A Hittani Dikasztérium új dokumentumot adott ki Una caro. Elogio della monogamia (Egy test. A monogámia dicsérete) címmel. A szöveget XIV. Leó pápa november 21-én, Szűz Mária bemutatásának emléknapján hagyta jóvá, majd november 25-én sajtótájékoztatón mutatták be.
A dokumentum hangsúlyozza, hogy a teljes önátadás csak két ember között valósulhat meg; minden más kapcsolat szükségszerűen részleges önátadás lenne, amely nem tiszteli a partner méltóságát.
A dokumentum megírásának indokai
A szöveg hátterében három indok áll – írja a bevezetőben Víctor Manuel Fernández bíboros, a dikasztérium prefektusa. – Elsőként a jelenlegi „technológiai hatalom globális fejlődésének kontextusára” irányítják a figyelmet, amely arra készteti az embert, hogy „korlátok nélküli lénynek” tekintse magát, és így eltávolodjon az egyetlen személynek fenntartott, kizárólagos szerelem értékétől. Másodsorban szó esik az afrikai püspökökkel folytatott megbeszélésekről a poligámia témájában, emlékeztetve arra, hogy „az afrikai kultúrákról készült alapos tanulmányok” kétségbe vonják a monogám házasság kivételességéről szóló „általános véleményt”. Végül a dokumentum megállapítja, hogy Nyugaton egyre terjed a „poliamoria” (nyílt párkapcsolati forma), vagyis a nem monogám kapcsolatok nyilvános formái.
A házastársi egység és Krisztus és az Egyház közötti egység
Ebben az összefüggésben a Hittani Dikasztérium dokumentuma kiemeli a házastársi egység szépségét, amely „a kegyelem segítségével” „Krisztus és szeretett menyasszonya, az Egyház közötti egységet” is megjeleníti. A főként püspököknek szóló dokumentum a fiataloknak, a jegyeseknek és a házasoknak is segítséget kíván nyújtani, hogy megértsék a keresztény házasság „gazdagságát”, így ösztönözve a téma „nyugodt átgondolását és elmélyült vizsgálatát” – hangsúlyozza Fernández bíboros.
Az összetartozás szabad beleegyezésen alapul
A 7 fejezetre és egy összegzésre tagolt szöveg nyomatékosítja, hogy a monogámia nem korlátozás, hanem inkább az örökkévalóság felé nyíló szerelem lehetősége. Két tényező tűnik meghatározónak: a kölcsönös odatartozás és a házastársi szeretet. Az első, amely a két fél „szabad beleegyezésén nyugszik”, a szentháromságos közösség tükörképe, és „erős ösztönzője lesz az egység stabilitásának”. Ez a „szív hovatartozásáról szól, ott, ahol csak Isten lát”, és ahová csak Ő léphet be, „anélkül, hogy megzavarná az ember szabadságát és identitását”.
Ne gyalázzuk meg a másik szabadságát
Így értelmezve „a kölcsönös, kizárólagos szeretetből fakadó odatartozás gyengéd gondoskodást, szent félelmet jelent attól, hogy megsértsük a másik szabadságát, aki ugyanolyan méltósággal bír, és ezért ugyanolyan jogok illetik meg”.
Ezzel kapcsolatban elítéli „a beteges vágyak sokféle formáját, amelyek különbözőféle nyílt vagy burkolt erőszakban, elnyomásban, pszichológiai nyomásgyakorlásban, kontrollban és végül fojtó légkörben nyilvánulnak meg”. Ez mind „a másik méltóságának tiszteletének és megbecsülésének hiányát” jelenti.
A házasság nem birtoklás
Ezzel szemben az egészséges „mi ketten” „a két szabadság kölcsönösségét” jelenti, amelyet „soha nem sértenek meg, hanem kölcsönösen választják egymást, mindig biztonságban hagyva egy határt, amelyet nem lehet átlépni”. Ez akkor valósul meg, amikor „az ember nem veszik el a kapcsolatban, nem olvad eggyé a szeretett személlyel”, és ezzel tiszteletben tart minden olyan egészséges szerelmet, „amely soha nem akarja elnyelni a másikat”. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a pár „megértheti és elfogadhatja” a másik fél által kért gondolkodási időt, magányt vagy önállóságot, mivel „a házasság nem birtoklás”, nem az „abszolút nyugalom igénye”, sem a magánytól való teljes megszabadulás (hiszen csak Isten töltheti be az emberben lévő űrt), hanem bizalom és képesség az új kihívásokkal való szembenézésre. Ugyanakkor a házastársakat arra buzdítja, hogy ne utasítsák el egymást, mert „amikor a távolság túl gyakori, a »mi ketten« ki lesz téve a lehetséges eltűnésnek”.
