November 30-án, törökországi látogatásának harmadik napján délelőtt a Szentatya látogatást tett II. Szahak örmény pátriárkánál, az isztambuli örmény apostoli székesegyházban.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa beszédét teljes terjedelmében közreadjuk, magyar fordításban.
Kedves testvérem Krisztusban!
Mély örömmel tölt el, hogy meglátogathatom Szentségedet, azon a helyen, ahol boldog emlékezetű I. Senork és II. Meszrob pátriárka fogadta elődeimet. Miközben Önt üdvözlöm, testvéri szeretettel gondolok II. Karekin Őszentségére, minden örmény legfőbb pátriárkájára és katolikoszára, aki nemrégiben megtisztelt látogatásával, a püspökökre, a papságra, valamint Isztambul és Törökország egész örmény apostoli közösségére.
Ez a látogatás alkalmat ad arra, hogy köszönetet mondjak Istennek az örmény nép bátor keresztény tanúságtételéért a századok során, gyakran tragikus körülmények között. Hálás köszönetemet fejezem ki az Úrnak azért is, hogy a testvéri kötelékek az Örmény Apostoli Egyház és a Katolikus Egyház között mind szorosabbra fűződnek. Nem sokkal a II. Vatikáni Zsinat után, 1967 májusában Őszentsége I. Horen katolikosz volt az első keleti ortodox egyházfő, aki felkereste Róma püspökét, és békecsókot váltott vele. Emlékeztetek arra is, hogy 1970 májusában Őszentsége I. Vaszkén katolikosz VI. Pál pápával aláírta az első olyan közös nyilatkozatot, amelyet egy pápa és egy keleti ortodox pátriárka adott ki, és amelyben híveiket arra kérték, hogy ismét testvéreknek ismerjék fel egymást Krisztusban az egység felé vezető úton. Azóta –
Látogatásom az első egyetemes zsinat ezerhétszázadik évfordulója alkalmából természetesen lehetőséget ad a niceai hitvallás megünneplésére. Ebből
A születő egyház tapasztalatából is ihletet kell merítenünk, hogy helyreállítsuk a teljes közösséget – azt a közösséget, amely nem bekebelezést vagy uralmat jelent, hanem azon kegyelmi ajándékok cseréjét, amelyeket egyházaink a Szentlélektől kaptak az Atyaisten dicsőségére és Krisztus testének építésére (vö. Ef 4,12). Kívánom, hogy a Katolikus Egyház és a keleti ortodox egyházak közötti teológiai párbeszéd érdekében létrejött nemzetközi vegyes bizottság mielőbb folytathassa termékeny munkáját a teljes közösség modelljének keresésében, „együtt, természetesen”, amint azt II. János Pál pápa óhajtotta Ut unum sint kezdetű enciklikájában (95).
Az egység felé vezető úton „tanúk népes serege” (Zsid 12,1) vesz körül bennünket. Az örmény hagyomány szentjei közül szeretném felidézni a 12. század nagy katolikoszát és költőjét, IV. Nerszész Snorhalit – nemrégiben emlékeztünk meg halálának nyolcszázötvenedik évfordulójáról –, aki fáradhatatlanul munkálkodott az egyházak kiengesztelődéséért, hogy megvalósuljon Krisztus imája: „hogy mindnyájan egyek legyenek” (Jn 17,21).
Köszönetet mondok Szentségednek a szívélyes fogadtatásáért, és biztosítom Önt a keresztények egységének szent ügye iránti teljes elköteleződésemről. Kívánom, hogy nyitott szívvel fogadjuk ezt a felülről jövő ajándékot, hogy mindinkább meggyőző erővel tehessünk tanúságot az evangélium igazságáról, és így még jobban szolgálhassuk Krisztus egyetlen egyházának küldetését!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
