ezek az iskolák valóban jól működjenek.
Kapcsolódó cikkünk
A parlament megszavazta Tomáš Drucker (Hlas) oktatási miniszter iskolareformmal kapcsolatos javaslatait. Összeszedtük a legfontosabb változásokat, amelyek a diákokra várnak.
Matematikából is kötelező lesz érettségizni
Az új törvényjavaslat következtében kötelezővé válik a matematikaérettségi a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban egyaránt. Ezt a döntést az oktatási minisztérium azzal indokolta, hogy növelni kell a végzős diákok matematikai műveltségét, mivel egyre inkább növekszik a munkaerő-piaci igény az olyan dolgozók iránt, akik erősebb logikai készségekkel rendelkeznek.
A kötelező matematikaérettségi alól kivételt kapnak a sportiskolák, a konzervatóriumok, a művészeti iskolák, illetve azok a szakközépiskolai szakok, ahol a gyakorlat szakmai képzés formájában zajlik.
Az új szabályok azokra a diákokra vonatkoznak, akik 2027. szeptember 1-jén kezdik meg tanulmányaikat.
Kötelező lesz az óvoda 3 éves kortól
A parlamenti képviselők megszavazták a kötelező óvodalátogatást is, amelynek értelmében 2027 szeptemberétől minden négyéves, 2028-tól pedig minden hároméves gyermek számára kötelező az óvodai nevelés Szlovákiában.
A szülők választhatják a házi nevelést is, ha rendelkeznek a szükséges végzettséggel, és azt bejelentik az önkormányzatnál. A gyermek negyedik életévének betöltésekor az önkormányzat által kijelölt óvoda értékeli a nevelés eredményét.
Ha a gyermek nem éri el a minisztérium által meghatározott fejlettségi szintet, a szülőnek 15 napon belül kötelező beíratnia őt óvodába.
A jogszabály meghatározza a kötelező óvodai időt is: a hároméveseknek legalább napi három órát kell az intézményben tölteniük, míg a fogyatékkal élő gyermekekre enyhébb szabályok vonatkoznak.
Kevesebb pénz az egyházi és magániskoláknak?
Korábban számos tüntetés zajlott a törvénymódosítás ezen javaslata ellen. Ennek ellenére a parlamenti képviselők megszavazták a javaslatot.
Az új törvénymódosítás értelmében azok a magán- és egyházi iskolák, ahol tandíjat szednek, valamint amelyek nem csatlakoznak egy iskolai körzethez sem (vagyis nem kötelezik magukat arra, hogy az alapiskolai oktatást biztosítsák bárkinek, aki a közelben lakik), csak az állami támogatás 80 százalékát kapják meg.
Azok a nem állami intézmények viszont, amelyek vállalják, hogy nem válogatnak a diákok közül, és ingyenes tanítást garantálnak, megkapják a diáklétszám után járó forrásokat teljes egészében.
A szakmai követelményeket vagy minimális létszámot nem teljesítő tanácsadó és megelőzési intézmények támogatását 15%-kal csökkentik.
Az új szabályozás a normatív támogatás megállapításánál figyelembe veszi az alapiskolák oktatási szintjét és az óvodák méretét a település összes óvodájának gyermekszámához viszonyítva. Megszűnik azonban az, hogy a támogatás mértéke az iskola méretétől vagy a helyi hőmérsékleti viszonyoktól függjön.
Kapcsolódó cikkünk
Alapvető változáson mehet keresztül az iskolák finanszírozása. Az oktatási tárca javaslata alapján azok a magán- és egyházi iskolák kevesebb állami támogatást kapnak majd, amelyek tandíjat szednek és válogatnak a gyerekek közül. A szakértők és érintettek véleménye megoszlik: egyesek szerint igazságosabb lesz a rendszer, mások szerint tönkreteszik a magánintézményeket.
Az oktatási tárca 2027 szeptemberétől bevezetné a nevelés és oktatás közszolgáltatójának fogalmát. Ennek minősül majd minden olyan tanintézmény, amely a meghatározott iskolai körzet tanulóit felveszi, és nem szed tandíjat.