Az imádság értékes eszköz a házastársi szeretetben való növekedéshez
A kölcsönös odatartozás a házasfelek közötti kölcsönös segítségben is megnyilvánul, hogy mint személyek érlelődjenek. Ebben
. Ez éppen a házasságban válik „a legnagyobb barátsággá” két egymáshoz közel álló szív között, akik szeretik egymást és „otthonra találnak” egymásban.
Szexualitás és termékenység
A szeretet átalakító erejének köszönhetően a szexualitás „testben és lélekben” is értelmezhető lesz, vagyis nem puszta ösztönként vagy szenvedély kiéléseként, hanem „Isten csodálatos ajándékaként”, amely az önátadásra és a másik javára irányul, befogadva a másik teljes személyét. A házastársi szeretet a termékenységben is megnyilvánul, „bár ez nem jelenti azt, hogy minden nemi aktusnak kifejezetten ezt kell céloznia”. Éppen ellenkezőleg, a házasság akkor is megőrzi alapvető jellegét, ha nincs gyermek. Emellett a dokumentum emlékeztet a természetes meddőségi időszakok tiszteletben tartásának jogosságára is.
A közösségi hálók és az új pedagógia sürgőssége
Azonban „a posztmodern fogyasztói individualizmus összefüggésében”, amely tagadja a szexualitás és a házasság egyesítő célját, hogyan lehet megőrizni a hűséges szerelem lehetőségét? A válasz – állítja a dokumentum – az oktatásban rejlik: „A közösségi hálók világa, ahol a szemérmesség eltűnik, és a szimbolikus, valamint a szexuális erőszak elburjánzik, rámutat egy új pedagógia sürgető szükségességére”. Ezért „fel kell készíteni a generációkat arra, hogy a szerelmi tapasztalatot antropológiai misztériumként fogadják el”; a szerelmet nem puszta ösztönként, hanem mint felelősségre való felhívásként és „az egész személy reményre való képességeként” értelmezzék.
A szegények iránti figyelem, az önmagunkba fordulás „ellenszere”
A házassági egység szeretete abban is megnyilvánul, hogy a párok nem zárkóznak be saját individualizmusukba, hanem nyitottak a közös tervekre, hogy „valami szépet tegyenek a közösségért és a világért”, mivel „az ember másokkal és Istennel való kapcsolataiban valósítja meg önmagát”. Ellenkező esetben ez csak önzés, önreferencialitás, önmagukba fordulás, amelyet például a pár „társadalmi érzékenységének” gyakorlásával lehet ellensúlyozni, amelynek keretében a pár együttesen elkötelezi magát a közjó keresése mellett. Ebben a kontextusban központi szerepet játszik a szegények iránti figyelem, akik – ahogy XIV. Leó állította – a keresztény „családi ügye”, nem pedig pusztán „társadalmi probléma”.
A házastársi szeretet, amely a „végtelenség ígéretében” gyökerezik
Összegzésként a dokumentum megerősíti, hogy „minden hiteles házasság két egyénből álló egység, amely olyan intim és teljes kapcsolatot igényel, amelyet másokkal nem lehet megosztani”. Ezért
A Teremtés könyvétől a pápák tanításáig
A dokumentum széles körű áttekintést ad a monogámia témájáról, kezdve a Teremtés könyvével („… s a kettő egy test lesz.” Ter 2,24), áttekintve az egyházatyák írásait és a főbb egyházi dokumentumokat, végül eljutva a 20. századi filozófusokig és költőkig. Mélyíti a „mi ketten” kifejezésben megfogalmazott összetartozás érzését. Végül, ahogy Szent Ágoston mondta: „Adj nekem egy szerető szívet, és meg fogja érteni azt, amit mondok.”
Forrás és fotó: Vatican News olasz és angol nyelvű szerkesztősége
Hollósi Judit/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
