Egy nőtől vették el a 20. század egyik legnagyobb felfedezését, amiért három férfi kapott Nobel-díjat.
Négy embernek köszönhetjük a 20. század egyik legfontosabb tudományos felfedezését, a földi celluláris élet örökítőanyagául szolgáló DNS szerkezetének leírását: Francis Crick angol és James Watson amerikai molekuláris biológusnak, Maurice Wilkins brit biofizikusnak, valamint Rosalind Franklin angol kémikusnak.
James Dewey Watson amerikai molekuláris biológus nemrégiben, november 6-án New Yorkban elhunyt. A tudós halálával újra fellángoltak a viták a közösségi médiában arról, hogy ki állt valójában az 1953-as felfedezés mögött, amely utat nyitott az elmúlt évtizedekben kibontakozó betegségek gyógyítását és saját eredetünk megértését lehetővé tevő genetikai forradalomnak.
Ugyanis abban az évben Francis Crickkel Maurice Wilkinsszel és Watsonnal közösen meghatározta a DNS kettős spirál-szerkezetét, ezért 1962-ben mindhárman fiziológiai Nobel-díjban részesültek.
Azonban a Cambridge-ben dolgozó Watson és Crick a molekuláról döntő fontosságú röntgenfelvételt készítő Rosalind Franklintől vették át a kettős spirál modelljükhöz szükséges információt, miközben megfosztották a röntgenkrisztallográfus kutatónőt, Rosalind Franklint a legnagyobb tudományos elismeréstől.
Tehát Francis Crick, James Watson, Maurice Wilkins és Rosalind Franklin játszottak kulcsszerepet a DNS szerkezetének megfejtésében.
Csakhogy nem ez történt, amint azt Crick életrajzírója, Matthew Cobb brit zoológus és Watson életrajzírója, Nathaniel Comfort tudománytörténész a Nature-ben 2023-ban megjelent véleménycikkükben világossá tették. Az általuk feltárt dokumentumok szerint egyszerűen nem igaz, hogy a King’s College London zseniális kémikusa hónapokig ne tudta volna a neves 1951-es felvételét értelmezni, aminek a jelentőségét viszont Watson – ahogy azt a felfedezés történetét eltorzító, 1968-as bestsellerében írja – pillanatok alatt megértette, megállapítva belőle, hogy a DNS spirálszerkezetű.
Az időközben női példaképpé vált Franklin egyenrangú résztvevője volt annak a kutatói négyesnek, amely feltárta a dezoxiribonukleinsav – közismert rövidítése DNS – szerkezetét, és a genetikai információ öröklődéséhez nélkülözhetetlen másolási folyamat alapjait.
A karrierje során nyílt és rejtett szexizmussal is szembenéző, egyes informális beszélgetésekből kizárt Franklin szerepét korabeli kollégái késve és nem kellő mértékben ismerték el. És nem tudni, hogy megítélték volna-e a kémikusnak a felfedezésért 1962-ben járó, maximum három embernek adható Nobel-díjat, ha nem veszíti életét 1958-ban petefészekrákban, mindössze 37 évesen.
Prof. Dr. Makovitzky József/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
