Lakszakálláson megemlékeztek a dunai árvíz 60. évfordulójáról Vataščin Péter2025. 11. 25., k – 14:15 Lakszakállas |
A községben gazdag emlékprogrammal idézték fel, hogy mi történt Lakszakállas környékén 1965-ben. A koszorúzást, filmvetítést, visszaemlékezéseket egy könyvbemutatóval is összekötötték.
Megható érzés volt körülállni az árvízi emlékművet a besötétedett parkban. Jácint népdalkörünk Dunáról szóló énekekkel törte meg a csendet. Mayer Ferenc polgármester ünnepi beszédével emlékezett meg az embert próbáló napokról. Szűcs Edit egy megható verssel fokozta a drámai események felidézését, végül az énekkar énekének kíséretében az intézményeink és szervezeteink megkoszorúzták az emlékművet.
Gazdag emlékműsor
A jelenlevők ezt követően bevonultak a kultúrházba, ahol az árvízi fotó- és dokumentumkiállítás, valamint az óvoda és az iskola által készített projektek fogadták a látogatókat. Lassan minden szék gazdára talált és elkezdődött az emlékműsor.
Nem éltem még akkor, amikor 1965-ben a Duna kilépett a medréből, és megmutatta, hogy milyen félelmetes tud lenni, ha haragra gerjed. Nem láttam a víz alá került házakat, nem hallottam a menekülők lépteit a gáton, és nem éltem át azt a félelmet, amit akkor átélhettek – de mégis, valahogy átéreztem mindezt.
Mert a múlt mindenben él tovább, ebben a közösségben, ami számunkra nemcsak történelem, hanem örökség is.
Kicsi falunk népe 60 évvel ezelőtt nemcsak a természet pusztító erejével nézett szembe, hanem a bizonytalansággal is, hogy vajon lesz-e holnap, lesz-e újrakezdés, lesz-e fedél a családok feje fölött? Bebizonyították, hogy igen, lesz, mert amikor jött az ár, vele együtt jött a segítségnyújtás is. Ez a falu példát mutatott emberi tartásból, összefogásból és kitartásból. Erre emlékeztünk 60 év távlatából, mely sorsokat írt újra.
Nagy Teri néni versben foglalta össze emlékeit, melyet Bagin Katika szavalt el nekünk. Majd citerahang zengte be a kultúrházat, mely bizonyára elnémult azokban a nehéz napokban, de mindig hozzátartozott a közösségi léthez, örömet okozva a hangszer pengetőjének és a hallgatóságnak. Alakulóban lévő kis citerazenekarunk dallamai segítettek ráhangolódni az múltidézésre.
Református énekkarunk is felkészült az alkalomhoz illő hitbéli énekekkel, melyek nemcsak abban a nehéz helyzetben voltak bátorítóak, de időszerűek a mai kor embere számára is.
Abban az időben a rádió mellett már használatban volt a televízió is, melyben a híradó folyamatos információval szolgált az árvízi helyzetről. Összefogott az egész ország, segítség érkezett minden felől. Az árvízről egy rövid dokumentumfilm is készült, melyet levetítettünk. A döbbent néma csendben néhányunk szemeiből kigördültek a könnyek.
Majd Panyi Ferenc, aki Szilason koordinátorként irányította a munkát, mesélt arról, hogy hogyan sikerült átvészelni Lakszakállasnak és Szilasnak az árvizet. Feri bácsi után sorra adták egymásnak a mikrofont a helyi adatközlőink: Póda Iván, Szuha Imre, Oláh Gizella, Bagin Katalin, Farkas Béla és Takács Klára.
Meséltek a kezdetekről – hogy miként érkezett a víz elárasztva mindent – a családok szétszakításáról, a táborokról, a hazamenekített gyerekekről, az asszonyok és férfiak feladatairól, a 60 éves csehországi barátságokról, az ifjú párok mézesheteit felváltó vizes hetekről, az állatok, a vagyonkáik mentéséről és a kártérítésről.
Néha a tragikus emlékek mellett vicces történetek is elhangzottak, mert az itt élő emberek a tragédiában is megtalálták a csibészséget. Klári néni mesélt az új házuk felépítéséről, ahol a többi árvízkárosulttal együtt ő is telket kapott. A segítő kezet nyújtó nyitrai munkások tiszteletére az egyik utcát Nyitrai utcának nevezték el.
Új könyv Lakszakállasról
Végül vidámabb témával folytatódott az este: a könyvbemutatóval. A szót Plauter Péter kapta meg elsőnek – mivel ő volt a Lakszakállasi történetek c. könyv ötletgazdája – megszólítva a kivitelezőket: Kmeť Vladislavot, a Csallóköz hetilap egykori főszerkesztőjét és Nagy Attila helytörténészt, aki egyben Dunaszerdahely város krónikása és húszkötetes szerzője. Mindketten ízesen és hitelesen mutatták be munkájukat.
Kígyózó sorba rendeződve, örömmel lapozgatva sorakoztak az írók előtt az érdeklődők, hogy egy-egy aláírással tegyék még értékesebbé a megvásárolt könyveket. Az állófogadás gazdagon megterített svédasztala mellett folytatták az emlékezést az egybegyűltek. Hálásan köszönjük a segítséget mindenkinek.
Domonkos Zsuzsanna, népművelő
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