Az ilyen iskolák állami finanszírozása nem változik, sőt további előnyöket is kapnak, például hozzájárulást az utazási költségekhez. Azoknak az iskoláknak, amelyek nem fogadják el ezeket a feltételeket, csökken a normatív állami támogatásuk.
Vagyis a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egyes magán- és egyházi iskolák jelentős bevételkieséssel nézhetnek szembe.
A minisztérium közleménye szerint „a cél az, hogy biztosítva legyenek az egyenlő finanszírozási feltételek a fenntartótól függetlenül, valamint hogy igazságos, átlátható és hatékony rendszert hozzanak létre.”
Többen viszont fenntartásaiknak adtak hangot, míg mások szerint a módosítás valóban segíthet kiküszöbölni a rendszerhibákat.
A Demokraták különösen aggódnak
A parlamenten kívüli párt szerint a tandíjköteles iskolák az állami normatív hozzájárulás akár 20 százalékától is eleshetnek, ha átmegy a törvénymódosítás.
Az intézkedés azonnali hatással lenne több mint 150 ezer nem állami iskolába járó gyermekre és szüleikre
– állítják, hozzátéve, hogy anyagilag fenntarthatatlanná válhatnak a magán- és egyházi iskolák, és ennek eredményeként több be is zárhat. A Demokraták azt szeretnék elérni, hogy a javasolt változásokat nyilvánosan, szakértők bevonásával vitassák meg. De leginkább annak örülnének, ha Tomáš Drucker oktatási miniszter visszavonná a módosítást a jelenlegi formájában.
A nem állami iskolák sok esetben szerintük éppen azért jöttek létre, mert az állam és az önkormányzatok nem tudták biztosítani a férőhelyek számát és a minőségi oktatást.
Ha most a kormány elkezdi őket szisztematikusan felszámolni, akkor marad a kérdés: hová mennek majd a tanulók?
– fogalmazták meg bírálva a javaslatot.
A magániskolák szövetsége felháborodott
A magániskolákat tömörítő szlovákiai szervezet (ASŠŠZ) szerint a minisztérium fő érve, miszerint az intézkedés az egyenlőséget szolgálja, elfogadhatatlan.
„Az általánosan elterjedt nézet az, hogy a nem állami iskolák ugyanolyan finanszírozást kapnak, mint az államiak, a valóságban az állam hosszú ideje 8-15 százalékkal kevesebbet ad a magániskoláknak, és
a most tervezett 20 százalékos csökkentéssel ez már 28-35 százalékos hátrányt jelent majd az állami iskolákhoz képest – amit megint a szülőnek kell majd kipótolnia!”
– írták.
Ráadásul azt állítják, hogy a 2023-as oktatásügyi költségvetés alapján egyértelmű, hogy egy tanulóra vetítve az állam számára most is a magániskolák a legköltséghatékonyabbak.
Mi szól mellette és ellene?
Juraj Hipš oktatási szakértő azt állítja, hogy a módosítást minden inklúziópártinak üdvözölnie kellene, mivel ennek értelmében a magán- és egyházi iskolák ugyanúgy működnének, mint az oktatás közintézményei.
Bár ő maga is egy magániskola vezetője Zólyomban, ez az intézmény nem szed tandíjat, és kifejezetten a társadalmi esélyegyenlőség, valamint a szegregáció felszámolásán dolgozik.
Érvelése szerint a jelenleg hatályos jogszabályok torz versenyhelyzetet eredményeztek:
a magánintézmények „válogatott csapatokat” építhetnek, míg az állami iskoláknak minden tanulót fogadniuk kell – akár a társadalom peremére szorult, generációs szegénységben élő gyerekeket is.
A törvénymódosítás ezen változtatna, hiszen így minden iskola, amely az adott iskolai körzetből fogad gyerekeket és nem szed tandíjat, teljes állami finanszírozásban részesül.
