Ószövetség LIII.

Tartalomjegyzék itt.

*

Báruk 2. könyve

  • angol neve: 2 Baruch
  • szláv neve: – (az egyházi szláv kiejtésről itt)
  • latin neve: – (a latin ejtésről itt)
  • görög neve: – (a görög ejtésről itt)
  • héber neve: חזון ברוך א’ (a héber ejtésről itt)

Az Ószövetség zsidó kánonjában nem szerepel, azaz az azt követő protestáns hagyományban sem. A katolikus verzióból is hiányzik. Az ortodox hagyományban sem általános a jelenléte.

Isten kinyilatkoztatja Báruknak Jeruzsálem közelgő pusztulását, s arra kéri, hogy minden más jámbor emberrel együtt hagyja el a várost. Báruk nem érti, hogyan válhatnak valóra a Mózesnek tett ígéretek, ha a Templom romokban hever. Isten elmagyarázza, hogy Izrael szenvedései nem lesznek állandóak. Ezután Báruk, Jeremiás és az összes többi jámbor ember a Kidron-völgybe megy, ahol gyászolnak és böjtölnek.

Másnap a káldeusok körülveszik a várost, s Bárukot csodálatos módon felviszik Jeruzsálem falaihoz, ahol négy fáklyás angyalt lát, amint a falakat felgyújtják, de előtte egy másik angyal a Templom szent edényeit a földre veti, mely elnyeli őket.

Hét nappal Jeruzsálem elfoglalása után Báruk ismét kinyilatkoztatást kap. Jeremiásnak a foglyokkal kell mennie Babilonba, de neki magának Jeruzsálem romjainál kell maradnia, ahol Isten majd kinyilatkoztatja neki, mi fog történni az idők végezetén. Ezután Báruk gyászéneket énekel Jeruzsálem pusztulásáról.

Hírdetés

Hét nap böjt után Báruk kinyilatkoztatást kap a pogányok és minden istentelen ember jövőbeli büntetéséről.

Újabb hétnapos böjt és hosszú imák után megnyílik az ég, Báruk mennyei hangot hall. Isten elmagyarázza, hogy a „jövő idő” csak akkor jön el, amikor a föld meghozza minden gyümölcsét. Báruk tudni akarja, mikor jön el ez az idő, Isten megadja a „jövő idő” első leírását, elmagyarázva az elnyomás idejének tizenkét felosztását (ugyanazokat a felosztásokat, amelyeket Jákob létráján találunk), megjövendölve a messiási öröm korszakát és a halottak feltámadását.

Báruk összegyűjti a nép véneit és elmondja nekik, hogy Sion hamarosan helyreáll, de ismét elpusztul, majd újjáépül az örökkévalóságra.

Báruk, miközben a templom romjai között ülve jajveszékel, új kinyilatkoztatást kap a következő látomás formájában: álmában egy sziklákkal és szirtek által körülvett erdőt lát, s az erdővel szemben egy növekvő szőlőt, amely alatt egy forrás fakad. A forrás csendesen folyik egészen az erdőig, ahol hatalmas patakká nő, elárasztva az erdőt, csak egyetlen cédrust hagyva talpon. Ezt a cédrust is végül elsodorja az ár, s a szőlőtőkéhez viszi. Isten elmagyarázza Báruknak a látomás jelentését. A fa a hatalmas, negyedik hatalom (valószínűleg a Római Birodalom); a forrás a Messiás uralma; a szőlőtő pedig maga a Messiás, aki elpusztítja az utolsó ellenséges uralkodót Sion hegyén.

A megtértek és a hitehagyottak sorsát magyarázza. Báruk utasítást kap, hogy figyelmeztesse az embereket, s készüljön fel egy újabb kinyilatkoztatásra. Megjósolja saját halálát és másik hét vénnek is, s megjövendöli, hogy Izraelben nem lesz hiány sem bölcs emberből, sem a törvénytisztelőből.

A látomás központi része Báruk nagy imájával kezdődik, amit alázattal mond Isten fensége előtt. Isten kinyilatkoztatja neki az utolsó napok elnyomását, a feltámadást, az igazak és istentelenek sorsát. Így Báruk megérti, hogy nem kell gyászolni a halottakat, hanem örömöt érezni a jelenlegi szenvedés felett.

Egy második prófétai látomás következik, amelynek jelentését Ramiel angyal magyarázza el. Egy felhő, amely a tengerből emelkedik, tizenkétszer hullik alá, felváltva a sötét és fényes vizet. Ez jelzi az események menetét Ádámtól a Messiásig. A hat sötét víz az istentelenek uralmát jelképezi – Ádám, az ókori Egyiptom, Kánaán, Jeroboám, Manassé és a káldeusok. A hat fényes víz: Ábrahám, Mózes, Dávid, Ezékiás, Jósiás és a Második Templom kora. E tizenkét víz után egy másik víz következik, még sötétebb a többinél, és tűzzel teli, pusztulást hozva maga után. Egy fényes villanás vet véget a félelmetes viharnak. A sötét felhő a Második Templom kora és a Messiás eljövetele közötti időszakot jelképezi; ez utóbbi esemény határozza meg a gonoszok uralmát, és megnyitja az örök boldogság korszakát.

Miután Báruk megköszönte Istennek a neki kinyilatkoztatott titkokat, Isten arra kéri, hogy figyelmeztesse az embereket és készüljön fel a mennybe való elragadtatására, mivel Isten ott szándékozik tartani őt az idők beteljesedéséig. Báruk intő szavakkal szólítja fel a népet és két levelet is ír: az egyiket a kilenc és fél törzsnek (egy sas segítségével küldi el nekik); a másikat a Babilonba száműzött két és fél törzsnek (melynek tartalmát nem közli).

Báruk levele a kilenc és fél törzshöz: a levél fő témái a jelenlegi szenvedés utáni jövőbeli jutalom reménye, az idők felgyorsulása, Mózes szövetségének állandósága és az ember szabadsága Isten követésére.


Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »