Ismét pezsgő találkozóhellyé vált Cottbus városa november 4. és 9. között a mozirajongók, a filmkészítők és a filmes szakemberek számára. A FilmFestival Cottbus ma az egyik legjelentősebb nemzetközi esemény, amely a kortárs kelet-európai filmművészetnek ad otthont.
A fesztivál középpontjában három mozgóképes szekció áll: a nagyjátékfilmek, az ifjúsági filmek és a rövidfilmek mezőnye, amelyek mind kivételes tehetségeket és izgalmas filmes látásmódokat mutatnak be.
Az idei versenyprogram tíz alkotást vonultatott fel Örményországtól Bulgárián és Horvátországon át egészen Magyarországig, Lengyelországig, Szerbiáig, Szlovéniáig és Ukrajnáig. Két film világpremierje is Cottbusban zajlott. A nyitóesten Peter Bebjak szlovák–cseh koprodukcióban készült filmje, a Duchoň debütált, amely a legendás énekes, Karol Duchoň karrierjét idézte meg.
A fesztivál zsűrije mellett több független grémium is értékelte a programot. A nemzetközi ökumenikus zsűri tagjai idén protestáns részről Aida Schläpfer Alhassani (Svájc) és Rainer Bätzing (Németország) voltak, míg katolikus részről Andraž Arko (Szlovénia) és Gőbel Ágoston (Magyarország).
A nemzetközi ökumenikus zsűri díját Goldberg Emília Pipás című filmje nyerte, és különdíjat kapott Ester Ivakič Ida (Who Sang So Badly Even the Dead Rose Up and Joined Her in Song) című alkotása.
A Pipás című filmdráma két női karaktert állít középpontba, akik bár különböző társadalmi helyzetben élnek, a maguk börtönébe zárva vergődnek. A történet mélyen elmerül az irgalom és az együttérzés kérdéseiben, és megkérdőjelez megszokott nézőpontokat: együttérzést ébreszt egy gyilkos iránt, miközben megmutatja, milyen hatalmas erő rejlik a befogadó, határozott, együttérző szeretetben, amely képes életeket megváltoztatni.
Az Ida című alkotás Ester Ivakič érzékeny rendezésében őszintén és líraian mutatja be egy tizenéves lány lelkivilágát a ’70-es évek vidéki Szlovéniájában. Finoman ábrázolja a gyerekek és a transzcendens közötti ösztönös kapcsolatot, és megindító, üdítő moziélményt nyújt.
A versenyprogram több filmje a történelem sebeit, családi traumákat vagy kisközösségeink alapvető kérdéseit boncolgatta. Ahogy a kritikusok zsűrije is megjegyezte, az idei év különösen komor hangulatú volt: kevés vígjáték, kevés derű, inkább sorsdrámák jellemezték a programot. Úgy tűnik, a kelet-európai filmeseket még mindig mélyen foglalkoztatják a múlt fájdalmai.
Az ökumenikus zsűri által díjazott művek az emberi kapcsolatok mélységeit és a spiritualitást vizsgálták – a megváltás lehetőségétől a gyermeki léleknek a halállal való első találkozásán át a népi vallásosság szépségéig. Ezek az alkotások azt üzenik, hogy a szeretet képes gyógyítani, megváltoztatni az ember életét, és Isten felé vezetni a lelkeket.
A különböző zsűrik más-más alkotásokat emeltek ki, tartottak díjazásra érdemesnek. A legtöbb film magas művészi színvonalon közvetítette üzenetét. Néhány esetben felmerült, vajon indokolt-e a túlzott művészieskedés vagy az, amikor a rendező repetitíven erőltet egyfajta mondanivalót. A legtöbb versenyfilm azonban természetes módon, mégis erőteljesen szólt a nézőkhöz. A fesztivál közel tizenötezer fős közönsége lelkes és kíváncsi volt: a mozik megteltek élettel, beszélgetésekkel és a mozgóképes felfedezések izgalmával.
A 2025-ös FilmFestival Cottbus több mint kétszáz filmet mutatott be negyvenegy országból, köztük új tematikus blokkokat is, melyek a korábbi évtizedek klasszikusaira összpontosítottak. A fődíjat Ivona Juka horvát–montenegrói rendező vehette át Beautiful Evening, Beautiful Day című filmjéért. A filmfesztivál, amelynek hangulata egyszerre volt közvetlen és professzionális, ideális találkozóhely mindazoknak, akik felfedeznék a kelet-európai filmművészet új irányait.
Szöveg: Gőbel Ágoston
Fotó: FilmFestival Cottbus; Gőbel Ágoston
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. november 23-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