Azok az iskolák viszont, amelyek megőrzik „a válogatás” lehetőségét és tandíjat kérnek, csökkentett támogatást kapnak. Ez a változtatás Hipš szerint a finn modellhez közelíti az oktatási rendszerünket, ahol a legjobb iskola az, amelyik a legközelebb van.
Ugyanakkor az államnak meg kell oldania a nem állami iskolaépületek működtetésének finanszírozását, amelyek többnyire bérleti szerződéssel működnek
– tette hozzá, mert ez nyilvánvalóan többletköltséget jelent a magán tanintézményeknek.
És éppen ezt kifogásolja Róbert Chovanculiak, az INESS elemzője, aki szerint jelenleg minden iskola ugyanakkora normatív támogatást kap – legyen az állami, egyházi vagy magán –, így tehát elvileg „mindenki ugyanazon szabályok szerint játszik”.
A Denník N-en megjelent kommentárjában úgy fogalmaz, hogy a magániskolák csak azért szednek tandíjat, hogy fedezni tudják a működésüket – különösen az épületfenntartás költségeit, hiszen mögöttük nem állnak önkormányzatok, mint az állami iskolák mögött, amelyek ingyenesen biztosítanak épületeket, karbantartást és egyéb támogatásokat.
Szerinte tehát a valóságban éppen a magániskolák vannak hátrányban, mert nem részesülnek azokból a rejtett önkormányzati támogatásokból, amelyek az állami iskolákat segítik.
A minisztérium szerint nincs ok pánikra
Ravasz Ábel, az oktatási miniszter tanácsadója lapunk megkeresésére deklarálta:
A javaslat célja természetesen nem az, hogy bezárjanak a magán- vagy egyházi iskolák.
A jelenlegi helyzettel ugyanis az a probléma, hogy ezek az intézmények is száz százalékos fejpénzt kapnak, miközben az állami iskoláknál sokkal több az ezzel társuló kötelesség – ez pedig utóbbiakat hátrányba hozza.
A kezdeményezés nem is légből kapott: az Értéket a Pénzért (ÚHP) intézet korábbi elemzése mutatott rá a rendszer ellentmondásaira.
„Gyakorlatilag azért fizettünk a magániskoláknak, hogy kivegyék a közintézményekből a jobban szituált diákokat, és ott hagyják a hátrányosabb helyzetű tanulókat. Ez nincs összhangban azzal, amit az állam szeretne” – egyszerűsítette le a helyzetet Ravasz. A lényeg tehát a minisztérium szerint, hogy
vagy hajlandó egy intézmény azokat a kötelességeket átvenni, amelyek érintik az állami iskolákat is, vagy ha nem, akkor az állami finanszírozás nem lehet ugyanolyan mértékű.
De mi lesz a magániskolák plusz kiadásaival?
Az egyik fentebb részletezett ellenérv szerint sok esetben a tandíj csak az épület bérleti díját hivatott fedezni. Ravasz viszont hangsúlyozza, hogy próbálnak megoldásokat találni ott, ahol ez tényleg problémát okozhat.
„Amennyiben a magániskolák betagozódnak egy adott iskolai körzetbe, akkor igényelhetnek támogatást az önkormányzattól – ez bekerült a törvényjavaslatba is” – fogalmazott, hozzátéve, hogy több garancia is akad: azáltal, hogy több kötelességet vállalnak ezek az iskolák, többet is tud nekik segíteni az állam.
Egyáltalán hol beszélhetünk tandíjról?
A miniszter tanácsadója megerősítette, hogy az egyházi iskolák túlnyomó többsége nem szed tandíjat – és a magyar tannyelvű intézményeknél sem tipikus. Ha pedig tandíjköteles is egy iskola, a legtöbb esetben nem szignifikáns a tandíj összege.
Inkább elit magániskolákra jellemző a tandíjszedés
– árulta el Ravasz.
Jegyek helyett dicséret
Az új törvényjavaslatnak köszönhetően a tanároknak lehetőségük lesz a 6–9. évfolyamok között szóbeli értékelésben is részesíteni a diákokat. Ezt az értékelési mód javarészt a magaviselet esetében lesz alkalmazva, bizonyos tantárgyak és a középiskolás diákok esetében megmaradnak a hagyományos jegyek, más tárgyaknál pedig a tanulók a jegyek és a szóbeli értékelések kombinációjából kapnak majd a végső minősítést.
Bővülnek a pedagógusok kategóriái
A parlament az oktatási reform keretén belül megszavazta, hogy bővülni fognak a pedagógusok kategóriái. Létrejön egy új kategória: a pedagógusjelölt. E kategóriába az kerülhet, aki sikeresen elvégezte a hároméves tanári képzési programot, amely az első és második szintet egyesíti.
Változik továbbá a minősítési rendszer is. A jövőben nemcsak az 5. év után lehet elvégezni az atesztációt, hanem korábban. Az első minősítést a pedagógusok és szakmai munkatársak már két év után, önálló alkalmazottként végezhetik el. A második minősítést legkorábban három évvel az első minősítés után lehet elvégezni.
Jön egy új típusú iskola
Szlovákiában létrejön az ügynökségi rendszerű duális képzés, amely megkönnyíti a kis- és középvállalkozások részvételét a duális oktatásban. Az ügynökségi munkáltató intézi az adminisztrációt és a szervezést, míg a fogadó munkáltatók csak a gyakorlati képzést biztosítják.
Az elfogadott törvénymódosítás új középiskolatípust is létrehoz, amely a jelenlegi szakközépiskolákból alakul át, és önálló intézményként működik tovább.
A minisztérium szerint az új iskola a jövő szakmailag képzett munkaerejének képzésében kap kiemelt szerepet, különösen a magasabb szintű képesítések, valamint a mesterséges intelligenciához, digitalizációhoz és automatizáláshoz igazodó oktatás terén.
A felsőoktatási törvény is átment
A parlament elfogadta a felsőoktatási törvény új változatát is, amely rugalmasabbá teszi a tanulmányokat és csökkenti a bürokráciát.
A hallgatók innentől kezdve kombinálhatják a képzési formákat, krediteket vihetnek át más programokból, és választhatnak zárógyakorlat vagy záródolgozat között. Az egyetemek döntik el a forma részleteit.
A tanárok hét évenként hat hónap alkotói szabadságot kapnak, és kilenc év munkaviszony után akár 70 éves korukig szerződhetnek.
Bevezetik a rövid tanulmányi programokat, a kötelező gyakorlati képzést, valamint a mesterséges intelligencia felelős használatának szabályait.
Kapcsolódó cikkünk
A kis létszámú alapiskolák egyesülhetnének nagyobb iskolákkal, vagy konzorciumokat hozhatnának létre, hogy erősebbé és ellenállóbbá váljanak. Az oktatási tárca szerint ugyanis van összefüggés az iskola mérete és az elért eredmények között. Csakhogy a kisiskolák között számos magyar tanintézményt találunk. Öveket tehát becsatolni: hivatalosan is megkezdődik az alapiskolák optimalizációja.
Senkit sem érhetett nagy meglepetésként azok közül, akik figyelemmel kísérik az oktatásügyi történéseket, hogy Tomáš Drucker oktatási minisztere bejelentette:
eljött az ideje az alapiskolai hálózat észszerűsítésének.
A tárcavezető ugyanis már januárban jelezte, idén már az alapiskolák lesznek terítékén, hiszen a középiskolai hálózat optimalizációja már folyamatban van.
Az alapvető problémát, amely erre ösztökéli a minisztériumot röviden úgy tudnánk megragadni, hogy sok oktatási intézmény fenntarthatatlan gazdasági szempontból. Érvényes ez főként az alacsony létszámú intézményekre – és, ami számunkra húsba vágó: a magyar alapfokú tanintézmények közül rengeteg az ilyen. Gyakorlatilag a több mint 200 alapiskolánk közel felének létszáma nem éri el a százat sem.
Ehhez már csak hozzáadódik, hogy a magyar elsősök száma csökken.
2024 szeptemberében 3635 tanuló kezdett magyar alapiskolában, míg az azt megelőző tanévben 3852
– több mint 5 és fél százalékos csökkenésről beszélünk tehát évközi viszonylatban.
De nem kell rögtön kétségbe esni, és megalapozatlan iskolai bezárásoktól tartani. Egyrészt a változtatásokat nem azonnal, hanem fokozatosan valósítják meg, egyrészt az önkormányzatokkal együttműködésben, másrészt több lehetőség is kínálkozik egy számunkra is megfelelő hálózat kiépítésére.
Mit mondott Drucker?
A miniszter kommunikációja egészen következetes, de érdemes elsőként szemügyre venni, hogyan tálalta ezúttal a terveket. A hangsúlyt most kifejezetten arra helyezte, hogy a kisiskolák szorosabban kell majd együttműködniük – még véletlenül sem arra, hogy egyes intézmények megszűnhetnek jelenlegi formájukban.
Azok az iskolák, amelyek összeolvadnak vagy valamilyen partnerségi viszonyt, konzorciumot alakítanak ki, nemcsak több pénzt kapnak majd, hanem lehetőséget is arra, hogy megosszák egymással az oktatással és az innovációval kapcsolatos tapasztalataikat. És adott esetben rugalmasan tudjanak reagálni egyes tanárok kiesésére
– fogalmazott.
Elmondása szerint a kisiskolákra évente mintegy 100 millió eurót fordítanak, miközben ezek tanulói gyengébben teljesítenek. De azt is elmondta, hogy nem a spórolás a cél, hanem az oktatás minőségének javítása. A gazdasági kérdéseket ezek alapján inkább a kiváltó oknak – ám igazából korántsem mellékes szempontnak – tekinthetjük.
Mi az a klaszter?
Az optimalizáció és azon belül is a magyar alapiskolák kulcsfogalma a klaszter lehet. Ez azt jelenti, hogy (ideális esetben) közeli iskolák szövetkeznek, és megosztanak egymás között bizonyos feladatokat, ezek költségeit közösen fedezik, és még a jogalanyiságuk sem szűnik meg.
A kisiskolák lehetőséget kapnak arra, hogy iskolai klasztereket, vagyis formális partnerségeket hozzanak létre, amelyek lehetővé teszik a tanárok, helyiségek vagy személyzet megosztását
– közölte a tárca.
Ez jól hangzik, viszont az önkormányzatoknak (az állami alapiskoláinak fenntartói) rendkívül fontos szerep jut a kérdésben. Gondoljunk csak bele, például két szomszédos falu két polgármesterének tárgyalóasztalhoz kell ülnie és egyezségre jutnia, hogyan működhetnének együtt az iskoláik. Félre kell tehát tenni minden lehetséges ellentétet, meg kell hallgatni az érintetteket és végső soron a gyerekek érdekeit szem előtt tartva kell konszenzusra jutniuk. És itt van helye szkepticizmusnak, de a felelősségen túl a motiváció is adott: nem kapnak majd kiegészítő támogatást a kisiskolák, valamint:
célzott támogatás kerül bevezetésre azok számára, amelyek aktívan keresik a megoldásokat.
Azt is belengette Drucker, hogy az iskolai körzetek rendszerét is át kell alakítani. Ez a klaszterek kialakításával szorosan összefügg, de az a kulcskérdés, hogy egy adott mikrorégió nemzetiségi összetételre milyen tekintettel lesznek az átszervezésnél.
1–4. helyett 1–3. vagy 1–5.?
A miniszter felhívta a figyelmet az úgynevezett nem teljes szervezettségű alapiskolák problémájára is – vagyis, ahol csak alsó tagozat működik, elsőtől a negyedik évfolyamig.
Ez máris kihívást jelent, különösen a tantervi reform szempontjából. Mivel három ciklusra térünk át, az iskoláknak már most el kell dönteniük, hogy megmaradnak-e az első ciklusnál – azaz az első három tanévnél –, vagy átállnak a második ciklusra az ötödik évfolyamig, ami a jövőben az alsó tagozat első szakaszát fogja jelenteni
– magyarázta.
Lényegében tehát elképzelhető, hogy továbbra is működjenek intézmények anélkül, hogy biztosítanának felső tagozatos képzést, de 2026 szeptemberére – amikor kötelező érvényűvé válik a reform – már fixálni kell: csak első ciklust (1–3.) vagy második ciklust (4–5.) is kínálnak.
Milyen szerep juthat a Szövetségnek?
A Magyar Szövetség munkacsoportot hozott létre oktatási tanács néven, melynek nem titkolt célja, hogy érdemben részt vegyen az alapiskolák optimalizációjának folyamatában. A projektért a párttagok közül Csenger Tibor, Nyitra megye alelnöke felel, aki már korábban is elmondta lapunknak: a cél egy saját javaslatcsomag, amely figyelembe veszi az ország déli részének regionális, demográfiai sajátosságait.
Az optimalizációt lehetővé tevő törvény július 8-ig véleményezhető tácaközi egyeztetésben, és Csenger most megerősítette:
módosító javaslatukat benyújták a megszabott határidőben.
Szavai alapján jövő héten véglegesítik a tervüket.
„A beiratkozási és a születési számok tükrében felvázoltuk, hogy mi várható négy-öt éven belül, vagyis milyen létszámok lesznek” – mondta el arról, hogy milyen szempontok alapján közelítették meg a kérdéskört.
Elmondása szerint a kis létszámú magyar alapiskolák esetében magyar tanintézményekkel, főként óvodákkal való összevonást szorgalmaznak elsősorban. Az egy településen működő szlovák és magyar iskolák összeolvadását szeretnék elkerülni – vagyis a magyar igazgatást szeretnék megtartani, ahol csak lehet.
Erre Ipolyság esetét hozta fel példának, amely szerinte mintaként szolgálhat. Itt a Pongrácz Lajos Alapiskola és a Szondy György Gimnázium összevonásával oldották meg a létszámbeli (és ebből adódó gazdasági) kérdéseket.
Azt viszont többször hangsúlyozta, hogy a döntés az önkormányzatok kezében lesz.
Egyes régiókban klaszterek kialakítását is támogatják a minisztérium nemzetiségi főosztályának javaslatára. Csenger szerint ugyan ezzel a módszerrel nem tudnak sokat spórolni, de
az oktatás minőségének javításához hozzájárulhat.
És úgy tűnik valóban szorosan együttműködnek a Petőcz Kálmán vezette nemzetiségi osztállyal, hiszen még azt is elképzelhetőnek nevezte a megyei alelnök, hogy közösen nyújtsák be meglátásaikat az optimalizációhoz.
Sőt, a tervek szerint július 7-én Komáromban egy kerekasztal-beszélgetésre kerül sor, ahol a magyar iskolák képviselői Druckerral egyeztethetnek.
Mi lesz az iskolakörzetekkel?
A törvénymódosítás következtében megváltozik az iskolai körzetek meghatározása, és bevezetik a „közoktatási szolgáltató” intézményét. Az új intézmény a gyermekek felvételét koordinálja majd, valamint előnyben fogja részesíteni a gyermekek és tanulók felvételét a közoktatási körzethez tartozás szerint, és az oktatás biztosítását nem kötheti semmilyen ellenszolgáltatáshoz vagy anyagi díjazáshoz.
Közoktatási szolgáltató lehet minden állami, önkormányzati vagy regionális iskola, valamint egyházi vagy magániskola, amennyiben megfelel a törvényben meghatározott feltételeknek. Az iskolakörzeteket az önkormányzatok határozzák majd meg, figyelembe véve az iskolák kapacitását, a gyermek lakóhelyétől való távolságot és a közlekedési infrastruktúrát. A körzetek kialakításánál kötelező az inkluzív oktatás biztosítása és a szegregáció tilalmának betartása.
Egyházi és magániskolák külön meghatározott kritériumok alapján is felveszik azokat a gyermekeket, akik elfogadják az iskola profilját és jellegét.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
